Esténként Budapesten igen érdekes színházi előadásokat tekinthetünk meg. Többek között ilyen darab Dóka Péter, kortárs szerző Körbe K című drámája a Fogasházban.

Négy szexi lány a kanapén, öt csinos fiú a parketten; mindegyikük két jelenetben, párosan, változó szerepkörben. Folyamatosan beszélgetnek és szeretkeznek, hogy a darab végén viccesen körbeérjen szexuális aktusaik láncolata, társadalmi osztálytól, világnézettől, egy ízben pedig – most kapaszkodjunk meg! – nemtől függetlenül. Dóka Péter darabjában kilenc, egymásnak teljesen idegen ember találkozását láthatjuk a színpadon, amelyet előtte és utána lélektelen szexuális aktusok szakítanak meg. Az előadás hangulatát jó tükrözi a plakátokon is kiemelt mondat, amit az államtitkár javasol a fiatal színésznőnek: „Akarsz a szeretőm lenni? Meg lehet oldani”.

Az év elején debütált előadás Arthur Schnitzler Reigen (Körtánc) című darabjának harmadik hazai remixe. Mint ilyen, arra tesz kísérletet, hogy kordarab legyen (zeitstück!), vagyis hiteles lenyomatát adja annak a kornak, amelyben élünk, és amelyről gondolkodunk. Dóka Péter szövege azonban elvéti a földi célt, mert túlságosan is az örökkévalóságra figyel. Komoly és emelkedett („fenséges!”), ahelyett, hogy szénné nevettetne és megsiratna. Máshol meg látványosan altesti, ahelyett, hogy komoly és emelkedett lenne. Ki kell mondanunk: a dialógusoknak nincs átütő ereje, se belső dinamikája. A karakterek súlytalanok, extrémek és nem szerethetők (kivéve az utcalányt).

Ha egy kortárs szerző a feldolgozás útjára lép, tudnia kell, hogy darabját óhatatlanul össze fogják hasonlítani az eredetivel, és annak feldolgozásaival. Ebből a szempontból Kornis 1989-es Körmagyarja (és annak hatástörténete) megkerülhetetlen. A zseniális nyelvi leleménnyel megírt Kornis-szöveg nem akart másnak látszani, mint annak, ami. Egy vérbő humorral, pesti szlengben megírt, politikailag is őszinte, igazi tragikomédiának, amely egyszeri fellángolásként kizárólag az adott kor közönségének, értelmiségének szólt. Az elmúlt húsz év azonban megmutatta, hogy a Kornis-darabban nincs semmi maradandó, az koncepcionális okokból folytathatatlan. (Nem véletlen, hogy a 2007-es, Kornis Mihály által felújított Körmagyar csúfosan megbukott a Vígben.)

Ezzel szemben Dóka Péter darabja arra tesz kísérletet, hogy folytassa a kordarab hagyományát, ám megfelelő muníció hiányában nem derül ki, hogy mit is gondol a jelen Magyarországáról. A darab valóságfaktora így szabad szemmel alig látható marad. Nincs látlelet, nincs összegzés, holott lehetne. A szerző gyaníthatóan nem akarta vagy nem tudta végiggondolni, milyen is lenne az korszak, amit ábrázolni akar. Nyilván ez nem könnyű dolog, hiszen 1989-hez képest ma sokkal sűrűbb és összetettebb az élet, de hát ezért van a művészet, hogy minderre reagáljon.

Az előadás ugyanakkor – a darab koncepcionális hibái ellenére – nem sikerült rosszul. Tóth András rendező háttal a nézőnek, egy kispadra ülteti színészeit, aminek finom öniróniája is van, amellett, hogy a dolog színpadilag is működik. A kispadról a színészek egymásnak adogatnak tárgyakat, pörög, zajlik, él az előadás. A jeleneteket képileg igen erős közjátékok tagolják. Három bombanő tojásokat tör egy tálba ékes román konferálással, egy elmebeteg dzsigoló szmokingban evez el előttünk, miközben az Amore Mio-t énekli. Ezek azonban megmaradnak a klisék szintjén, kevéssé vagy egyáltalán nem kapcsolódnak a szereplők történeteihez.

A Lakmusz Csoport társulatának színészi játéka viszont meglepően egységes és kitűnő volt, amiért óriási pont jár nekik! Talán aznap Fekete Zsolt alakítását éreztük kevésbé sikerültnek, míg Gergely Katalinét csodálatosnak. A színésznő arcának ezernyi rezdülése jól hozza azt a belső drámát, ami a férfiaknak való megfelelési vágya és saját önbecsülése között feszül. Tetszett a homoszexuális kapcsolat beemelése is a darabba – ilyen jelenet nincs az eredetiben. Az eredeti Schnitzler-darab tíz jelenetből áll, a Körbe K csak kilencből, a szerkezet megbontására a meleg kapcsolat bemutatása miatt volt szükség. A homoszexualitás ábrázolása a darabban nem öncélú, ezért helyénvaló, és mivel manapság ez politikai állásfoglalást is jelent, plusz pont a szerző bátorságáért! Bár ettől a dráma még nem lesz érzékeny kordarab, sem nagy ívű összegzés.

Jegyár 1500 HUF

Hely: Fogasház, Akácfa utca 51.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Óbudán vár a fotókiállítás, amit nemcsak látni, hanem tapintani is lehet

150 000 táncoló robotfűnyíró: a technológia a fejlesztés mögött

Európa egyik legjobb és legújabb Kia-kereskedése is Budapesten van

Egyedi méretre szabott öltönyök, ingek azoknak, akik különlegesre vágynak
Hirdetés