A The Party fogott egy rakás nagyon jó színészt, és betolta őket egy szűk térbe egy rettentően csavaros, kissé idegbeteg, éjsötét humorral megkent történettel. Nem hagy senkinek sem sok időt arra, hogy túl sokáig maradjon ezen a partin, nem is baj, mert ki akarna egyáltalán egy olyan buliban túl sok időt eltölteni, ahol a legnormálisabb tag a háziasszony, aki már a film elején fegyvert fog valakire, aki bekopog az ajtón.

De aztán visszaugrunk időben a buli elejére, ahol is a frissen miniszterré vált Janet (Kristin Scott Thomas) kisebb bulit rittyent barátoknak és családtagoknak, hogy együtt ünnepeljenek vele. Megérkezik hát a leszbikus pár, Jinny és Martha (Emily Mortimer és Cherry Jones), akikről kiderül, hogy anyai örömök elé néznek. Aztán befut a súlyosan kokainfüggő, teljesen zilált Tom (Cillian Murphy), aki valamiért nem együtt jött gyönyörű feleségével, de kedves barátját, a fegyverét azért elhozta magával. Becsönget a végtelenül cinikus April (Patricia Clarkson) és barátja, az ezotériától tocsogó Gottfried (Bruno Ganz), és már eleve látod, hogy valami nagyon rosszul fog elsülni. És tényleg, hiszen a ház ura, Bill (Timothy Spall) rápöccinti az égő gyufát a lőporos hordóra, hogy aztán meglehetősen súlyos titkok kerüljenek felszínre.

Igen, mindenki jól sejti, A vendégek alapvetően egy dráma, de végig úgy ugrasztja egymásnak a társaságot, hogy az komoly röhögéseket is okoz. A humora nagyon fekete, de nagyon jó, nem harsány, de erős, maró és kifejezetten okos. Az sem feltétlenül baj, hogy a The Party mindössze 71 perces, bár mondjuk érezni, hogy nagyon rohan a végkifejlet felé, de így legalább nincs benne üresjárat, bár az tény, hogy ezeket a színészeket sokkal hosszabb ideig is elnézegettük volna ezekben a szerepekben.

A vendégek tulajdonképpen olyan, mint egy nagyon rövid színházi előadás, valószínűleg még jobban is működne a színpadon. Nem mintha panaszkodnánk, mert filmformában is igen hatásos, jól áll neki a fekete-fehér köntös, kifejezetten üdítő, hogy mennyire régimódi. Nincs egyetlen színész sem, aki ne teljeseítene 100%-on, a karakterek érdekesek, és képesek egészen az utolsó pillanatig úgy csavarni a történetet, hogy mindig akadjon egy kisebb-nagyobb meglepetés. Sally Potter filmje ajándék ezeknek a remek színészeknek, láthatóan élvezik is a munkát, mi pedig csak reménykedni tudunk benne, hogy soha a büdös életben nem veszünk részt majd ilyen buliban. Mondjuk ha ekkora titkaink vannak, akkor ne csodálkozzunk, ha egyszer még megütjük a bokánkat.