Budapest: Amszterdam. Budapest: Bécs. Budapest: Prága. Budapest: Berlin. És még kicsit lehetne folytatni, hogy már megint milyen városokat alakít fővárosunk az első mozifilmes Susanna Fogel vígjátékában (egy nagyon kicsit önmagát is) – de nagyjából úgy néz ki a helyzet, hogy a híres turista-látványosságokról lőttek az adott helyen pár mozgóképeslapot, aztán jöhetett Budapest. Aki már megint képes eljátszani (s lejátszani) bármelyik külföldi kollégáját. No, de ez semmiség, csupán gyártási izé, ettől még lehetne jó film A kém, aki dobott engem. Viszont nem az.

Mondjuk, nem is felháborító, néha majdnem közepes – csak olyan erőlködős. Lehet sejteni, mit akartak, amolyan bevállalós, helyenként kifejezetten brutális kémkomédiát, amiben mennek előre a csajok, Mila Kunis cuki, Kate McKinnon meg fergeteges, beszólogatnak ennek-annak, sűrűn elhangzik, hogy „picsába”, leginkább Kunis szájából, McKinnonnak még poénok is jutottak, de ő is akkor a legjobb, amikor mckinnonos eszelősséggel forgatja a szemeit. Ilyenkor mondania sem kell semmit, már ennyitől is nagyszerű.

A lányok, akik ott se voltak, szerencsétlenkednek az öreg kontinensen, de nem sikongatnak, hanem inkább kapkodnak, s pont, hogy minden veszélyes szitut megúsznak – nem éppen időre, mert hát baromi hosszú a film, igazából már egy óra után az. Nincs alkotói lendület, Fogel nyilván látott már néhány hasonló produkciót, meg érti (ha nem is érzi) az uralkodó műfaji trendeket, így hát próbál valamit összerántani a dologból, pontosabban igyekszik megteremteni a lányoknak a feltételeket, hogy jól érezhessék magukat. Legalább ők.

A pasik sok vizet nem zavarnak, Justin Theroux akciózás közben oké, egyébként lehetősége sincs, hogy emlékezetes legyen, bár ő sokkal jobban járt, mint a másik férfikém, Sam Heughan, aki baromi jóképű, de zavarba ejtő, mennyire nem a vászonra való – amikor jelen van, inkább az lehet az érzésünk, hogy érvényes mozifilm helyett inkább egy after shave reklámot nézünk, olyat, amiben szövege is van a modellnek. (Hasan Minhaj egyetemi végzettségével felvágó ügynökét már nem is merem mondani, annyira nem vicces a szerep, hogy én kérek elnézést.)

Aztán van még modellszépségű szereplő a filmben, Ivanna Sakhno, aki ugye bérgyilkos, s mintha a Vörös verébből maradt volna itt Budapesten. Ő is inkább kínos, mint érdekes, bár nagyon tud nézni. Gillian Anderson is tud, mármint nézni, viszont az ő tekintetén azért erősebben látszik, hogy nem mindig tudja, miért is vállalta el ezt a melót. McKinnon viszont tényleg tudja, alighanem egy pocsék vígjátékban is jól érezte volna magát, s öröme tulajdonképpen ragadós: ha nem rappelte volna el azt a bizonyos számot, miatta akkor is érdemes lenne végigülni a filmet. Fogjuk rá, hogy érdemes lenne.

Ja! És lassan tényleg nem lesz olyan hazánkban forgatott amerikai akciófilm, amiben Árpa Attila állva maradna. Ezt most nem tudom eldönteni, hogy jó hír, vagy sem. Maradjunk annyiban, hogy tény.