Hála Tim Burtonnek, Sam Raiminek és a 2008 óta a filmvilágban is önállóan tevékenykedő Marvel Studiosnak, ez a rajongás mára kikerült a ciki kategóriából. A Pókember 2002-es elképesztő sikere elhozta a műfaj reneszánszát, és azóta is minden évre jut legalább egy comic-blockbuster. Idén a Pókember-reboot és a Bosszúállók támadják be a vásznat, de előbb még ismét ellátogat a mozikba a 2007-es Szellemlovas lángoló fejű címszereplője. Azt kérdezed, hol a kettes szám a címből? Jó kérdés, de a válaszban nem lesz köszönet.

A Ghost Rider sztorija képregényes körökben mondhatni szokásos: A hős (itt Johnny Blaze-nek hívják) csúnya forrásból (ebben az esetben magától az Ördögtől) hatalmas erőre tesz szert, melyért borzasztó árat (a lelkét) kell fizetnie. Ha erős deja vu kerített hatalmába ne csodálkozz, hiszen a fenti recept variálásával született meg több szuperhős is, például a Sötétség, Hulk, vagy Spawn, az Ivadék. Ghost Rider nem is eredeti keletkezés-történetével, hanem külsejével büntet: Ha Johnny a gonoszság közelébe kerül, átváltozik egy bőrszerkóba öltözött lángoló csontvázzá, aki egy izzó chopperen száguldva tüzes lánccal hadonászik. Ez az egész a képregény oldalain frankón néz ki, de mozgóképen már kicsit más a helyzet.

Az első résszel kapcsolatban nehéz okosat mondani. Egyfelől nem lehet elhallgatni, hogy a filmben 100 perc öncélú pózerkedésre jutott tíz perc akció, másrészt viszont szűk 229 millió dollárt keresett világszinten, és olyan nevek bukkantak fel a stáblistán, mint Sam Elliot, Eva Mendes és – bár az ő neve mostanra már nem garancia semmire – Nicolas Cage. A Marvel fejesei ahelyett, hogy hálát adtak volna Lucifernek, hogy egy alsó-középkategóriás teljesítményt a március eleji uborkaszezonban éhező közönség súlyos milliókkal honorált, és örökre elfelejtették volna ezt a kínos kis intermezzot, úgy döntöttek, hogy még egyszer szabadjára engedik a jobb sorsra érdemes ámokfutó csontit.

Szomorú, hogy bár a forgatókönyvet Eva Mendes és Sam Elliot is feltehetően egy hatalmas barna folttal egyetemben postafordultával küldték vissza a stúdiónak, Cage-nek a szkript átlapozása után már csak egyetlen kérdése maradt: „Mennyiért?” Ő lehetett az egyetlen, akit kivontak a költséghatékonyság szempontjainak érvényesülési zónájából, hiszen a film minden komponenséről ordít, hogy a takarékosság jegyében álmodták vászonra. A garasoskodás egyenes következménye volt a Mark Neveldine – Brian Taylor rendező-duó megbízása, akik a Crank első és második részével már bizonyították, hogy otthonosan mozognak a low budget-szórakoztatás berkeiben, és a kézikamerával is ki vannak békülve. A másik tény, hogy a rendezők korábban már sikeresen kiherélték a Jonah Hex nevű western-képregényhőst, már nem zavarta annyira a fejeseket.

A szellemlovas: A bosszú ereje (Ghost Rider: Spirit of Vengeance

• Hossz95 perc
• Rendező Mark Neveldine, Brian Taylor
• Főszereplők Nicolas Cage, Ciarán Hinds, Idris Elba
• Kinek? Mazochistáknak / Trash-fetisisztáknak / Haragosainknak

A vészjósló előjeleket a kész produktum szinte minden aspektusában igazolja. Akkor lesz szerencséd, ha képes leszel A bosszú erejét az önmagában is kétes színvonalú első rész egyfajta trash-paródiájaként felfogni. Ebben az esetben helyenként elmosolyodhatsz majd néhány pimaszabb poénon, röhöghetsz a képregényfilmes zsánerbe erőszakkal beletuszkolt és épp emiatt borzasztó idétlennek ható kézikamerás fényképezésen, foghatod a fejed a karikatúra-szerű színészi játék, a blőd sztori miatt, és a totálisan hiteltelen CGI láttán is garantált a röhögőgörcs. A rossz filmek kedvelői ujjongva üdvözölhetik, hogy Cage mélyrepülése közben lepacsizik a szintén „minőségi” munkáiról híres Christopher Lambert-tel is, melyet a Player egyfajta keserű önvallomásként értékelt a szebb napokat is látott (Las Vegas, végállomás…valaki?) színész részéről.

Ha hozzánk hasonlóan inkább egy többé-kevésbé elfogadható minőségű és legalább mérsékelten látványos képregényfilmet szerettél volna megnézni, akkor viszont nem röhögni, inkább zokogni fogsz. A 2007-es film Szellemlovasa a szegény ember Hulk-ja volt, aki ha begurul, nem toronyházakat dönt romba, csupán egy rozsdás lánccal hadonászik. Ezt az eleve szánalmas koncepciót a „második rész” átcipelte a bolondok házába. Lehet rajta röhögni, de nem illik.