Nem azzal van a baj, hogy ez a film elkészült, hanem azzal, hogy nem jó. És a legrosszabbkor jött, amikor reményt kaptunk a magyar vígjáték feltámadására.
A Megdönteni Hajnal Tímeát szerintünk remek kísérlet volt arra, hogy szépen lassan kinövesszük vele újra a magyar filmgyártás tökeit, és bár több ponton megkérdőjelezhető projekt volt, azért nem felejtetett el szerethető maradni, és olyan élményt nyújtani, amit a jobb filmek tudnak. Dyga Zsombor (Tesó, Köntörfalak) új filmje viszont még annak ellenére is működésképtelen, hogy szkeccsfilmről van szó, ami már messziről nézve is legtöbbször ingadozó színvonalat, követhetetlen hangulatváltozásokat és kibontatlan karaktereket jelent.
A Couch Surf minden egyes szegmense egy-egy kanapé körül forog… legalábbis papíron. Néhány jelenetben csak háttérben álló bútor a kanapé, lehetne bármi más is, de ez még csak a legkisebb probléma a filmmel. A probléma ott kezdődik, hogy a mindössze 84 perces játékidőbe is olyan jelenetek fértek be, amelyeknek semmi értelmük sincs. De nem úgy, mint ahogy a világ talán legjobb szkeccsfilmjében, Az élet értelme című Monty Python-remekműben látható. Ott van például Elek Ferenc része. Perceken keresztül folyik egy olyan beszélgetés, ami nem csak életidegen, de még veszettül idegesítő is, majd egyszer csak vége szakad az érzelmi töltet legalább minimális szintű átadása nélkül.
Persze, szkeccsfilmnél ne keressen az ember értelmet, rövid sztorik rövid bemutatása a cél, amelyeknek legtöbbször nyitott a lezárása, de az nincs rendben, hogy a pillanatokra felvillantott élet(?)képek szinte mindegyike távol áll az életszerűségtől. És nem azért, mert az egyik konkrétan a pokolban játszódik. Teljesen valószerűtlen párbeszédek zajlanak valószerűtlen emberek között, majd snitt, máris új hely, új kanapé, aztán ha szerencsénk van, éppen a jobb percek közül kapunk el néhányat.
Mert akadnak bizony jobb pillanatok is, amelyekben van közös vonás: egytől egyig Köbli Norbert tollából valók, és bizony maradandó élményt is okoznak, a Dramaturg-szegmens például párpercnyi zsenialitás, olyan társadalomkritika, ami szürreállal vegyítve okoz jó pillanatokat, így ezért minden elismerésünket küldenénk a készítőknek. De ezenkívül sajnos túl sok kérdés merül fel az emberben. Vajon miért lett Hámori Gabriella karaktere ennyire szexire véve? Vajon melyik univerzumban beszélnek egymással úgy az emberek, ahogyan a film legtöbb szegmensében? Mennyire idegesíti fel a nézőt az Új osztás-részben szereplő karakter, Lolita, és vajon létezik-e egyáltalán olyan lány, aki ilyen mondatokat ejt ki a száján?
A Couch Surf-öt nagyon szerettük volna szeretni, de egyszerűen nem hagyta magát. Sok jó színész kis helyen is elfért, de történet és többnyire valamirevaló karakterek híján nem tudták belakni még ezt a kis teret sem. Ezen a kanapén bizony csak a készítők számára akad hely, akik biztos élvezték, amit csináltak, de ez sajnos nem jön át a vásznon.