És az ugyebár nem szokott túl jól elsülni. Egy kezünkön meg tudnánk számolni, hány Budapesten felvett külföldi film súrolta egyáltalán a nézhetőség küszöbét, le is tettünk már arról, hogy Budapest jól mutasson mindenféle más város szerepében, pedig volt már Moszkva, Párizs, talán csak Tokió nem, mert elég nehéz lenne a Bazilika környéként eladni egy sokneonfényes, csillivilli helyszínnek. De még megtörténhet.

Erre jön Paul Feig, a Koszorúslányok és a Női szervek rendezője, és olyan filmet rittyent, ami minimális, ráadásul ezerszer látott történettel is perfekt, csúcsra járatja a vazzegszámlálót, de mégsem öncélúan trágár, és Melissa McCarthy állandó túlsúlyos+ápolatlan+nagypofájú karakter-kombójából is végre valami szerethetőt hoz ki.

A történet szerint egy szuperkém, Bradley Fine (Jude Law) és elemző-segítője, Susan Cooper (Melissa McCarthy)remek párost alkotnak, de egy balul elsült akció után Susan magára marad, ráadásul még ki is kerül a számítógép mögül, hiszen ő az egyetlen a CIA-nál, aki viszonylag erős képességekkel rendelkezik kémfalván, de senki sem ismeri az arcát. Akarva-akaratlanul is megkapja maga mellé a nagymellényű, káromkodásbajnok szuperkémet, Rick Fordot (Jason Statham), akinek persze a tehetsége némileg kisebb, mint hatalmas pofája. Egy igazi terrorista-orgia megakadályozása a cél, amihez viszont az kell, hogy mindenki top formájában tudjon teljesíteni, de erre gyakorlatilag a CIA-nál senki sem képes.

McCarthy általában ugyanazt a karaktert játssza el most már ezredjére, de Feignek sikerült végre szerethetővé tennie a duci, nagyszájú nőt, ebben mondjuk nagy segítségünkre lesz az is, hogy Jude Law perfektül hozza a Bond-féle titkosügynök-szerepet, Jason Statham pedig azt a formáját veszi elő, mint anno A ravasz, az agy…-ban, vagy a Blöffben, ráadásul zseniális, idézhető beszólásokat kap (Ál-arc gép, hogy mást ne mondjak, de a Balatonról is akad egy nagyon jó szövege).

Budapest is remekül néz ki Párizsként, én speciel nem is tudtam, hogy a Bálna mellett egyből ott az Eiffel-torony, de majd megnézem újra, hátha csak nem figyeltem, és azzal sem voltam tisztában, hogy Párizsban is van CBA. Aki a római autósüldözés során ráismer a Budai Vár környékére, az is jó helyen jár, de aztán egy elegáns húzással a cselekmény is Budapestre helyeződik át, de hiszen addig is ott voltak, csak hát ezt rajtunk kívül úgysem fogja tudni senki.

A Spy azért nagyon jó, mert teljesen valószínűtlen. Nem hinnéd, hogy ezekből a színészekből ki lehet hozni egy ilyen minőségű, kellemesen trágár komédiát, nem hinnéd el, hogy milyen tempóban tudja végigpörögni kétórás játékidejét, és azt sem, hogy a mindenféle teljességgel idióta történeti csavar ellenére hogyan képes szórakoztatni hangulatával, dumáival, karaktereivel ennyi időn keresztül. Nem klasszikus, de opcionálisan többször nézős, a szinkronja ráadásul nagyon-nagyon jól sikerült. A filmet záró, balatoni parádé 50 Centtel, valamint a stáblista előtti Jason Statham-kifakadás ráadásul olyan tökéletesre sikerült, hogy megbocsátjuk minden Magyarországon készült, de rettenetes külföldi filmnek a szörnyű minőség által okozott rémálmokat. Igen, a Die Hard 5-nek is. Majdnem. Nehéz lesz jobb vígjátékot készíteni A kémnél idén.