Az Alien Isolation egy olyan cég renoméját hivatott helyreállítani, amely nem annyira tudta, mit kezdjen magával, ennek köszönhetően nem sikerült túl sok maradandót kihozniuk az elmúlt években. Nem sokat adtam volna arra, hogy pont a megtépázott Alien-franchise-ba sikerül majd új életet lehelnie a Segának, de sose tévedjek nagyobbat. A játék ugyanis mindent tud, amiért imádtuk anno a filmeket, olyan, mintha a rajongókat akarták volna végre úgy kiszolgálni, ahogy azt a rajongók általában szeretik. Maximális alázattal.

Hangulat

Az Alien-filmek ugyebár nem azért lettek a kedvenceink, mert utánuk azonnal keblünkre akartuk ölelni a világot, ellenben nem örültünk, amikor egy rossz minőségű kínai után gyomorcsikarást éreztünk, mert hát ki tudja, nem egy facehugger állt-e a konyhában fakanállal a kezében? Az 1979-es premier óta már semmi sem ugyanaz. Vannak elvárásaink. Ha nyomasztó űrhorrort látunk például, akkor elvárjuk, hogy legalább akkora és olyan elegáns terrorfaktor legyen benne, mint a klasszikus Alien-ben, ami ha játékformában érkezik, akkor filmélményt akarunk tőle kapni. Nem egyszerű a helyzet.

Bátran ki lehet jelenteni, hogy ennyire csodás Alien-élményt még egyetlen játék sem nyújtott eddig. Oké, nagyon jó volt a régi Aliens versus Predator-játékok két része, de ez a terror teljesen más. A fosatófaktor itt is nagyon erős, de a játék azzal tetézi a problémáinkat, hogy itt nem elég rátenyerelnünk a lövés-gombra, ha szembe jön az érdekét érvényesíteni akaró ellen, hiszen többnyire fegyverünk sincs. Észnél kell lenni, mert különben könnyen szörnyeledelként végezhetjük. Bár mondjuk ez a probléma akkor is előfordul, ha ne adj’ isten okoskodni próbálunk. Alienünk ugyanis rettentően okos. A rohadék.

Mesterséges intelligencia

És itt el is érkeztünk az Alien Isolation egyik legnagyobb ékkövéhez: a mesterséges intelligenciához. Ebben a játékban mindenki meglepően agyas. Fekete kópénk igen nagy gazságokra képes azért, hogy legyőzzön minket. Képes tanulni a hibáiból, képes taktikázni azért, hogy végünk legyen, gyorsabb és okosabb nálunk, de hát csak egy bizonyos pontig, amíg ki nem tapasztaljuk, hogyan lehetünk mesterei a rejtőzködésnek.

Igen, a rejtőzködésnek, mert ahogy az ősi közmondás tartja: ha Alient látsz, ne fuss. Nincs értelme, mivel könnyen átszúrhatja a habtestünket hátulról, és ez eléggé elronthatja a napunkat. A Szevasztopol-állomáson az élet egyébként sem játék és mese, ahogy A ravasz, az agy…-ban mondják, nagyjából olyan, mint egy peches nap Boszniában. Felszorozva ezerrel.

Sztori

A történet szerint 2137-ben járunk. Főhősünk Ellen Ripley lánya, Amanda Ripley, akinek nem sok fogalma van róla, mi történt anyjával. Amikor azonban hírt kapunk arról, hogy a Nostromo fekete doboza jelet adott magáról, mégpedig a Szevasztopol Űrállomáson, akkor kisebb hezitálás után Ripley Jr. elindul, hogy közelebbről is megnézze magának a fekete dobozt, illetve annak tartalmát, de az űrállomáson valami mást talál, ami szintén fekete, csak kissé agresszívebb a nagy átlagnál.

A Szevasztopol fedélzetén azonban nem csak a potyautas okoz káoszt, a fent ragadt emberek ugyanis kissé megbomlottak, ami végülis teljesen érthető, nem tudják, kiben bízhatnak, így szépen lassan egymás ellen fordultak, így nem leszünk túlságosan szívesen látott vendégek. De mivel minket is Ripley-nek hívnak, középső nevünk mindenáron a túlélés lesz, ha addig élünk is.

Játékélmény + Grafika

Az Alien Isolation egy közel tökéletes játék az Alien-fanatikusok számára. A Szevasztopol tökéletes helyszín a nyomasztáshoz, külön jó pont, hogy minden tekintetben igyekeztek kiszolgálni a régi rajongókat, így nem követték el azt a hibát, hogy öncélú művészkedéssel valami teljesen futurisztikus környezetbe pakolják a történetet, az űrállomáson ugyanis minden oldschool, pont annyira, mint az 1979-es filmben. A PC-k őskövületek, a technika minden pillanatban egy régi világot idéz. És ez fantasztikus.

Maga a játék is minden pillanatban azzal próbálkozik, hogy régi sztenderdeknek feleljen meg. A mentéseket például manuálisan kell intéznünk, ha jót akarunk, ráadásul az erre alkalmas konzolokat is meg kell keresnünk, és bár adnak ki hangjelzést, mégis van úgy, hogy nem találjuk meg azonnal őket. Egy kártyát behelyezve, rettentő lassú procedúra keretében menthetjük állásainkat, amire szükségünk is lesz, hiszen ha nem mentünk időben, akkor akár meglepően masszív veszteségeink lehetnek.

Az ilyen meggondolatlanságok nélkül is húzós játékidőt kínál az Alien Isolation, minimum 15 óra van benne, ami közben egy pillanatra sem oldódik a feszültség, sőt, így nem csoda, ha egyben végigjátszva egy kissé rámegy az idegrendszerünk az élményre. Mindehhez gyönyörű, de nem világrengető grafikai megoldások dukálnak, ami többnyire a hajó sivársága és az állandó neonfény miatt nem is lehet sziporkázó, de itt-ott azért megcsillan a nextgen-gúnya (Playstation 4-en teszteltünk). Maradjunk annyiban, hogy egyértelműen érezni, a The Creative Assembly fejlesztőcsapat (a Total War-széria atyjai) a nextgen-konzolok előnyeit inkább a mesterséges intelligencia terén kamatoztatták, ettől még persze szép játékkal van dolgunk, ha nem is kiemelkedően széppel.

Összegzés

Az Alien Isolation nem csak a Sega-játékokba, hanem az Alien-címekbe vetett hitünket is visszaállítja. Kellően fosatós, kellően okos, néhol brutálisan nehéz, tartalmas, jó történetű, tipikus Alien-ízeket kínáló játék, kiemelkedően erős AI-vel. Akár emberek, akár xenomorph ellen menekülünk, megdolgoztatja a játékost, miközben olyan finomságokból épült a kerítés, amelyektől a régi filmek rajongói elmorzsolnak néhány könnycseppet. Nem lehet nem szeretni. Azt pedig elképzelni sem tudom, milyen lehet a PC-s Oculus Rift-támogatással, de talán jobb is ez így. Szeretnék nyugodtan aludni.