Guy Ritchie új filmje olyan, mint egy fantasztikus nő, akit be akarsz húzni az ágyadba, de nem akarsz elvenni feleségül. Gyönyörű, néha izgalmas, néha vicces, mindig szórakoztató, de többnyire felszínes.
Az U.N.C.L.E. embere egy ’64 és ’68 között futott tévésorozat újrája, Ritchie pedig szerencsére egyáltalán nem akart semmit modernizálni rajta, maximum az akciójeleneteket pumpálta fel a mai elvárásoknak megfelelően, de azért azt sem vitte túlzásba. És tulajdonképpen ez borzasztóan dicséretes tett, mert a ruhák, a sérók, a stílus, a képek, sőt, még a lencsecsillanások is a ’60-as évek termékei, a jelen korban előállítva, ilyet meg már csak nem lát az ember egy mozijegy áráért.
De hol marad ebből Guy Ritchie? Jogosan merül fel a kérdés, hiszen a régebben sűrűn bazmegelő, csontokat törő, hullákat gyártó filmesnek azért messziről is jól látható stílusa van, amit még a Sherlock Holmesba sem átallott talicskával beletolni, de azt jobb tudni, hogy a The Man from U.N.C.L.E. csak nyomokban tartalmazza a rendező úr korábbi munkáinak kézjegyeit. Szerencsére nem a Hullámhegyre és a Revolverre kell gondolni.
A sztori bődületesen egyszerű: két ellenség, egy amerikai és egy orosz kém kénytelen összefogni azért, hogy megakadályozzon egy nukleáris katasztrófát, a képbe pedig belép egy nő is. Jó nő. Aztán még egy. Az is jó nő. Aki innen nem tudja kiszámítani a történetet, az adjon még magának öt percet. Amit a kedves olvasó kitalált, az lesz a film sztorija.
Sablonos, de stílusos, vicces, de inkább csak stílusos, akciódús, de… na jó, maradjunk annál, hogy tényleg stílusos Az U.N.C.L.E. emberei, amiben Henry Cavill az amerikai Napoleon Solo szerepében egyfajta jólfésült Sterling Archerként, Armie Hammer az orosz Illyaként pedig egy igazi romantikus kémkliséként működik, de legalább működik, és szórakoztat, még akkor is, ha néha hiányzik a kémia a szereplők között (legyenek azok férfiak, nők, tökmindegy).
Ritchie néha láthatóan szabad kezet kapott, és előhozhatta a régi kellékeket, de furcsamód nem mindig működik a mutatvány, a szadista Ötödik Lovas bemutatása például annyira felesleges, mint kakaós csiga közepén a wellington bélszín, de legalább olyan ricsis, a rajongó legalább csettinthet, hogy tud még ilyet a mester. De tulajdonképpen nem tud. Annak ellenére, hogy új filmje tulajdonképpen a nyár egyik legszórakoztatóbb mozija, Guy Ritchie-től egy kicsit kevés. Ettől eltekintve két olyan órát jelent Az U.N.C.L.E. embere, amit senki sem fog számon kérni a készítőkön, szóval tessék menni a moziba be! Ha nő lenne, megpróbálnánk felszedni. De szigorúan laza kapcsolatra.