Az elmúlt évtizedek legdurvább, legköltségesebb és a Sandy hurrikánnak köszönhetően legdrámaibb kampánya ért véget az Egyesült Államokban, és a 44. elnök viszonylag simán nyert. A stábok által elköltött mintegy kétmilliárd dollár kampánypénz megtette a hatását: a négy évvel ezelőtti voksoláshoz képest nőtt a szavazók aránya. A szavazófülkék előtt sorok kígyóztak, a sikeres mozgósítás mellett pedig rengetegen követték nyomon a voksolást szerte a világon. Az amerikai választási show népszerűségét jelzi, hogy a voksolás szinte letarolta a Twittert, míg a Facebookon a tíz leggyakoribb kifejezés a választással volt kapcsolatos.

Politikai Super Bowl

A négyévente megtartott elnökválasztásról nem érdemes lemaradni. Kicsit olyan, mint az amerikai foci döntője, a Super Bowl: nehéz ébren maradni a meccsig, de megéri. Sokkal izgalmasabb ugyanis egy európai szavazásnál. Az amerikai választási rendszer mind az ötven államra külön figyel, mindegyiknek megvan a maga helye és szerepe a nagy kirakós játékban, amelynek fődíja a világ legbefolyásosabb állása és legszexibb lakosztálya. Mind a kampány és a választás jellegzetesen amerikai, megnyerésükhöz a showbiznisz és a logisztika elengedhetetlen. Persze nem véletlen, hogy mindkettőben verhetetlenek a tengerentúlon.

Politikai sakkjátszma

Az amerikai elnökválasztás igazi sakkjátszma, vagy még inkább politikai hadjárat. Ennek oka a sajátos elektori választási rendszer, amelyben a szavazók nem közvetlenül, hanem elektorok útján választanak elnököt. Ez azt jelenti, hogy ha egy államban az egyik jelölt csak egy szavazattal nyer, akkor is bezsebeli az állam összes elektorának a szavazatát.

Ez alól csupán Maine és Nebraska a kivétel, ahol arányosan osztják el az elektorokat. Egy szövetségi állam annyi elektorral rendelkezik, ahány képviselőt és szenátort küldhet a washingtoni kongresszusba, ami viszont az állam népességétől függ. Így nem az a fontos, hogy ki hány államban nyer, és még az sem, hogy országosan a legtöbb szavazatot kapja, hanem az, hogy képes-e elhódítani a legtöbb elektori szavazatot.

Csatatér Keleten és a Középnyugaton

Jó példa erre a 2000-es választás, ahol a demokrata Al Gore országosan több szavazatot kapott, mint George Bush, mégis a republikánus jelölt Florida behúzásával az elektorok számában megelőzte demokrata riválisát. A képletet viszonylag egyszerűsíti, hogy az ötven állam többsége kiszámíthatóan szavaz vagy a demokratákra, vagy a republikánusokra. Például Kalifornia egyértelműen kék, azaz demokrata állam, így a republikánus stáb nem sok erőforrást mozgósít az ottani választók meggyőzésére.

Egyes államok azonban időről időre ingadoznak a két párt jelöltjei között, ezek az ingadozó vagy csatatérállamok. Most is ezek jelentették a kulcsot a győzelemhez. Idén mintegy tucatnyi ilyen állam volt, a legfontosabbak azonban Ohio, Florida és Colorado. Obama mindhármat hozta, így Mitt Romneynak nem volt esélye, hiába nyerte meg a négy éve még demokrata Indianát és Észak-Karolinát.

Durva kampány

Bár egy felmérés szerint, ha a világ szavazhatna az amerikai választásokon, Obama 77 százalékkal győzne, az Egyesült Államokban nem volt ennyire egyértelmű a helyzet. Obamának nem sikerült meggyőzően talpra állítani a gazdaságot, a munkanélküliség 7,9 százalékon áll – egyetlen elnököt sem választottak újra a második világháború óta hétszázalékosnál magasabb munkanélküliségi szinttel.

