Bon Jovi – It’s My Life

A Bon Jovi nagyon biztosra ment a Crush album felvezető klipes dalával, mivel minden benne van, aminek muszáj: Sambora és a talkbox, stadionénekeltető refrén, és még visszaköszön Tommy és Gina is, a kitalált pár, akikről először a Living On a Prayerben volt szó. Frank Sinatrát egyébként azért emlegette benne Jon, mert amikor az U-571 forgatásáról jött haza, rájött, hogy pont úgy akar élni, mint Frank, aki 80 évesen még turnézott, és játszott egy rakás filmben.

Eminem – The Real Slim Shady

Vicces, de ez a dal majdnem rá sem került a remek The Marshall Mathers LP-re, Dr. Dre, Eminem, Mike Elizondo és Tommy Coster pár órával a lemez végleges verziójának leadása előtt hozta össze. A kiadó, az Interscope Records inkább egy olyan első klipet szeretett volna Eminem harmadik lemezéhez, ami a My Name Is-hez közelít, ők a Who Knew-t erőltették, ami végül kislemezre sem került.

Modjo – Lady (Hear Me Tonight)

Valószínűleg elég nagy bajban lennél, ha mondanod kellene egy másik Modjo-dalt, pedig a francia duó egyébként összehozott párat a legnagyobb slágere után. A Lady több országban volt listavezető, köztük Magyarországon is. Azt kevesen tudják, hogy a benne hallható gitár egy hangminta a Chic Soup for One című dalából, Nile Rodgerséknak viszont annyira jól jött a Lady sikere, hogy be is építették a koncertprogramjukba, mashupolták a saját dalukkal, és így mindenki boldog volt.

Robbie Williams – Rock DJ

És lehet, hogy azt sem tudja mindenki, hogy Robbie Williams bitang sikeres Rock DJ-je is egy Barry White-dalra épül, az alapját ugyanis az It's Ecstasy When You Lay Down Next To Me adja. A 2000-es év egyik legbotrányosabb videóját hozta össze rá Robbie, ami persze az MTV-nek volt csak botrányos, mi tudtuk értékelni a húsát is a korizó lányok közé dobó Williamst, mert legalább volt mondanivalója a klipnek: ha előadó vagy, akkor az utolsó porcikádat is odadobhatod a közönségnek, ha van hozzá gusztusod. Robbie-nak volt.

*NSYNC – Bye Bye Bye

Amikor még divat volt a hónaljmutogatós fiúbandázás, Justin Timberlake-nek pedig ramenhaja volt, jött a Bye Bye Bye, és mindenkit megvett kilóra, aki vevő volt a boyband-popra. A dal egészen Grammy-jelölésig is jutott, de a U2 Beautiful Daye vitte el az arany szobrocskát. Bár a szövege egy kapcsolat végéről szól, azért kicsit beleszőtte a banda menedzserétől, Lou Pearlmantől való elválását is. Külön vicces, hogy eredetileg nem is az *NSYNC dala lett volna, hanem a 5ive-é, ők azonban visszadobták, mert nem tetszett nekik. Ügyes srácok voltak.

U2 – Beautiful Day

És ha már emlegettük azt a bizonyos Grammy-nyertes U2-dalt, akkor jöjjön a Beautiful Day, ami eredetileg Always címmel jött volna ki kicsit másképp, a dalt egyébként meg lehet hallgatni, B-oldalas trackként rajta van a Beautiful Day kislemezén. Sokáig készült, de Edge vokálja például egyetlen este alatt került fel pikk-pakk. Jók voltak vele három Grammyre.

LeAnn Rimes – Can’t Fight The Moonlight

A Sakáltanya betétdala folyt a csapból is 2000-ben. LeAnn Rimes viszont nem csak ennyit akart. Ő bizony jelentkezett a film főszerepére, amit végül Piper Perabo kapott meg. Imádta a dalt, legszívesebben leválasztotta volna a filmtől, de lehetetlen volt, így bevállalta, hogy ő lesz a főhősnő énekhangja, és így övé lehetett a Can't Fight The Moonlight is. Jól járt vele.

