Pár hete futótűzként terjedt a közösségi csatornákon egy nagyon okos belga reklámkampányt bemutató videó, amelyben egy kamujós meghökkentően pontos adatokat mondott el az utcáról betévedt érdeklődők életéről. A csattanó az volt a végén, hogy nem mágiáról van szó, mindössze egy profi stáb foglalt helyet a kókler mögött, melynek tagjai lenyomoztak minden neten fellelhető adatot az áldozatokról, a mondanivaló pedig nyilván az volt, hogy ne tedd fel az életed a világhálóra, mert bárki könnyedén visszaélhet az adataiddal.

A gyilkos médium-ban is hasonló svindlereket leplez le egy kis csapat, melynek tagjai kiábrándult tudósok, akik minden misztikus, vagy természetfeletti jelenség mögött azonnal megtalálják a nagyon is földi turpisságot. Van azonban egy hatalmas királyi vad, akit a Sigourney Weaver által alakított Margaretnek sem sikerült lelepleznie, mivel hosszú évekre visszavonult a mágus. Most azonban ismét felbukkan a hírhedt Simon Silver (Robert De Niro), és egyre meredekebb dolgok történnek a nővel és segédjével, Tommal (Cillian Murphy), miután elkezdenek szaglászni a fickó után.

A film rendezője az a Rodrigo Cortés, aki legutóbb az Élve eltemetve című filmjében bebizonyította: másfél négyzetméternyi mozgástérben is képes feszült thrillert rendezni. Most sokkal nagyobb játszóteret kapott a spanyol származású direktor, ennek ellenére (vagy pont ezért) középszerű munkát tett le az asztalra. Ugyan hűséges maradt a thriller műfajához, a játékidő elején nagyon szépen festette fel az alapállást, jól csöpögtette el a hősök magánéleti motivációit, továbbá jól exponálta a fő ellenséget, mégis belezavarodott a hit és tagadás valamint a misztikum és racionalitás között őrlődő, mentálisan megboruló hős bemutatásába.

Nem csoda, hogy a sztori hallatán sokaknak A tökéletes trükk juthat eszébe, és igazából jó helyen kutatnak, mivel esetünkben is olyan varázslóról van szó, akinek csak az utolsó pillanatban derül fény a titkára. Ez a trükk azonban tökéletlenre sikeredett, logikai bakikba szalad bele, felesleges jeleneteket tartalmaz, és sok kérdést hagy maga után, így hiába a dupla csavar, amelyik első felét mindenki azonnal kitalálja, a nagy mutatvány most nem sikerült Cortésnek.

Ez mindenesetre inkább a forgatókönyvön múlt, nem a színészeken. Sigourney Weaver például végre nem csak a film végén toppan be minimális szerepre, ahogy a Paul, a Ház az erdő mélyén és Az igazság nyomában filmekben tette, hanem igazán jól domborít. De Nirót sokszor láttuk jobb, és sajnos rosszabb szerepekben is, Elizabeth Olsenről annyi lenne a mélyenszántó filmesztétikai véleményünk, hogy kár, hogy ezúttal nem meztelenkedett, ahogy a Martha Marcy May Marlene-ben, Cillian Murphy pedig szokás szerint erős jelenléttel van jelen a vásznon. Ő egyébként remek thrillerhős, egyszerre sebezhető és sebző, mindig izgalmas színt tud belevinni karakterébe.

A rendező sajnos csak rövid ideig tudta kordában tartani a sztorit, amiből sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Ez persze nem a kémián, és nem is a természetfeletti tényezőkön múlt… mint mindig, most is van egy racionális magyarázat: jobb forgatókönyvet kell írni!

Tovább:
A legfrissebb Player-cikkekhez
A mozibiznisz legnagyobb egyslágeres művészeihez
A Player karácsonyi tippjeihez