Romney rá is érzett erre, és a gazdasággal szorongatta az elnököt. Obama kampánya így nem operálhatott nagyobb víziókkal, mint 2008-as „remény” és „változás” szlogenek, hanem támadásba ment át, amit a republikánusok viszonoztak, és az elnök sikertelen gazdasági intézkedései elleni protesztszavazára buzdítottak.

E téren Romney mellett szólt üzleti múltja, Obama azonban fel tudta mutatni az autóipar 2009-es megmentését, a pénzügyi szektor stabilizálását, a növekedés beindítását. A külpolitika és a nemzetbiztonsági kérdések szinte egyáltalán nem szerepeltek a terítéken. A Navy SEALs tavalyi sikeres akciója Pakisztánban likvidálta Oszama Bin Ladent, ezzel e téren kifogta a szelet a republikánusok vitorlájából, akik gyenge főparancsnoknak szerették volna beállítani a demokrata elnököt.

Hullámvasút és Sandy

Az augusztus végi republikánus pártkonvenció után még az amerikai szavazóknak is ismeretlennek tűnő Romney 6–8 százalékkal kullogott Obama mögött. A volt massachusettsi kormányzó (érdekes, hogy az államot most Obama nyerte) azonban gyorsan felzárkózott. Az első televíziós vita után, október elején behozta a lemaradást, amit tartott is az elnökválasztási hajráig.

Ekkor jött a Sandy hurrikán, amely elöntötte New York és New Jersey térségét, megakasztva a kampány utolsó napjait. Obama jól kezelte a természeti katasztrófát, bebiztosította a sikert. A fő gond azonban Romney részéről talán az lehetett, hogy nem tudott meggyőző víziót felvázolni Obamával szemben.

Tény, hogy a hivatalban lévő elnököt hagyományosan nehéz kimozdítani a Fehér Házból. Akár egy nehézsúlyú címmeccsen, a világbajnokot legalább meg kell rogyasztani a pontozásos trónfosztáshoz, különben a bírók nem adják az övet. Ez politikai értelemben Romneynak korántsem sikerült.

A jövő elkezdődött

Mitt Romney bostoni választási főhadiszállásáról magyar idő szerint szerda reggel hívta fel az elnököt, és gratulált a győzelméhez. A vereség utáni beszédében azt mondta, az ország nagy bajban van, és az idő nem alkalmas a széthúzásra. Hasonlóan fogalmazott győzelmi beszédében Barack Obama.

Az elnök Chicagóban tomboló tömeg előtt azt mondta, a kampánynak vége, nincsenek többé kék és piros államok, csak az Amerikai Egyesült Államok létezik. A kihívás sokrétű – vélte az elnök –, a megoldásukhoz kompromisszumra és együttműködésre van szükség, amit részéről meg is tesz majd a kongresszus tekintetében. Az elnök személye mellett a képviselőház tagjairól, a szenátusi mandátumok harmadáról és 11 kormányzói posztról is döntöttek a választók. A képviselőház republikánus, míg a szenátus demokrata irányítású maradt.

„A legjobb még hátra van” – mondta Barack Obama, a feladatok azonban nem tűnnek könnyűnek. A bevándorlás ügyének rendezése, adózással kapcsolatos kérdések (adóemelés lesz) és a költségvetési hiány kezelése vár az elnökre rögtön a választási diadal megünneplése után.

Az 51 éves demokrata politikus, az Egyesült Államok első afroamerikai elnöke tehát kemény csatában, de magabiztosan győzve vívta ki a jogot, hogy újra bekerüljön a történelemkönyvekbe. Kiderült az is, hogy a világ (és az amerikai választók egy része) még mindig rajong Barack Obamáért, bár ezt az elnök politikai teljesítménye egyelőre nem igazán támasztja alá. A XXI. század Kennedyjének azonban még pont négy éve van arra, hogy ezen változtasson.

Tovább:
A legfrissebb cikkekhez
A rovat legújabb cikkeihez
Az iráni sivatagi katasztrófához – Pokoljárássá változott a Delta Force első bevetése

(Fotó: Tbo.com)