Daft Punk – One More Time

Amikor a Daft Punk már nem volt látható többé a halandók számára, kihozták a csodás Discovery-lemezt, és annak első kislemezét, a One More Time-ot, és többé már semmi sem maradt ugyanaz. A Romanthony szét-autotune-ozott vokáljával felvett dala tulajdonképpen már 1998-ban készen volt, de megvárták vele a megfelelő pillanatot. 2000-ben el is jött.

Papa Roach – Last Resort

Legtöbben a Papa Roach egyik legnagyobb slágerét az Infest album első klipjeként ismerik, de azt nem sokkal megelőzően filmzeneként debütált a nem túl erős Ha szorít a szorító (Ready to Rumble) című csodában. Jacoby Shaddix énekes egyszer elmesélte, hogy a szöveget az egyik nagyon közeli barátja ihlette, akinek komoly segítségre lett volna szüksége, de később tökéletesen illett rá is a Last Resort. Zongorával írták meg, ami a legkevésbé sem hallatszik a végeredményen.

Baha Men – Who Let The Dogs Out

Sokak szerint az év egyik legidegesítőbb dala volt. Nem vitatkozunk. De az biztos, hogy a Baha Men dala még velünk volt pár évig, előkerült ugyanis filmekben, rádióban, ez szólt még a kenyérpirítóból is. Ami szinte senkinek sem volt meg, az az apróság, hogy egy feldolgozásról van szó, a Who Let The Dogs Out a '98-as Anslem Douglas-féle Doggie kicsit amerikaibb ízlésre fazonírozott verziója, és bármennyire is hihetetlen, 2001-ben megnyerték vele a legjobb dance felvételnek járó Grammyt is.

Outkast – Ms. Jackson

Az Outkast kicsit bajba került, amikor a pazar Stankonia-lemezük nem fogyott úgy, mint kellett volna az első klip, a pattogós B.O.B. után. Sebaj, ledobták az atomot a Ms. Jacksonnal, aztán már csörgött is a kassza. Andre 3000 azt mesélte, hogy a dalt akusztikus gitáron írta, aztán változtatta meg a későbbi formára. A szöveget egyébként az Erykah Baduval való kapcsolata ihlette.

Limp Bizkit – Take A Look Around

A Limp Bizkit 2000-ben a csúcson volt a Chocolate Starfish and the Hot Dog Flavored Water-albummal, aminek a címét 20 év alatt sem sikerült megemészteni, de mindegy. Ezen a csodás című lemezen szerepel a Take A Look Around is, amit Grammyre is jelöltek a "Legjobb Hard Rock Előadás" kategóriában, aminek az elnevezése legalább annyira vicces, mint magáé az album. De a Bizkit veszített, a Rage Against The Machine Guerilla Radiója nyert teljesen megérdemelten, bár hogy miért hard rock ez... na mindegy. Az eset szépsége, hogy egy évvel korábban fordított volt a helyzet, akkor a Limp Bizkit ütötte ki a RATM-t a Grammy elhappolásától.

Wheatus – Teenage Dirtbag

A Wheatus frontemberének, Brendan B. Brownnak kedves kis slágerlista-robbantó dala mögött egy elég súlyos esemény lapul: 1984-ben a házuk mögötti erdőben egy brutális gyilkosság történt. Egy Ricky Kasso nevezetű srác megölte 17 éves barátnőjét. Amikor letartóztatták, AC/DC-pólóban volt, és mivel a gyilkosságnak volt egy erős sátánista vonulata, nem igazán bántak jól a környéken azokkal, akik szerették a hasonló bandákat. Brendan 10 éves volt, és imádta az AC/DC-t, a Metallicát és az Iron Maident, ezért az összes tanára, a rendőrök, de még a szülei is sátánistának hitték, és kirekesztettnek érezte magát. Szóval ezek után a "hallgass velem Iron Maident, bébi"-sor kifejezetten tragikusnak tűnik. Mert valahol az is.

Linkin Park – One Step Closer

2000-ben a numetal csodakorában egyszer csak megérkezett egy Chester Bennington nevezetű forma a kisbarátaival, aztán vittek mindent, amit tudtak. A One Step Closerrel indult a Linkin Park sikere, de aztán sajnos tudjuk, micsoda tragikus véget ért ez az egész. A 2000-ben kijött Hybrid Theory viszont még mindig működik.

