Itt az év egyik legviccesebb filmje, pedig minden ellene szólt. Vicces benne a többnyire idegesítő Melissa McCarthy, és kegyetlenül vicces benne Jason Statham is. Ráadásul Magyarországon forgott.
És az ugyebár nem szokott túl jól elsülni. Egy kezünkön meg tudnánk számolni, hány Budapesten felvett külföldi film súrolta egyáltalán a nézhetőség küszöbét, le is tettünk már arról, hogy Budapest jól mutasson mindenféle más város szerepében, pedig volt már Moszkva, Párizs, talán csak Tokió nem, mert elég nehéz lenne a Bazilika környéként eladni egy sokneonfényes, csillivilli helyszínnek. De még megtörténhet.
Erre jön Paul Feig, a Koszorúslányok és a Női szervek rendezője, és olyan filmet rittyent, ami minimális, ráadásul ezerszer látott történettel is perfekt, csúcsra járatja a vazzegszámlálót, de mégsem öncélúan trágár, és Melissa McCarthy állandó túlsúlyos+ápolatlan+nagypofájú karakter-kombójából is végre valami szerethetőt hoz ki.
A történet szerint egy szuperkém, Bradley Fine (Jude Law) és elemző-segítője, Susan Cooper (Melissa McCarthy)remek párost alkotnak, de egy balul elsült akció után Susan magára marad, ráadásul még ki is kerül a számítógép mögül, hiszen ő az egyetlen a CIA-nál, aki viszonylag erős képességekkel rendelkezik kémfalván, de senki sem ismeri az arcát. Akarva-akaratlanul is megkapja maga mellé a nagymellényű, káromkodásbajnok szuperkémet, Rick Fordot (Jason Statham), akinek persze a tehetsége némileg kisebb, mint hatalmas pofája. Egy igazi terrorista-orgia megakadályozása a cél, amihez viszont az kell, hogy mindenki top formájában tudjon teljesíteni, de erre gyakorlatilag a CIA-nál senki sem képes.
McCarthy általában ugyanazt a karaktert játssza el most már ezredjére, de Feignek sikerült végre szerethetővé tennie a duci, nagyszájú nőt, ebben mondjuk nagy segítségünkre lesz az is, hogy Jude Law perfektül hozza a Bond-féle titkosügynök-szerepet, Jason Statham pedig azt a formáját veszi elő, mint anno A ravasz, az agy…-ban, vagy a Blöffben, ráadásul zseniális, idézhető beszólásokat kap (Ál-arc gép, hogy mást ne mondjak, de a Balatonról is akad egy nagyon jó szövege).
Budapest is remekül néz ki Párizsként, én speciel nem is tudtam, hogy a Bálna mellett egyből ott az Eiffel-torony, de majd megnézem újra, hátha csak nem figyeltem, és azzal sem voltam tisztában, hogy Párizsban is van CBA. Aki a római autósüldözés során ráismer a Budai Vár környékére, az is jó helyen jár, de aztán egy elegáns húzással a cselekmény is Budapestre helyeződik át, de hiszen addig is ott voltak, csak hát ezt rajtunk kívül úgysem fogja tudni senki.
A Spy azért nagyon jó, mert teljesen valószínűtlen. Nem hinnéd, hogy ezekből a színészekből ki lehet hozni egy ilyen minőségű, kellemesen trágár komédiát, nem hinnéd el, hogy milyen tempóban tudja végigpörögni kétórás játékidejét, és azt sem, hogy a mindenféle teljességgel idióta történeti csavar ellenére hogyan képes szórakoztatni hangulatával, dumáival, karaktereivel ennyi időn keresztül. Nem klasszikus, de opcionálisan többször nézős, a szinkronja ráadásul nagyon-nagyon jól sikerült. A filmet záró, balatoni parádé 50 Centtel, valamint a stáblista előtti Jason Statham-kifakadás ráadásul olyan tökéletesre sikerült, hogy megbocsátjuk minden Magyarországon készült, de rettenetes külföldi filmnek a szörnyű minőség által okozott rémálmokat. Igen, a Die Hard 5-nek is. Majdnem. Nehéz lesz jobb vígjátékot készíteni A kémnél idén.
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben
