Akeem visszatért, és bár valójában semmi indoka sincs arra, hogy 30 év után újra itt legyen, legalább nem bántja meg a régi rajongókat. Sőt, néha rendesen kiszolgája őket.
A folytatásokkal csak a baj van. Főleg akkor, ha egy olyan filmhez kell második-harmadik-ezredik részt gyártani, amihez elvileg nem lenne szükség. De hát a folytatások természete, hogy szinte kötelezően meg kell születniük, mert hát fontos a pénz, meg a… pénz, néha azonban tényleg egy olyan atombiztos ötlet villan a forgatókönyvíró agyában, hogy a teljesen szükségtelen folytatás azonnal jobbá is válik, mint az első. Hát… az Amerikába jöttem 2. nem egy ilyen film.
John Landis 1988-as Amerikába jötteme szépen kultfilmmé érett, főleg nálunk, köszönhetően a remek szinkronjának, na meg persze Eddie Murphynek, aki a ’80-as években még bőven csúcsformában volt. Szó sincs arról, hogy ne lehetett volna megnézni, mi történik Akeemmel a frigy után Zamundában, de igazából nem volt rá szükség, bőven elég volt mindenkinek rongyosra nézni az eredeti filmet, századjára is röhögni a beszólásokon, a karakterein, magyarul a világ akkor is kerek lett volna, ha nem térnek vissza a szereplők, hogy tényleg megmutassák, mi történt a frigy után 30 évvel.
Igen, 30 évvel, ennyit ugrunk előre a sztoriban, Akeem és Linda azóta is Zamundában éldegélnek, három lányuk van, de mint az sejthető, az eléggé archaikus gondolkodású országban a lány nem tekinthető a trón örökösének. Kellene egy fiú, de hopp, igazából van is, csak eddig eltitkolták, vissza kell hát menni érte Amerikába, és rábeszélni arra, hogy a fenyegetést jelentő Izzi tábornok lányát vegye feleségül a béke érdekében.
Közben persze lehet taglalni azt, hogy az erőltetett hagyományőrzés mennyit árthat mindenkinek, hogy a csajok mennyire kemények és leleményesek, és mindenkit be lehet hozni egy kicsit a képbe, aki feltűnt az első részben, és rá lehetett dumálni a folytatásra is.
Ha mindezt olyan hangulatban tudják tálalni, ahogy a ’88-as filmet, akkor meg is vagyunk, máris jöhet a boldogság. És tulajdonképpen nem is történik más. A hangulat a régi, a szereplők még mindig jó formában vannak, Arsenio Hall alig öregedett a két rész között, az új karakterekkel sincs baj, csak egyetlen gond van: a film felénél rájössz, hogy tulajdonképpen pont olyan minden, mint Zamunda: csillogó a külseje, de mögötte nincs igazán más, csak pár uralkodó, akik tartják magukat a szabályokhoz, akkor is, ha nincs értelmük.
Mert amit felskiccelnek az első 40 percben, az úgy is marad a következő 60-ra. Nincsenek fordulatok, nincsenek hangosan röhögős poénok, nincs… semmi. Nosztalgiázás van pár régi és sok új karakterrel, akik szerencsére nem lettek idegesítőek, és ha valamiért, hát ezért nagyon meg lehet dicsérni az alkotókat. azért viszont már nem, hogy érezhetően csak egy fél filmre volt sztorijuk, ráadásul a vége felé a szereplők már úgy hajlítják a teret és az időt, hogy az Doctor Strange-nek is becsületére válna.
Szó sincs arról, hogy az Amerikába jöttem 2 rossz film lenne. Sőt. Néhány jelenete, mint például a „temetés” annyira jó, hogy már csak miattuk is érdemes volt megcsinálni ezt a filmet. De olyanra képes, amire csak nagyon kevesen: bár nem szórakozol rosszul, pár órával a megnézése után már alig fogsz emlékezni belőle valamire, se egy jó beszólásra, se egy gegre, se arra, hogy mi értelme volt a történetének.
A sztori alapját Akeem vívódásának kellene adnia, de Akeem teljesen másodlagos ebben a történetben, inkább csak egy tesze-tosza apuka, aki bár tudja, mi a dolga, valamiért mégsem képes megtenni, amit kell. Hogy miért? Mert. Csak. A helyét a most megismert, és teljesen jellegtelen fia vette át, akinek nagyon aggódni kellene a sorsáért, de egyrészt kb. 30 perc után pontosan tudni fogod, hogy mi történik vele, másrészt egyszerűen nem annyira érdekes karakter, hogy egy ilyen régóta várt folytatást elvigyen a hátán.
Persze jó látni mindenkit, ha csak rövid időre is, és amikor a régi időket idézgeti, akkor valóban működik is az Amerikába jöttem 2., ami igazából már a címével is átver, hiszen igen, lehet, hogy Akeem visszamegy Amerikába, de csak 5 percre, hogy elvigye magával Lavelle-t, aztán Zamundában folytatódjon a „ki lesz az ország királya” című zenés-táncos varieté, ami annyira az, hogy a filmben konkrét musicalbetétek fordulnak elő, és ez nem hogy hülyén jönne ki, hanem egyenesen baromira feldobja a mozit, némelyiken tényleg szívből lehet röhögni, annyira abszurd. Hála istennek az Amerikába jöttem 2.-nek elég nagy szíve van, és mindenkit úgy enged ripacskodni, hogy az abszolút szerethető legyen.
Még Leslie Jones és Tracy Morgan is a jobb formájukat hozzák, de a show-t mégis Wesley Snipes lopja el, aki Izzi szerepében belevigyorogja magát mindenki szívébe, még úgy is, hogy egyébként ő a film főgonosza.
De mint főgonosz, ő is annyira jelentéktelen, mint a Coming 2 America második fele, így nem lehet komolyan venni a fenyegetését, de nem is kell, csak 108 percre kikapcsolni az agyad, néha röhögni, aztán elfelejteni az egészet. Jó, lehet, hogy nem erről volt szó, és nem lett volna baj, ha az első rész mellé lehetett volna tenni színvonalában a második nekifutást is, de legalább nem bántó, egyáltalán nem fáj, viszont nagyobb téteket tennék rá, hogy senki sem fogja újranézni. Akeem most már végleg visszavonulhat, nem tért vissza rosszul, tapsoljunk a Szexi Csokoládénak, köszönjük meg a részvételt, aztán ugyanúgy nézzük újra még ezerszer az első részt, ahogy eddig.
Azt viszont még megjegyezném, hogy az Amazontól meglehetősen fura húzás, hogy pont erre a filmre nem sikerült magyar feliratot vagy szinkront pakolni, miközben már hetek óta „magyarítva” érkeznek a Prime új tartalmai, és állítólag el is készült a film magyar szinkronja is.