Egy fillért nem tettünk volna arra, hogy a Justice League Snyder vágása tényleg jobb lehet, mint a mozikba került verzió. Pedig jobb, és Joss Whedon tényleg elcseszte a bulit.
Na azért félreértés ne essék: Az igazság ligája Snyder vágása sem egy baromi jó szuperhősfilm, de tökéletesen bemutatja, hogyan lehet ugyanabból az alapanyagból két teljesen más mozit kihozni. Anno én sem szerettem túlzottan a Justice League-et, bár elvoltam vele egy popcornnal a kezemben, de kicsit furcsának éreztem, hogy mindössze két órában kellene olyan karakterekért aggódnom, akiket alig skicceltek fel a vásznon, miközben a Marvel óriási energiákat fektet abba, hogy egy ilyen összebútorozás esetén mindenki legalább saját filmet kapjon, mielőtt közös kalandba keveredik.
Maga a sztori is túlságosan lapos volt Steppenwolf „elpusztítom a Földet, mert én vagyok a nagyon gonosz” című zenés-táncos varietéműsorával, amitől az ember már csak ásítozni tud, mert látott már ilyet, nem is keveset, ráadásul jóval szebb CGI-jal megvalósítva. És hát ott volt még ugye a bajusz. A bajusz, ami nem volt ott, de mégis ott volt, amit digitálisan távolítottak el Henry Cavill arcáról, és ami 4K-ban, otthon nézve ráadásul még bénábban néz ki, mint a moziban, már ha egyáltalán kinézhet bénábban, és hidd el, kinézhet.
De ez igazából mind semmi volt ahhoz a hisztinek tűnő hisztihez képest, amikor a rajongók követelni kezdték a Snyder cut megjelentetését, amiről kiderült, hogy nincs, de mégis van, de még sincs, na jó, de van, de úgysem jelenik meg, na jó, de megjelenik, több részletben minisorozatként, na jó, egyben, négy órában. Majd közben Ray Fisher is sajátos varietéműsorba kezdett, és jóformán az összes alkotó ellen fordult, nekiment a Warnernek is, ami után aztán jól kirakták őt a DC filmes univerzumából. És most, hogy láttam a Snyder cutot, rájöttem, hogy a csávónak javarészt végig igaza volt.
Mert én sem lennék kicsit sem jófejebb, ha a filmből, ami főként az én karakterem drámájára épül, kivágták volna a fontos jeleneteim 80%-át, ezzel pedig tönkre tenném az egész projektet.
Igen, az eredeti Igazság Ligája Cyborg-központúbb, ő a leghangsúlyosabb szereplő, és mit ad isten, most, hogy az ember látja a teljes képet, sokkal érthetőbb és élvezhetőbb is a sztori, ami a nagyvászon előtt még sekélyes és unalmas volt.
A történet persze lényegében ugyanaz, és továbbra sem tekinthető túlságosan brutálisan eredetinek, viszont Snyder változata teljesen másképp kezeli a karaktereit, más hangulatot fest a filmnek, és ettől máris működni kezd ez az egész szuperbuli. Még mindig ott járunk, hogy megérkezik Steppenwolf, és meg akar szerezni három anyadobozt, amelyeket egyesítve máris elhozhatja a Földre Darkseidet, aki legyalulja majd a bolygónkat, mert nincs épp elég bajunk ezen a sárgolyón. Batman, azaz Bruce Wayne azonban egy lépéssel előrébb jár, és olyan szuperképességű embereket próbál maga mellé gyűjteni, akikkel talán hangyányi esélyünk lehet arra, hogy Steppenwolf inkább a Born to be Wilddal turnézzon tovább a világpusztítás és a vendégelőadók átteleportálása helyett.
Összeáll tehát a szuperhősök supergroupja egy nagykoncertre, Batman, Wonder Woman, Flash, Cyborg, Aquaman és már tudjuk, hogy bár visszavonult, az utolsó pár dalra még Superman is feltámad, de nem hologrammal, ahogy azt mostanában szokás, hanem úgy konkrétan, aztán megküzdenek a nagy ronda lénnyel, akinek mindene ez a három doboz, ahelyett, hogy rácsúszna a Rubik Kockára.
De akkor mi változott, és miért négy óra ez az egész?
Kezdjük ott, hogy a Snyder cut már nem bánik annyira mostohán a szereplőivel, mint Whedon verziója. Sokkal többet beszélteti egymással a szereplőit, ezáltal erősebb is a kémia a karakterek között, sokkal több infó derül ki a köztük lévő kapcsolatról, rendesen felfesti a viszonyokat a bandán belül, játszik egy kicsit a Batman-Wonder Woman vonzalommal, Aquaman és Flash haverkodásával, de aki egyértelműen a legjobban járt, az Cyborg, hiszen már nem csak egy nagyon erőssé vált, folyton morcos és dühös csávó, hanem egy fazon, akinek a nyakába szakad egy tonnányi kakkanat a „dráma” feliratú tartályból.
Cyborgot továbbra is a tudós apja támasztotta fel az egyik anyadoboz segítségével, de most már kiderül róla, hogy az apjával nem volt felhőtlen a kapcsolata, az anyja halála miatt pedig még jobban elmérgesedett a viszonyuk, és nem az a baja, hogy nem tud mit kezdeni az újabb és újabb képességeivel, hanem az, hogy a traumái és a nyakába szakadt ereje kikészítik őt, ráadásul a film későbbi részeiben sem lesz éppen a hangulata egy korai Britney Spears-dalhoz hasonló.
A Snyder cut tényleg sokkal sötétebb és komorabb. Néhol brutálisabb is. Bizonyos pontjain egy minimális vért is megenged magának, de nem is ezért lett jobb ez a verzió. Inkább azért, mert a hangvétele sokkal, de sokkal emberközelibb. Itt már nem feltétlenül az a cél, hogy minden gyors és rohadtul dögös legyen, hanem az, hogy érezzük, hogy ezek a szuperhősök is baromi magányosak, hogy ők is olyan problémákkal tudnak küzdeni, mint az átlagemberek.
Snyder zseniálisan játszik a zenékkel, néha annyira zseniálisan, hogy azt tanítani lehetne. Whedon verziójában például mindenkinek megvan az a jelenet, amikor Aquaman a viharban belesétál az óceánba, miközben dübörög a White Stripes Icky Thumpja. A Snyder cutban ugyanez Nick Cave There is a Kingdomjára történik meg, és olyan magány árad a képsorokból, hogy az ember a legszívesebben megölelgetné Jason Momoát.
Ez a hangulat sokkal jobban áll a sztorinak és a karaktereinek is.
Ami esetleg nem tűnt tisztának a mozis változatból, az itt tökéletesen értelmet nyer, és mélyebbé is válik. Anélkül, hogy spoilereznék, néhány karakterrel jóval több életváltoztató esemény történik, amit nem is értek, hogyan lehetett kivágni a filmből. De néha akár csak olyan finomságok, amik árnyalják a karaktert, és közelebb hozzák őket hozzánk. Már nem azt érzed, hogy pár olyan hős kavarog itt egy szupergonosz ellen, akikkel nem tudsz azonosulni, és nem is érted, mi bajuk van. Azt pedig külön vicces látni, hogy Whedon olyan jeleneteket is leforgatott a mozifilmhez, amiknek konkrétan semmi értelmük sincs, és kivágott olyanokat, amiket épeszű ember kiemelt volna ahelyett, hogy a kukába célozza.
De most jön a DE: a Snyder cutnak is vannak hibái, nem is kevés. Egyrészt ez még mindig ugyanaz a sztori, magyarul lehet, hogy jobban behúz, és kevésbé felejthető, de a főellenfele és a motivációja még mindig nevetséges, akkor is, ha Steppenwolf új páncélja már nagyon látványos, és megjelenik végre Darkseid is. A CGI-t több helyen kijavították, de még mindig akad pár olyan pillanat, ami egy átlagos videojáték szintjét hozza, csak most már nem annyira zavaró látni ezeket.
Csakhogy van egy jóval nagyobb probléma, és ez tényleg eléggé haza tudja vágni még a jobb pillanatokat is: Snyder valamiért nem tud elegánsan üzenetet átadni, hanem közel jön hozzád, és az arcodba ordítja őket.
Így például Wonder Woman is kényetelen azt mondani a meglepődött kislánynak, hogy „az lehetsz, ami csak lenni szeretnél”, pedig a jelenet szempontjából ez az egész legalább annyira fontos, mintha egy Forma-1-es versenyen egyszer csak két kör között BMX-bemutatót tartanának.
Ha Zack Snyder egy picit el tudná engedni a „nagyon fontos társadalmi üzenetek” teljesen béna módon megjelenítését, sokkal erősebb filmeket tudna készíteni. Akkor is, ha még mindig minden be van lassítva, a robbanások, a mozgások, a sétálások, a nagyjából bármik. Szerencsére ezek a rossz pontok a négyórás játékidő alatt ritkán fordulnak elő, úgyhogy a nagy képben el tudnak veszni, de azért fájnak.
És beszéljünk végre a lényegről: hála istennek sikerült kijavítani Henry Cavill „nincs, de mégis van” bajszát, végre nem tűnik természetellenesnek a szájmozgása, ráadásul baromi jól mutat rajta a fekete Superman-ruha, amit szintén igen nagy hiba volt kiirtani a mozifilmből. Összességében maga a mozifilm is egy nagy hiba volt. Joss Whedon teljesen elcseszte. Nem azt mondom, hogy micsoda hibátlan koncepció és nyersanyag volt ez, amit művészet volt elrontani, mert hát legyünk őszinték, azért a Justice League alapjai nem a képregényfilmek királyát adják ki, akárhogy is rakjuk össze a darabkáit. Csak azt érdekes látni, hogy mennyit számít egy jobb rendezői koncepció. Rengeteget. És ha ilyen lenne, akár jöhetne a Justice League 2 is. Nem fájna. Akármennyire is furcsa ezt kimondani, de Zack Snydertől. Nem mástól.
Az Igazság Ligája Snyder vágását március 18-tól nézheted az HBO GO-n, akár magyar szinkronnal is.