A PlatinumGames neve egy játék címe mellett mindig is jót jelentett, csak manapság már kevesen tudják, hogy mennyire jót. Persze simán belefuthatott szinte mindenki a Nier: Automatába vagy Switch-en a remek Astral Chainbe, de a Platinum korábban is teljességgel eszement akciójátékairól volt híres, amelyek közül a két legjobb valahogy elkerülte a jelen konzolgenerációt. Már legalábbis a PS4-et és az Xbox One-t.

A Bayonettáról és a Vanquish-ről van szó, amelyek beköszöntek ugyan felújítva PC-re, a Bayonetta ráadásul folytatást is kapott Wii U-ra és Switch-re, amihez grátisz adták az első részt letöltőkód formában, de mégis hiányzott PS4-ről ez a hosszúcombú asszony, meg a páncélos haverja. Ha esetleg nem tudtad volna PC-n végigtolni az újrakiadásokat, akkor itt a remek alkalom, a két játék ugyanis egy dobozban kint van, akár 4K-ban, 60 FPS-sel is átélheted azt a csodát, amit a Platinum fejlesztői beléjük tuszkoltak.

De miről is van szó? Kezdjük a Bayonettával. Egy simának tűnő japán hack’n’slash-nek látszik messziről, és igazából közelről is, de annyira meg van bolondítva a játékmenete mindenféle geggel és teljesen őrült harcokkal, hogy már 5 perc után érzed rajta, hogy ez bizony több, mint amit az átlag adni tud, ráadásul még a sztorija sem gyenge. Főhősünk egy szuperboszorkány, aki szexi és kemény, és még a csizmáin is pisztolyokat visel, amelyekkel kézen állva lőni tud. Csókoltatjuk a PlatinumGames dílerét.

A japán játéktermi hangulat minden másodpercéből árad, pörög, mint a gép, a kombói látványosak, és egyetlen pillanatig sem lehet komolyan venni. Látszik rajta, hogy egy-két ponton még keresték az utat ezzel a nőszeméllyel, a lassításoknak például nem sok haszna van, ráadásul nem is túlzottan látványosak, de ez legyen a játék legnagyobb problémája.

A Bayonetta nyilván nem fest úgy, mint egy jelenlegi játék, de nincs oka szégyenkezni, persze még felújítva is kicsit puritának a textúrái, de amint elindul egy komolyabb harc, már nem érdekel a grafika, csak a játékélmény. És játékélményben a Bayonetta még mindig csúcsszuper.

És ugyebár itt a Vanquish is, egy teljesen méltánytalanul elfeledett fedezékorientált TPS, aminek ugyan a sztorija nem túl erős, mégis jónéhány órára tökéletesen leköti az embert. A főhőse egy Sam Gideon nevezetű katona, akinek a gonosz oroszokkal kell felvennie a harcot a nem túl távoli jövőben, ehhez pedig segítségére van egy szuperpáncél, amivel szuperül lehet irtani a szuperkatonákat tonnaszám.

A Vanquish is tipikusan az a játék, ami egy pillanatra sem hajlandó leállni, de szerencsére folyamatos pörgése alatt állandóan le is nyűgöz mindenféle földi jóval és nem várt történéssel. Viszonylag rövid, de tartalmas, jó vele háborúzni, jó a fedezékrendszere, jók a bossharcai, magyarul bármikor szívesen szánunk rá időt az életünkből.

2010-ben is mindenki imádta ezt a játékot, már aki játszott vele, és nagyon lehetett örülni neki, hogy PC-re is visszatért 2018-ban. Csak a jó kérdés, hogy akkor miért pont most kellett kiadni PS4-re és Xbox One-ra, plusz azt is jó lenne tudni, hogy miért nem jött ki Switch-re. A két játék már PS4-en is abszolút elkülönül egymástól, nincs közös menü, külön települnek, külön játékokként viselkednek. Mivel már PC-n kint vannak, lehet, hogy egyszerűbb lett volna egyszerre kiadni őket, hiszen valószínűleg sokan vagyunk úgy vele, hogy nagyon megörültünk a Vanquish-nek, letoltuk újra, most pedig szívjuk a fogunkat, hogy nem PS4-en vagy Xbox One-on tettük meg a kanapén ülve, ahogy tettük azt régen Xbox 360-on.

Két külön kártyán elférnének egy dobozban Switch-en is, de hát ez van, nem lehet mindig gyereknap. Ez a két játék kis túlzással most lett 10 éves (a Bayonetta 2009-es, a Vanquish 2010-es), és ha úgy vesszük, az elég pazar ajándék, hogy egy csomagban, egy játék áráért megkapod őket, 12.000 Ft-ot nagyon megérnek, hiszen bár grafikailag kicsit megkoptak, mindketten teljesen őrültek a maguk kategóriájában. Felkészül: az Astral Chain PS4 és Xbox One verziója. És a pénztárcád is, ha kijön.