Gladiátor

5 Oscart nyert, és 460 milliót hozott a konyhára Ridley Scott történelmi eposza, de a Gladiátort mégis megelőzte 2000-ben egy film a legtöbbet keresők listáján: a Mission: Impossible 2.

Apádra ütök

Ben Stiller vígjátéka a mai napig szerethető, bár igazából csak a Stiller-De Niro páros emelte ki a középszerből, de annyira jók voltak együtt, hogy a mai napig nem kapcsoljuk el a tévét, ha az Apádra ütök megy.

Majdnem híres

Az Almost Famous egyszerűen nem öregszik. Nem csak a témája univerzális, de a rock’n’roll és a road movie-k is azok, pláne ezek kombinációi.

Amerikai pszicho

Bret Easton Ellis könyvéből Mary Harron rittyentett filmet, ami nem volt ugyan annyira nyomasztó, mint a regény, de tele volt emlékezetes pillanatokkal, és egy életre megszerettük miatta Christian Bale-t. Meg a Genesist.

Horrorra akadva

Amikor még a csapból is a tinihorrorok folytak, és még tudtak vállalható paródiafilmeket készíteni, jött a Scary Movie, és mindenki imádta. A folytatásokkal már nem volt ennyire kegyes az élet.

Tigris és sárkány

Ang Lee mozija megnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscart, és ugyan nálunk csak 2001-ben mutatták be, már 2000 decemberében megtörtént a hivatalos premierje odakint.

Erin Brokovich – Zűrös természet

A film, amiért Julia Roberts megkapta egyetlen Oscarját. Soderbergh mozija nagyot ment 2000-ben, nem csoda, mert még ma is jó nézni.

X-Men

Amikor még nem képregényfilmekből volt kirakva a kerítés, jött az X-Men egy rakás sztárral, és össze is szedett majdnem 300 millió dollárt. Akkor még nem tudtuk, hogy a folytatás utat mutat majd a jövő képregényfilmjeinek.

Számkivetett

Tom Hanks szokás szerint a szuszt is kijátszotta a lakatlan szigetre keveredett Chuck Nolandből Robert Zemeckis filmjében, ami közel 430 milliós bevételre és két Oscar-jelölésre volt elég.

A part

Danny Boyle filmjét nem szerette mindenki, de mégis meghatározó lett A part 2000-ben, hiszen a sztárszépfiúságát levetkőzni kezdő Leonardo DiCaprio és a remek soundtrack miatt sokak megszerették akkor is, ha a film maga erős közepes volt.

Pitch Black – 22 évente sötétség

Nem gondoltuk volna a Pitch Black után, hogy 20 évvel később Vin Diesel még mindig köztünk lesz, de láss csodát, annyira bejött az olcsó pénzből forgatott horror, hogy szupersztárt faragott a kopasz fazonból, aki nemsokára már szuperhőssé is válhat, aztán visszatér a „nagycsalád” is.

Végső állomás

A tinihorror-cunamiból bőven kiemelkedett a Végső állomás, aminek banális alapsztorija mégis volt annyira ügyes, hogy egy kellemesen fosatós mozinézésre, aztán pár utánnézésre is jó legyen. Az első rész még szemérmes volt, a folytatások már durván adagolták a vért.

Pop, csajok, satöbbi

A Nick Hornby regényéből készült film nem is sikerülhetett volna jobban, bár kicsit azért más volt, mint a könyv, mégis szuperül adta vissza annak hangulatát, és végleg megjegyeztük a csávót, aki nem volt hajlandó eladni az I Just Called To Say I Love You-t a betévedő vásárlónak. Ő volt Jack Black.

Bérgyilkos a szomszédom

Hagyjuk a szörnyű második részt, a Bérgyilkos a szomszédom baromira ügyes kis vígjáték volt, ami után még elhittük, hogy Matthew Perry megnyerheti a „kiből lesz még nagy sztár a Jóbarátok után”-versenyt. Akkor még Bruce Willisre is rá lehetett bízni egy ilyen melót.

Tolvajtempó

Bár igazából eléggé necces film Nicolas Cage és Angelina Jolie Tolvajtempója, valamiért mégsem tudtunk rá haragudni. Talán az autók miatt. Ki tudja.

A napfény íze

Szabó István filmje elég durva vállalkozás volt, 2000-ben ugyanis egy többgenerációs családi drámát 3 órában bemutatni nem volt egy egyszerű menet a moziban. A napfény íze viszont sikerre volt ítélve, Ralph Fiennes remek is volt benne, mégis rosszul muzsikált a kasszáknál.

