Ugyan voltak baljós előjelek, de 1987. október 19-én a Dow Jones index 22,6 százalékot zuhant hatalmas káoszt okozva. Ekkora számot se az 1929-es, se a 2008-as válságok nem tudtak felmutatni napi szinten. A visszaesés pontos okait így három évtizeddel később sem sikerült tisztázni. Most ebbe a rejtélybe tapos bele a többek között a Seth Rogen és Evan Goldberg produceri és rendezői közreműködésével készült Black Monday.

Azaz hát nem is tapos, hanem emberi testként zuhan bele egy Lamborghini limuzinba egy felhőkarcolóból. Ezzel a jelenettel indul a Showtime-nak az itthonra az HBO által áthozott új sorozata. A komoly bennfentességet sugalló tőzsdefilmekkel szemben most egy gátlástalan vígjátékot kapunk, ami szinte teljesen komolyan vehetetlenül ígéri azt, hogy a végére ki fog derülni, hogy kinek köszönhető minden idők zuhanása.

365 nappal vagyunk a Fekete hétfő előtt, egy zöldfülű újonc, Blair Pfaff (Andrew Rannels) érkezik állás reményében, és azért, hogy majd a tanulmányai alatt kifejlesztett algoritmusával meghódítsa a Wall Streetet. Viszont mielőtt kettőt szólhatna nekiszalad a magát a tőzsde császáraként előadó Maurice "Mo" Monroe (Don Cheadle) egy nagy zacskó kokainnal, majd rákenve az egészet, rögtön haza is zavarja, és megígéri, hogy neki esélye sem lesz soha a Wall Streeten.

Otthon aztán a házsártos, elviselhetetlen nője (Casey Wilson) közli Blairrel, hogy ő bizony nem lesz egy lúzer felesége, úgyhogy takarodjon vissza és szerezze meg azonnal az állást. És akkor még annyi legyen itt a sztoriból előzetesnek, hogy ennek a nőnek a családja birtokolja azt a céget, amelyből Mo mindenáron részesedést akar szerezni...

Noha azt azért sikerült elérni, hogy a tőzsdefilmekhez hasonlóan itt se értsem pontosan, hogy mi, merre, hogyan, azért már ennyiből is kitűnt, hogy nem éppen egy klasszikus tényfeltáró sorozatról van szó. Egyelőre minden a szétkokainozott, Adidas-melegítőben parádézó Moról szól, ő hozza az összes igazi geget és fordulatot. (Jó, az éppen nagyban koncentráló Blair vállára nem ő teszi rá a farkát, hanem egy mellékszereplő.)

A következő részek kérdése az lesz, hogy Blair karaktere ténylegesen fel tud-e nőni Mo mellé, mert sok részen át azért nem tartható ez a one man show. Azt pedig nem is várom, hogy ilyen félórás epizódokkal operáló vígjátékszéria magyarázza meg a Black Monday tényleges okozati összefüggéseit, de egy rész alapján Blair és Mo egymást pepitaként kiegészítő karaktereiben megvan az a lehetőség, hogy legalább metaforikus szinten megtörténjen a leleplezés. Úgyhogy izgalommal várjuk, hogy valójában ki is esik majd rá Mo Lambo Limójára, azaz Limbójára.