Shaggy – It Wasn’t Me

Megcsaltad a csajod? Mondd, hogy nem te voltál! Az sem baj, ha elhallgatod, hogy nyúltad a dalod egy részét, ami egyébként vezette a slágerlistákat isten tudja, hány országban. Mert igen, az It Wasn't Me nyúlt a War Smile Happy című dalából, és ezt maga Shaggy is elismerte, de csak 2016-ban. Az It Wasn't Me-t egyébként nem akarták kislemezre másolni, de miután egy amerikai rádiós, Pablo Sato saját állítása szerint letöltötte netről mp3-ban, majd játszani kezdte, mindenki ezt kérte a rádiótól, így slágerré vált. Ennek a sikernek köszönhetően lett ez a Hot Shot-album első kislemeze.

Madonna – American Pie

A Don McLean dalából készült feldolgozás Madonna éppen akkor futó filmjének, A második legjobb dolognak (The Next Best Thing) filmzenéje volt. William Orbittal remekül odarakták, hatalmas sláger is lett belőle. A 2000-ben megjelent Musicon bonus trackként lehetett megtalálni.

Queens of the Stone Age – Feel Good Hit of the Summer

Minden idők dalszövege egy jó feel good slágerhez: "nikotin, válium, vikodin, marihuána, esctasy és alkohol, k-k-k-k-k-kokain". Ennyi és nem több. Ezt még az is megjegyezte, aki utálja a drogokat, de imádja a fasza, feszes rockdalokat. Josh Homme mindezt a háromnapos milleniumi partija után írta meg, kíváncsi volt, hogyan fogadja majd a szöveget a tömeg, de igazából ezt a dalt csak poénnak szánta. Bejött. Tudtad, hogy még Rob Halford, a Judas Priest énekesének vokálja is hallható benne? Halford beugrott a stúdióba hozzájuk, ha már a szomszédban melózott épp, de a hangját csak az utolsó refrénben (bár tulajdonképpen az egész dal egy refrén) hallhatod.

The Underdog Project – Summer Jam

Ha láttad (és láttad) a Summer Jam klipjét, akkor azt hihetted, hogy jött egy amerikai banda, akik megcsinálták a nyár slágerét, de nem, a The Underdog Project egy német-belga csapat volt, bár nem érdemes múlt időben beszélni róluk, hiszen igazából sosem oszlottak fel. Európában ez volt a 2000-es nyár hivatalos slágere, de Amerikáig is eljutottak vele, ott viszont csak pár rádió játszotta le néhányszor. Több verzióban is kiadták újra, de azért a 2000-es ragadt meg örökre a fülünkben, ha akartuk, ha nem.

The Dandy Warhols – Bohemian Like You

A banda énekese, Courtney Taylor-Taylor épp a forgalmat nézte a lakása ablakából, amikor megállt egy '80-as évekbeli BMW a pirosnál, benne egy gyönyörű, laza, tetovált lánnyal, és kb. azonnal belezúgott. Gyakorlatilag egyből megírta a dalt az élménytől, majd elkezdett fantáziálgatni arról, milyen lenne a csajjal, aki akkorra már isten tudja, hol járt. Ebből született a Bohemian Like You, ami aztán számtalan filmben és reklámban megszólalt, nálunk pl. a Vodafone reklámjaiban lehetett hallani állandóan.

Deftones – Change (In the House of Flies)

Amikor minden a pattogós, rappelős numetalról szólt, a Deftones kedvesen felvezette a White Pony című lemezét a Change-dzsel, és végképp mindenki beleszeretett Chino Morenóék bandájába. Ez lett a legsikeresebb daluk, ami eddig kijött, a videóját is rommá játszották a zenetévék. Ami különösen vicces, a kislemezre feljátszották Sade No Ordinary Love-ját, ami inkább úgy hangzik, mintha a Faith No More nyúlt volna hozzá, de ettől csak még jobb. Június 3-án a Budapest Parkban élőben is lehet majd üvölteni.