A Stowaway alapötlete akár lehetne nagyon eredeti is. Mert hát azért nem ritkán néz az ember filmet egy olyan társulatról, akik hárman indulnak az űrbe, aztán hirtelen kiderül, hogy négyen vannak, az a negyedik utas pedig nem akarja felfalni őket, nem hörög, nem egy megélhetési alien, ráadásul igazából teljesen kedves, Michaelnek hívják, és legszívesebben hazahúzna.

Michael kilövéstámogató mérnökként dolgozott a hajón, amikor gebasz történt, elvesztette az eszméletét, és valahogy senkinek sem tűnt fel, hogy nem jött ki minden munkás a hajóról kilövés előtt. Én ha Toni Collette-ék helyében lennék, nem dolgoznék ilyen slendrián űrcégnél, de hát lelkük rajta. És pont ez az a pont, amitől ez a film annyira abszurd lesz, hogy igazából nagyjából egyáltalán nem tudod komolyan venni, pedig nagyon szeretné.

Mert ilyen nincs, és ezt Daniel Dae Kim is elmondja, ilyen hibát nem szoktak véteni, de itt a hiba, nincs mit tenni, ráadásul ez a hiba tönkreteszi a létfenntartó egységet is, és nem lesz elég levegő négyük számára, de hármuknak még pont kitartana az oxigén a Marsig. Ki lesz itt a nyertes? A családos biológus? Az elájult mérnök? A kapitány? A mindig optimista orvoslány? A South Park-i Gulya bajnokcsapata?

Ebből ki lehetne hozni egy feszült mozit, de A potyautasban nem feszültségből van a kerítés.

Tényleg olyan, mint egy nagyon költséges, és rettentően szép díszletek között felvett színházi darab, amibe azért csak-csak csempészett Joe Penna, a remek Sarkvidék rendezője némi izgalmat egy kvázi thriller-szekvenciával, ami szerencsére nem abból áll, hogy az egyik tag elkezdi gyilkolni a többieket, hanem szép űrjelenetekkel megkomponált, rettentően kilátástalan űrműveletekből, ahol valamiért Penna nagyon, de nagyon szeretne mindenkit arra kérni, hogy ugyan izzadjon már a szereplőkért, ezért oda is drámai zenét tesz, ahol egyébként konkrétan nem történik semmi.

A potyautassal az a baj, hogy nem kezelik a helyén. Ha bevallanák, hogy ez bizony egy egyszerű dráma, aminek a színhelye egy űrhajó, akkor a kutya sem nézné meg. Pláne nem akkor, ha tudnák, hogy hova fut ki az egész történet. Azon az egyetlen űrszekvencián kívül semmi, de semmi nem történik a játékidejében, ami bevonzaná az embereket a tévék elé, illetve bocsánat, lehet, hogy mégis, de őket a színészi játékok érdeklik, és nem a cselekmény.

A cselekmény viszont itt annyira papírvékony, hogy alig áll meg a lábán. Mondhatnánk, hogy mindegy, hiszen ez egy olyan karakterdráma, amiben a szereplők közti viszonyok feltöltik a nem túl érdekes cselekményt élettel, de sajnos ez sem igaz. Szinte semmit sem tudunk meg senkiről Michaelen kívül, egy-egy személyes sztorival próbálja meg elérni a film, hogy mindenkit megkedveljünk,

Toni Collette kapitánya tulajdonképpen csak egy aggódó, egyre elkeseredettebb nő, Daniel Dae Kim karaktere pedig egy többnyire racionális, higgadt csávó, akire láthatóan eléggé rá van mozdulva az orvoslány, és érezhetően lappang a háttérben valami titka, amivel lehetne foglalkozni, de aztán bumm, már jön is a stáblista, és nem derül ki róla sem semmi. Még így is eléggé lehet aggódni azért, hogy vajon mindannyian túlélik-e, és igazából bármelyik szereplőt sajnálnád, ha meghalna, és ez azért történhet meg, mert a színészek tényleg mindent megtesznek azért, hogy ebben az egyébként teljesen egyszerű drámában is el tudj veszni, ahogy ők is reménytelenül elvesztek az űrben.

A potyautas nem egy izgalmas sci-fi, drámának pedig elég felületes.

Sok tekintetben igazából hasonlít Penna Sarkvidékére. Ott is az a cél, hogy teljesen hihetetlen, extrém helyzetben próbálja meg túlélni a túlélhetetlent egy kisebb embercsoport, akik között hogy-hogy nem, ott is akad egy sérült ember, de Penna ezúttal jóval líraibbra vette a figurát, és a befejezést is annyira líraira vette, hogy az már valószínűleg inkább túlzás, mint szép.

A Stowaway végén így inkább a hiányérzet marad, arra viszont emlékezni fogsz, hogy mennyire szép díszletekkel és milyen gyönyörű űrképekkel megálmodott film volt ez, és ha valaki azt kérné tőled, meséld el három mondattal, mi történt benne, meg fogod tudni oldani kettőből is. A Netflixen nézheted akár magyar szinkronnal is.