The Black Keys – Delta Kream

A Black Keys olyan bluesalbummal jön, hogy szem nem marad szárazon: egy feldolgozáslemez, amit össz-vissz 10 óra alatt rögzítettek mindenféle különösebb előkészület nélkül, de a már kikerült dalok alapján úgy szól, hogy nem kérdés, hogy vinylen szeretnénk-e eltenni örökbe. A Delta Kream visszavisz majd a Black Keys kezdeteihez, és különösebben nem is kell nagyon más nyárra. Május 14-én érkezik.

Moby – Reprise

Moby nem gurított túl nagyot legutóbbi lemezével, úgyhogy biztonságosabb vizekre evez: újragondolta nagy slágereit, ráadásul magyar vonatkozása is van a lemeznek, a dalokban ugyanis a Budapest Art Orchestra játszik. Olyan előadókat kért fel az újrázásra, mint Gregory Porter, Kris Kristofferson, Mark Lanegan vagy Jim James. Az ember ilyen formában is szívesen hallgatja újra a Why Does My Heart Feel So Bad?-et, az Extreme Wayst, a Porcelaint, de akár a Gót is. A Deutsche Gramophon adja ki az albumot. Nem lehet rossz. Május 28-án érkezik.

Weezer – Van Weezer

A Weezer fogta magát, és a vidám, popos OK Human után alig pár hónappal rockosabbra vette a figurát, és kihozta a Van Weezer-albumot, amivel lehet majd menőzni a Green Dayjel és a Fall Out Boyjal közös Hella Mega Touron. Mármint a rockost úgy tessék érteni, hogy az előző lemezükhöz képest lettek azok. Mert attól függetlenül, hogy gitárorientáltabb lemez lett az előzőnél, ez bizony továbbra is az a dallamos, imádni való Weezer, akit mindig is szerettél, és még mindig jó slágereket írnak, olyanokat, mint az I Need Some of That vagy az All the Good Ones. Nyárra tökéletes az OK Humannel együtt.

Rag’n’Bone Man – Life By Misadventure

A brutális hangú Rory Charles Graham három évvel a mindent vivő Human után megint meggyőzött mindenkit odadobja a hangját mindenkinek, aki szereti, és mivel nagyon sokan szeretik, nem most fogja őt megutálni a közönsége. A Life By Misadventure-re ráadásul még P!nket is magával hozta az Anywhere Away From Here-re, kész is lett a gigasláger, de azért akad még pár az albumon, hogy rongyosra játszhassák a rádiók.

Alphaville – Afternoons in Utopia / The Breathtaking Blue

Két régi Alphaville-album is megjelent vinylen. Az Afternoons in Utopia eredetileg 1986-ban jelent meg, két évvel a nagysikerű, debütáló album, a Forever Young után. A 35 éves anyag tartalmazza a Dance With Me, a Universal Daddy és a Jerusalem dalokat is. A zenekar harmadik stúdióalbumát, a The Breathtaking Blu-t Klaus Schulze készítette és 1989-ben adták ki. A Romeos, a Summer Rain és a Love Mysteries felvételeket is tartalmazza. A feljavított hangzású anyagok újrakiadását az Alphaville alapító tagjai, Marian Gold és Bernhard Lloyd személyesen is felügyelték.

New Order – Education, Entertainment, Recreation

Még mindig nem járhatunk koncertekre, de ettől még vehetünk koncertlemezt, főleg, ha a New Order hoz egyet: a 2018-as Alexandra Palace-bulijukat adták ki, ami jól is szól, tele is van slágerekkel, szóval lehet pörgetni naphosszat, és lélekben egy sörrel a kézben állni az AllyPallyben.

St. Vincent – Daddy’s Home

A korai kritikák egyöntetűen leborultak St. Vincent hatodik lemeze előtt, amiről az eddig kikerült dalok tényleg azt bizonyították, hogy nagyon is be kell szerezni vinylen. A Jack Antonoff-fal felvett album Pay Your Way In Painje már biztos, hogy hatalmas sláger lesz.

Paul Weller – Fat Pop (Volume 1)

Paul Weller nagyon elemében van, 2020-ban jelent meg az On Sunset, de máris itt a Fat Pop, ami május 14-én érkezik, nagyon úgy néz ki, hogy változatos dalokkal, legalábbis erre lehet következtetni az eddig kijött dalok alapján. A pörgős Cosmic Fringestől az álmodozósabb Glad Timesig lesz itt minden, amit jó az embernek, de hát Paul Weller nem nagyon szokott tévedni.

Amy Winehouse at the BBC

Amy Winehouse már 10 éve nincs köztünk, élete vége felé pedig nem volt egy élmény őt koncerten látni és hallani, ezért is jó emlékezni arra, amikor még elemében volt, ez a lemez pedig a legtökéletesebb módszer arra, hogy felfrissítsük az emlékezetünket. Amy eszméletlen hangja dübörög végig az Amy Winehouse at the BBC-n, ami kötelező vétel mindenkinek, aki szerette az énekesnőt.

Fotó: Allyse Gafkjen