Nicolas Cage új Netflix-sorozata, A szitokszavak története elég szórakoztatóan mutatja be, mit is jelent káromkodni. És ha valaki, Nicolas Cage tudja ezt.
A The History of Swear Words nem kisebb dologra vállalkozik, mint hogy megmutatja, honnan jöttek a legnépszerűbb angol szitokszavak, a fuck, shit, bitch, dick, pussy, damn, de valljuk be, még az egyébként nem túlságosan hosszú, mindössze 20 perces epizódokat sem lehetne megtölteni szimpla történelemmel, hiszen bárhonnan is nézzük, ezeknek a szavaknak az eredete alig pár mondattal lerendezhető. És tényleg le is rendezik. De akkor mitől lesz jó egy ilyen sorozat?
Eleve attól, hogy itt van Nicolas Cage, akinek annyira jól áll a ripacskodás, mint nagyjából soha ezelőtt. Menő öltönyben, kandalló előtt ordít bazmeget, de minden egyes „bitch”-cse előtt olyan fejet vág, mint akinek fáj, hogy káromkodnia kell, de hát nincs mit tenni, túl kell rajta esnie, és nem lehet nem röhögni rajta.
Cage viszont nem tolja túl a biciklit, nem rá van kihegyezve ez a műsor, hanem sztárvendégeire, akivel mehet a Dáridó és a fuckozás napestig.
És ez a második pont, amitől jó tud lenni a History of Swear Words. Összeszedtek pár olyan vendéget, akikkel körüljárják, mit is jelentenek az adott szavak. Mit jelentenek, hány értelemben használjuk őket, hogyan változott a jelentésük az évtizedek, évszázadok során, és hogy mennyire univerzális a felhasználhatóságuk. Ez mind kiderül minden epizódban olyan arcoktól, mint Jim Jefferies, Sarah Silverman, Nick Offerman, Nikki Glaser vagy akár Isiah Whitlock Jr., a shitek királya, aki elröppenti poénból minden idők leghosszabb „shiiiiit”-jét.
Ezeket az embereket pedig mindenki szereti. Őket káromkodásról beszéltetni, és hallgatni az egyik legjobb dolog, ami az év elején történhet. Persze Cage is beszáll, de csak egy kicsit, a tudományos munkát pedig igazi szakértőkre hagyja, olyanokra, akik már komoly kutatásokat végeztek, professzorokra, nyelvészekre, írókra, akik már könyvet is megjelentettek a témában.
Az arány persze inkább a sztárok felé tolódik, és ez nem biztos, hogy jó, hiszen tényleg jó lenne akár még többet is megtudni egy-egy szó kialakulásáról, de láthatóan nincs elég infó ahhoz, hogy akár hosszú percekig is halljunk arról, hogyan lett a fuck, arról viszont nagyon sokáig lehet hallani, Jim Jefferies mennyire változatosan használja.
Mindkettő szórakoztató pedig, nem lenne baj, ha egyenlő arányokban keverték volna a tudományt a sztárokkal.
A szitokszavak története egyáltalán nem nyúl mélyre. Meglepően nem. Megtehette volna, mégis másképp alakult. De így sem rossz, hiszen egyáltalán, egy pillanatra sem hajlandó komolyan venni magát. A szakértők is széles mosollyal beszélnek a ronda szavakról, mert ezt másképp nem is lehet. És tulajdonképpen kimondja azt, amit nagyon ki kellett mondani mostanában.
Hogy bármennyire is próbálunk finomkodni az élet minden területén, nagyon fontos, hogy kimondjunk dolgokat. Például egy jól irányzott fuckot. Sokat segít. A káromkodás lehet, hogy nem való mindenhová, de hasznos tud lenni, egy kísérletben még azt is bebizonyítják, hogy jobban tűri az ember a fájdalmat, ha közben úgy beszél, mint egy megvadult Samuel L. Jackson.
Nicolas Cage nagyon ritkán szerethető ennyire, jó lenne, ha visszatérne még ez Shit Dáridó vele, és sztárvendégeivel. A Netflixen gyorsan le lehet darálni a 6 részt, mindössze 2 óra az egész. Utána pedig üvöltsd ki magadból, ami bent ragadt. A szomszéd majd megérti.