Én és én meg az Irén

Farrellyék ledobták az atombombát 2000-ben Jim Carrey vígjátékával, amit a mai napig is bármikor bátran indítunk el, mert még huszadszorra is ugyanannyira lehet rajta röhögni.

Blöff

Aki azt hitte, hogy Guy Ritchie egy egyfilmes rendező lesz, az nagyot koppant a Blöff után, ami még egy fokkal talán jobb is volt A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső című opusznál. Azóta mindenki babakék lakókocsit akar az anutájának.

Csibefutam

Nick Park, a Wallace és Gromit zseniális alkotója egy nem kevésbé zseniális stop motion animációs filmet hozott össze a megszökni vágyó csirkékről, akik fura lehet, de állítólag hamarosan folytatást kapnak. 20 év után. Biztos van értelme.

A sejt

Minden idők egyik legrosszabb magyar címfordítása a The Cell-ről A sejtre ferdített förmedvény, de Jennifer Lopez álomszerű képekkel elmesélt filmje ettől még a frászt hozta ránk néha. Ha néha eszedbe jutott róla mondjuk az R.E.M. Losing My Religionje, az nem a véletlen műve, ahogy azt a klipet, ezt a filmet is Tarsem Singh rendezte.

Sakáltanya

Egyáltalán nem volt jó film a Sakáltanya, de imádtuk a bárpulton táncoló csajok miatt, egy kicsit lehet, hogy bele is szerettünk a főszereplőbe, Piper Perabóba, azt viszont nem bocsátottuk meg neki, hogy a zenéje, a Can’t Fight The Moonlight 10 percenként szólt az összes rádióadón és zenetévén.

Billy Elliot

A balettozni vágyó fiú sztorija annyira elkapta az embereket, hogy 2005-ben musical is készült a filmből Elton John közreműködésével, ami egyébként a mai napig is megy. A Billy Elliot egy örök darab, színházban és vásznon is tökéletesen működik.

A bájkeverő

Liz Hurley és Brendan Fraser vígjátékának jót tettek az évek. Aki akkor nem szerette, az is megszerette később, és biztos, hogy minden megnézés után sokszor használod a „beleadok 110 százalékot” kifejezést.

Rekviem egy álomért

Ha van film, ami minden egyes megnézéskor kicsinálja az embert, hát a Rekviem egy álomért az. Darren Aronofsky a pokol legmélyebb bugyraiba húzott be vele olyan lassan és ügyesen, hogy a végén még ott is maradtál napokig vagy hetekig.

Wonder Boys – Pokoli hétvége

Michael Douglas mozija ugyan anyagi bukás volt 2000-ben, mégis az év legjobb filmjei között tartják számon. Bob Dylannek valószínűleg tökmindegy volt az anyagi csőd, ő legalább megkapta érte a legjobb betétdalnak járó Oscart és Golden Globe-ot is.

A sebezhetetlen

Night Shyamalan a Hatodik érzék után képes volt megismételni a megismételhetetlent, mindössze egy évvel később Bruce Willist és Samuel L. Jacksont összerakta egy moziban, ami olyan volt, mint egy szuper képregényfilm, amihez sosem gyártottak képregényt.

Hé haver, hol a kocsim?

Lehet utálni és szeretni Sean William Scott és Ashton Kutcher velejéig idióta vígjátékát, de valamiért mégis többen szeretik, mint gyűlölik. Lehet, hogy ez is olyan rejtély, mint hogy hol lehet a srácok kocsija.

Csokoládé

Amikor még Johnny Depp megbízhatóan jó filmekben szerepelt, Juliette Binoche társaságában cukiskodott édességek mellett egy teljesen vállalható romantikus filmben. Öt Oscarra jelölték a Csokoládét. Egyet sem nyert.

Beépített szépség

Sandra Bullock beépített szépségkirálynője akkorát kaszált 2000-ben, hogy kötelezően jönnie kellett a folytatásnak is, de mivel már az eredeti filmben sem volt akkora szufla, durván elvérzett a második rész. Na nem a kasszáknál, bár azért közel sem hozott annyit, mint a 2000-es világbékézés.

Mi kell a nőnek?

Ma már nehéz lenne elképzelni Mel Gibsont egy romantikus vígjátékban, nem is kell, mert ilyesmi nem fog megtörténni a színésszel, de mindegy, mert a Mi kell a nőnek? még most is abszolút nézhető darab, a remake-jéről ezt már nem feltétlenül lehet elmondani.