Ma harminc éve, 1991. január 17-én jelent meg a német mozikban a Go Trabi Go, ami a hazájában kultikus film lett, és sokak szerint többet tett a német egységért, mint néhány politikus.
Nápolyt látni és meghalni – ezzel a felkiáltással indult útnak Udo Struutz és családja Goethe nyomában a szászországi Bitterfeldből, és az útjuk egy kicsit tovább tartott, mint tervezték, hiszen Trabanttal mentek. A karót nyelt nyugatnémet rokonoktól a trabantos vicceken visítva röhögő kamionoson át a nudista strandig valószínűleg minden részét kívülről fújod a filmnek, mégis érdemes újra megnézned, hiszen éppen ma lett harminc éves.
A Go Trabi Go szó szerint egyidős a német egységgel. 1990. október 3-án, amikor a berlini fal ledöntése után csaknem egy évvel hivatalosan is létrejött az egységes Németország, a stáb éppen az olasz jeleneteket forgatta,
a színészek tehát még keletnémet állampolgárként utaztak külföldre, de már németként térhettek haza.
Wolfgang Stumphnak a mai napig rendszerint utána kiáltják az utcán, hogy Udooo!
A főszereplők közül a Ritát játszó Marie Gruber már nincs köztünk, 2018-ban hunyt el, és hozzá hasonlóan Jacqueline hozta meg az ismertséget Claudia Schmutzler számára is, aki a szerepe szerint még csak tizenhét, valójában huszonnégy éves volt a forgatás idején.
A filmhez 13-féle Trabantot használtak, időnként a négyütemű motorjával, a rázós részekhez bukócsővel megerősítve, az egyik jelenetben a James Bond-filmek francia kaszkadőre, Gilbert Bataille vezette két keréken.
A premier 25-ödik évfordulójára Go Trabi Go Forever címmel dokumentumfilmet készített a német MDR, amiben Wolfgang Stumph újra bejárta a Struutz család útját egy világoskék Trabanttal, és az utazása közben találkozott az egykori szereplőkkel.
(Képek: Getty Images, MDR)