Bevettük az első nagy fesztivált az újraindulás után. Bizonyos értelemben sokat tanulhatnánk az újvidékiektől.
„Figyeljetek, nincs kedvetek elmenni az Exitre?” – kérdezte a fesztivál magyar sajtósa, és egy picit lefagytam. Mert hát mikor jött utoljára ilyen kérdés? Pontosan tudom, 2019-ben. Két éve a Szigeten dobtuk be habtestünket utoljára egy fesztivál tömegébe, hogy megrágjon és kiköpjön minket, aztán még meg is köszönjük neki. Bár már jó ideje várjuk, hogy visszatérjenek életünkbe ezek a napok/hetek, esély sem volt arra, hogy újra színpadok között mászkáljunk, és találjunk valami olyan zenét is, amit a büdös életben nem hallgattunk volna meg, de kiderült, hogy élőben nagyon is bejön, vagy esetleg amit nem hallhattunk, de egy eldugott színpadon mégis odavonz és a földhöz szegez. Hiányoznak a sztorik, hiányoznak azok az őrültségek, amik sehol máshol sem történhetnek meg.
Szóval amikor jött ez a kérdés, lefagytam. Szabad ezt most? Szabad ezt egyáltalán? És rájöttünk, hogy igen, szabad. Az Exit kitalálta, hogyan lehetne megoldani: a belépés csak oltással vagy negatív teszttel lehetséges, ha nincs negatív teszted, akkor csináltathatsz magadnak egyet a fesztiválon vagy a város több pontján. Ha negatív, akkor már nyílik is az erőd kapuja, és beléphetsz egy olyan fesztiválra, amilyen biztosan nincs még egy a világon.
Az Exit a helyszíne miatt extrán különleges, a péterváradi erőd ad neki otthont már 20 éve, amit egyszerűen nem tudunk felfogni, hogyan lehetséges. Mert hát a fenébe is, ahhoz vagyunk szokva, hogy egy ilyen helyszínt egy ekkora embertömeg a nullával tesz egyenlővé, itt viszont nem igazán rombolnak, maximum a májat, de erre majd kitérünk később.
Az Exit olyan, mint egy óriási labirintus. A nagyszínpadon kívül jóformán minden külön helyszínre erős séta és lépcsőzés útján lehet eljutni, és helyszínből és lépcsőkből van bőven. Akad itt reggae, trap, drum&bass, metál, dance, dance, dance és dance helyszín is, nem is említve a dance helyszíneket, abból főleg a psy trance színpadot, amit egy világító szemű bagoly képére formáltak, hogy erősen bemindenezve… de ebbe inkább bele sem akarunk gondolni.
Alapvetően két nagyszínpaddal gazdálkodik a fesztivál, egy „rendes” nagyszínpaddal és egy dance arénával, ami önmagában megér egy misét, a szuperlátványosra tervezett színpad ugyanis egy olyan térben van, amit több szinten lehet körülállni, mintha tényleg valami arénában lennél, így ha akarod, és odaférsz, akkor akár a felső körben is mehet a szeletelés Kalkbrennerre reggelig. Mellettük csillió kis színpadon megy a parádé, és itt a buli tényleg reggelig tart, ez pedig bármennyire is hihetetlen, de tényleg furcsa.
Az Exit ugyanis valamiért csak este 7-kor nyitja meg a kapuit, miközben egy átlag magyar fesztiválon délután 2-kor már játszik valamelyik színpadon egy zenekar, akire legalább 10-en kíváncsiak, hiszen miért is lennének többen, amikor Sanyiék még az előző este baleseteit pihenik ki, amikor arccal a porban imitálták a giliszta mozgását 15 Unicum után egy french electro ulálá szett kellős közepén?! Ennek megfelelően döbbenten láttuk, hogy a Sabaton koncertje alatt még csak közepesen lézengtek az erődben az emberek, aztán elkezdtek tömegesen szállingózni… hajnali 1-kor. Igen, hajnali 1-kor. De akkor már tényleg tömeg tolongott a fesztiválon, hiszen ha Paul Kalkbrenner hív, akkor menni kell. De még ilyen késői órán, ilyen sok emberrel is csodák történtek odabent, és itt kell rátérnünk a szolgáltatás színvonalára.
