Mike Banning visszatér, s nagyon fáj a feje, öregszik is, úgy meg igazán nehéz bűnbakként menekülni – pont ezért is lehetne ebből a második folyatásból egy nagyjából élvezetes B-mozi. Itt kéne elfelejteni ezt a franchise-t, de sajnos nem azért, mert a csúcsra járattak volna bármit is az alkotók. Kritika.
Szállnak a tó felé a drónok, szétrobbantják a titkosszolgálatot, kedvenc testőrünk életben marad, de most nem azért, mert halhatatlan. Ismételten megmenti Morgan Freeman elnököt, lehúzza a mélybe, s velük együtt a film se nagyon jön fel onnan. Hősből üldözött válik, mert egy akciósorozat történetében ennek általában meg kell történnie legalább egyszer – Gerard Butler Die Hard-kópiájával is megtörtént hát. Történjen, történjen, csak közben ne lenne ennyire, szinte már sértően trehány ez az egész.
Mert hát a buta akciófilmek rajongóit sem szabadna ám lenézni, s az első két rész ezt nem is tette meg – azok is klisékből (a nyolcvanas és a kilencvenes évekből átmentettekből) lettek összerakva. S eléggé fontos ez: összerakva és nem összedobva. Gerard Butler nyilván nem halt bele azokban sem a filmszínészkedésbe, a Londonba áthelyezett, kétségtelenül gyengébb második rész közben sem az árnyalt történet miatt fogyott jól a popcorn a dobozból, s abban is voltak necces CGI-megoldások, de a Támadás a Fehér ház ellen 3.: A védangyal bosszújának már egyenesen vállalhatatlan a forgatókönyve.
Nagyjából olyan a script, mintha lett volna egy hosszabb, alaposabban megírt, amiből rejtélyes okokból kihúztak mindent, ami egy kicsit izgalmasabbá tehetné a karaktereket, érdekfeszítőbbé a cselekményt, amely mentén aztán hatásosan robbanhatna minden, s ropoghatnának a gépfegyverek. Nem kellene ide sok, csak annyi, hogy a gonoszok például ne attól legyenek gonoszok, hogy belemondják a kamerába, hogy ők bizony azok, hanem mondjuk annak is tűnjenek. S egy ilyen filmtől nyilván azt se várjuk, hogy hitelesen vázoljon fel egy összeesküvést az oroszok ellen, na de ami itt zajlik, az még viccnek is rossz, részletezni meg fárasztó lenne.
Hiába Gerard Butler lelkesedése (egy okos színész tudja, milyen életbevágó lehet ma egy sikeres franchise, s Butler nem hülye, csak sokszor nincs szerencséje), hiába a magához képest egészen koncentrált Nick Nolte, vagy a szintén jobb sorsra érdemes Danny Huston és Tim Blake Nelson mellékszerepeltetése. S az is hiába, hogy legalább a már említett drónos mészárlás, s a finálé első felében produkált kórházi lövöldözés feszült, s tisztességesen megcsinált.
Mert a színészek csak téblábolnak, a moziba való akciózások meg csak kb. 20 percet használnak a 121-ből. A többi nyugodtan mehetne a kukába.