Magyar bűnsorozat ritkán jó - tartja a mondás, de ha az HBO készíti, akkor lehetnek még csodák. Három részt láttunk az Aranyéletből, és egyelőre nem tudunk jobb hazai sorozatot mondani nála.
A Terápia első évada rendesen feladta a leckét a magyar sorozatgyártásnak, de ott tulajdonképpen egy kisebb változtatásokkal megspékelt remake-ről volt szó, míg az Aranyélet jobbára teljesen házi fejlesztés, az azonban hozzátartozik az igazsághoz, hogy az alaphelyzetet egy finn sorozatból, a Helppo elämäból merítették. Az eredetit sajnos nem ismerjük, a magyar sztori azonban egy családról szól, amelyben a családfő nettó maffiózó, albérletcsalással, autóügyletekkel és az isten tudja még, milyen egyéb kereseti forrásokkal igyekszik megteremteni kedves famíliájának az aranyéletet, de természetesen a család többi tagja sem szent, felesége egy igazi rohadék, fia pedig gengszterreppernek képzeli magát, hát lehet is sejteni, hogy lesz még ebből haddelhadd.
A családfő szerepében Thuróczy Szabolcs, akinek már ránézésre is remekül áll az illegális kereseti forrásból éldegélés, Szabolcs viszont színészként gyakorlatilag azt a maximumot hozza, amit el is vár tőle az ember. Baromira nehéz dolga van, mert el lehet ám ripacskodni egy ilyen karaktert, de közel sincs ehhez, mint ahogy a sorozat eddigi egyik legnagyobb meglepetésének, Ónodi Eszternek is könnyű lett volna hibázni egy velejéig gonosz karakter szerepében. De a kedves művésznő olyat művel, hogy az valami csoda.
Szinte már a gyomrod fordul fel Jankától, aki bármire képes saját érdekei érvényesítéséért, emberéletekkel játszik, közben pedig elégedetten mosolyog, hát miféle nőszemély ez, kéremszépen?! Bátran ki lehet jelenteni, hogy ő minden idők legmocsokabb női szereplője magyar sorozatban, gyűlölni fogod, de mindig kíváncsi leszel arra, hogy hová tud még süllyedni, ő pedig süllyedni fog, hiszen nincs kedve megválni az aranyélettől, pedig lakhelyüktől csak egy ugrás a paneldzsungel, ami mintegy fenyegetően figyel rájuk minden egyes autóút során. Szóval gratulációinkat küldjük Ónodi Eszternek, de mégsem ő a sorozat legnagyobb meglepetése.
Olasz Renátó az. Ez a srác nagyjából a semmiből jött, és akkorát játszik, mintha nem ez lenne az első szerepe. A család egy szem fiúgyermekét alakító Renátó tökéletes. Iszonyú profin hozza az egyre ziláltabb, egyre kétségbeesettebb Márkot, aki tulajdonképpen az egész családot romlásba dönti, már nem mintha nem tenné meg ezt a család amúgy is magától, de mondjuk úgy, hogy a katalizátor szerepét tölti be. Renátónak annyit üzennénk, hogy mostantól figyeljük őt, és ezt veheti fenyegetésnek.
Persze a maffiafőnököt alakító Anger Zsolt is rettenetesen erős, és Döbrösi Laura is remek, az ő szerepe viszont még csak most kezd igazán kibontakozni, a családjától érthető okokból egyre inkább elszakadni kívánó Mira ugyanis nagyjából most kezd kakkanatba kerülni, kedves kis famíliájának viszont egyelőre ő az egyetlen tagja, akire rá lehetne sütni a „normális”-jelzőt. Persze nagy valószínűséggel nemsokára olyan messzire hajítja majd ezt a szót ebből a mondatból, hogy azonnal olimpiai sportággá avatják a jelzőhajítást.
Meglepő, de a két rendező, Dyga Zsombor és Mátyássy Attila (az y-betű jelenléte feltétel lehetett a rendezők kiválasztásánál) egyáltalán nem tökéletes filmekkel rendelkező duó, és akkor még finoman fogalmaztam. Dyga legutóbb a rettenetes Couch Surföt, Mátyássy pedig a fura Víkendet hozta össze, bár azt hozzá kell tenni, hogy Zsombor Egynyári kalandja egyáltalán nem volt rossz vállalkozás. Az viszont biztos, hogy kockázatos volt rájuk bízni a feladatot, de egyelőre úgy tűnik, hogy életük munkáját teszik le az asztalra, mert a bemutatott három rész rendezésére egyetlen kivétellel nem lehet panasz.
Az az egyetlen kivétel viszont picit fáj. Az első részben megpróbálkoznak a lehetetlennel, mert ha magyar stáb akciójelenetet forgat, az bizony mindig két szót juttat az eszünkbe. Európa expressz. Egy autósüldözést kell valahogy mosolygás nélkül végignézni, de nem nagyon fog menni, ez a jelenet sem fogja megreformálni a magyar akciófilmekről alkotott képünket, fogjuk fel úgy, hogy sokkal rosszabbul is elsülhetett volna, legyünk pozitívak, a fenébe már!
Az kétségkívül kijelenthető, hogy az HBO hazai gyártású, családi drámába oltott krimije eddig a valaha volt legjobb magyar sorozatnak tűnik, minden színésze remek választás, jól néz ki, és szép ívben vezeti fel a történetet, ráadásul elég addiktív is, ha a vetítés helyszínén még pár részt levetítettek volna, én bátran maradok késő estig. Pazar a főcímdala, jók a karakterek, szóval tipikus HBO. November 8-án premier, az HBO Go regisztráció nélkül teszi nézhetővé a pilotot, a következő három rész is fent lesz már vasárnap, de azokért bizony regisztrálni kell. Érdemes nézni az Aranyéletet, mert igényesen mocskos, és ez egy magyar sorozattól bizony eddig lehetetlennek tűnt.