Még ekkor is simán 1 perc alatt kaptunk sört (Heinekent) bárhol. Csapolva. A rendszer roppant egyszerű, folyamatosan csapolnak a fiúk-lányok, az előre feltöltött Exit kártyáddal érintéssel fizetsz, és már előtted is állnak a műanyag korsók, amelyekből ha 7-et összegyűjtesz, kapsz egy ingyen sört vagy egy ajándékot, de inkább ingyen sört.
Jó, gondolnád, hogy ez mégis csak egy népszerű külföldi fesztivál, itt aztán mélyen a zsebedbe kell nyúlni, ha inni akarsz, de nem. Egy korsó Heineken nagyjából 650 Ft, ráadásul ha többen vagytok, és 5-öt vesztek, akkor jön barátotok, a 4+1 akció, és kijöttök 3000-ből. Választék igazából nincs, sör van és bor, töményt nem igazán fogsz találni, de akad egy Jack Daniels helyszín. Az Explosive Stage nevezetű metálhelyszínnél létezik egy olyan pult, ahol többféle sört vehetsz, de most őszintén, ha nem akarsz elzarándokolni és hülyére lépcsőzni magad odáig, akkor tökéletesen megfelel a Heineken is.
Kaják tekintetében sem sokkal erősebb a helyzet, a választék pici, de ami van, az rendben van. Hot dog, kolbász, pizza, kürtőskalács, szendvics, csirkeszárny és pljeskavica, utóbbi egyszerűen csodálatos. És olcsó. Míg egy magyar fesztiválon nem sok esélyed van 2000 Ft alatt enni egy komolyabb méretű ételt, itt olyan pljeskavicát kapsz 1100 Ft-ért, hogy megzavarodsz. Igen, 1100 Ft-ért. Ráadásul te döntöd el, mi legyen benne, a pénzedért egy finom buciba pakolt finom húst kapsz kézhez, előtted pedig ott hevernek a zöldségek és a szószok arra várva, hogy telepakold a baszatáska mellett a pljeskavicát is. És valami isteni. A legjobb fesztiválkaja a legjobb áron. Puha, fűszeres, omlós, zaftos, nagy.
Az étkezést nagy általánosságban is jó áron ki lehet hozni, egy méretes pizzaszelet kb. 650 Ft, de a csirkeszárny sültkrumplival is nagyjából megvan 1500-ból. És itt gondolkodtunk el kedves barátommal, hogy mi az úristenért nem tudjuk tartani egy egyszerűbb magyar fesztiválon sem ilyen színvonalon az árakat? Persze, ez nem a Sziget, bár ide is szép számmal jönnek a turisták (és a magyarok is), de miért nem tudunk gyors pultokat, olcsó árakat, főként pedig olcsóbb kajákat kínálni?
Valahogy nincs lehúzás érzete az Exitnek. Az emberek rettentően kedvesek, az árak barátiak, a lineup pedig idén már erősen az EDM felé hajlik, de hát istenem, a nagy zenekarok nem igazán utazgatnak még, szóval valahol érthető. Így is van mindenféle zene, igaz, lehet, hogy helyi zenekaroktól, de érdemes vetni rájuk is egy pillantást, mert akadnak meglepetések, kellemesek és szörnyűek is.
3 órányi autóútra van csak Budapesttől Újvidék, érdemes beülni a kocsiba, és lehúzni az Exitre, mert teljesen egyedülálló élmény. Az erőd valami fantasztikusan szép, az alagútjai, az árkaiba helyezett színpadai, de még a rengeteg lépcsője is totálisan más fesztiválélményt nyújt, mint bármi, amit eddig tapasztaltál. A lányok pedig közmegegyezés szerint gyönyörűek.
Fura visszarázódni a fesztiválszezonba, de egy ilyen élmény elemi erővel ránt vissza oda, ahol abbahagytuk. Nincs az az isten, hogy ne vennénk fel mostantól a táncrendbe az Exitet minden évben. Arról pedig, hogy milyen volt mindez a zenekaroknak, nemsokára bővebben is írunk. Spoilerveszély: nagyon jó.
Induló fotó: Marko Edge