Nem különbözik sokban egy átlagos Criminal Minds-epizódtól, mégis kellemes ez a lányrablós, feszültséggel teli film.
Berry kisasszony ezúttal egy 911-segélyhívó operátorát alakítja egyetlen asztal mögött, csak pillanatokra láthatjuk még mindig remek alakját. Skandallum. De sebaj, mert az idomok hiányát egy roppant elmebeteg sorozatgyilkossal igyekeznek pótolni, viszonylag nagy sikerrel, aki szőke és fiatal lányokat szeret magával ráncigálni, majd elföldelni őket. Jordan, a tapasztalt diszpécser egy napon kudarcot vall, a gyilkos ugyanis megöli azt a lányt, akinek segélyhívása éppen hozzá fut be. Később azonban a beteges rosszfiú és a nő útjai újra keresztezik egymást.
Ha láttál már Gyilkos elmék-epizódot, akkor nagyjából tudod, milyen lehet A hívás. Eltűnt lány, agyament gyilkos furcsa motivációkkal, csak a szokásos. De ez egyáltalán nem baj, maximum csak annyiról van szó, hogy a film nem emelkedik eposzi magaslatokba, azt a másfél órát azonban, amit ígér, tökéletesen teljesíti, nagy fordulatok nélkül, de izgalmasan, sok ordítozással és egy olyan főgonosszal, akinek egyetlen pillantásáról elhinnéd, hogy beutalója van a közeli elmegyógyba. Berry ezúttal nem mutathatja meg, mire képes, a fejére applikált mikrofonba duruzsoláson kívül más szerepe igazán nincs, amit viszont teljesítenie kell, azt teljesíti.
Valahogy így van ezzel a film egésze is. Nem kiemelkedő darab, de amit kell, azt szépen hozza. Nincs benne semmi olyan extra, ami miatt újra néznéd, de eléri azt, hogy másfél órán keresztül mozgolódj a székedben, és hogy izgulj, túléli-e a szöszi Casey. Nem klasszikus thriller, csak kellemes. De végül is többnyire a kikapcsolódás érdekében járunk moziba. A hívás kikapcsol. Leteszi a fejedben folyamatosan csörgő telefont másfél órára.
