A bűnös nyerte a CineFest Pressburger-díját, ami nem véletlen, ilyen filmek ugyanis csak szökőévente jönnek, Gustav Möller viszont úgy döntött, hogy akkor legyen most szökőév, csatasorba állítja első moziját, aztán lepődjünk csak meg teljesen nyugodtan, hogy mire képes. Ez a faszi bármire képes. A bűnös alapsztorija ugyanis egy több helyszínen játszódó izgalmas vágtát feltételezne, de nem, ez a film bizony nem mozdul ki egy szoba falai közül, illetve mégis, de azt, hogy ott pontosan mi történik, neked kell elképzelned.

A mozi ugyanis csak hangban van ott a bűnténynél, vizuálisan viszont ott vagyunk Asger mellett, és próbálunk rájönni, mi is történik éppen. A sztori szerint Asger egy fontos tárgyalásra készül, valami elég csúnya dolog történt a múltjában, egy rendőri vétség, ami miatt diszpécseri melóra ítélték, de már csak egy napja van hátra, és mindent tisztázhat. Az utolsó napján viszont egy zaklatott nő hívja fel, egy anyuka, akit elrabolt az erőszakos férje, ez pedig egy olyan eset, amire Asgar nagy erőkkel feszül rá, és olyan mélységeit tárja fel, amelyekre sem ő, sem a néző nem lehet felkészülve.

Olyan thriller ez, ami tökéletes időzítéssel adja a kezedbe a kirakós darabkáit, és bár az összképet már jóval az utolsó darab helyrepakolása előtt lehet látni, azért közben így is eléri, hogy annak ellenére is tiszta erőből markold a karfát, és undort érezz bizonyos események iránt, hogy nem is láttad őket. Elképzelted. Ez még durvább, mintha láttad volna őket. Möller tökéletesen játszik azzal, hogy a filmje olyan, mintha egy könyvet olvasnál, a saját képzeletednek kell feltöltenie a láthatatlan részeket, és olyan történéseket gondoltat át veled, amelyektől viszolyogsz, olyanokat, amelyek bárkit kikészítenek.

Közben a főhőst játszó Jakob Cedergren viszi a hátán a filmet, méghozzá meglehetősen remekül, csak egyszer-egyszer csatlakozik hozzá egy-egy színész pár pillanatra. A bűnös olyan ügyesen helyezi a válladra a tehetetlenség érzését azzal, hogy gyakorlatilag a teljes játékidő alatt távol vagyunk az eseményektől, hogy talán nem is bírnál ki többet 85 percnél, de azt is tudja, hogy hol kell abbahagyni, nem húzza túl, nem hoz be még több csavart, hogy hosszabb legyen, bőven elég ez így is.

85 perc elég arra, hogy egy fordulatos thriller közben még a karaktereit is ki tudja bontani, azokat is, akiket nem is látunk, és ha valami, hát ez óriási tehetségre vall. Nagyon valószínű, hogy Hollywood pár éven belül leforgatja belőle a saját verzióját. Aztán lehet, hogy még pár hasonló filmet. Ennyire megrázó viszont egyik sem lehet. A bűnös az év egyik legnagyobb meglepetése. Mi a CineFesten láttuk, de október 25-től bárki megnézheti a mozikban.