Mit várunk egy rajzfilmtől? Kalandot? Akciót? Szerethető karaktereket? Poénokat? Ezt most mind megkapjuk Frédi és Béni kollégáitól.
Egy klasszikus animációs film úgy szolgál ki minden korosztályt, hogy az embernek nem kell kivárnia a sorát a film nézése közben, azaz minden képkockája olyan történettel és gegekkel operál, amelyen a gyerkőc és mi is egyszerre, egy időben tudjuk könnyesre kacagni magunkat, a végén pedig hazamegyünk egy akkora tanulsággal, ami még épphogy befér a kocsi csomagtartójába. A Croodék inkább az a film, amikor mindenkinek ki kell várnia a sorát, de ezúttal senki sem megy haza rossz szájízzel.
Az aranyos Dreamworks-mozi egy kőkorszaki család kalandos életét mutatja be, akik kénytelenek elhagyni biztonságos barlangjukat, és harcolni a túlélésért. Apuka egy kicsit régimódi, lánya kicsit újszerű (az őskorban, hihetetlen), de nem annyira, mint az a már-már ultramodernnek tekinthető fiatal srác, akivel a leányzó összefut egy szokásosnak tekinthető barlangból elszökése alatt. Ha most bárki azt mondaná a sztori elolvasása után, hogy előbb nézné újra a teljes Alkonyat-szagát, mint egy ilyen sztorijú rajzfilmet, gondolja át, mit beszél: egyrészt azért, mert az Alkonyat-filmeket az ellenségeinknek sem ajánlanánk, másrészről pedig olyan báj lengi be a filmet, ami elviszi a hátán az őskori balhét.
Croodék nem csak a moziban jártak be kalandos utat, a film előkészítése sem ment zökkenőmentesen, a Dreamworks ugyanis először John Cleese-t és Kirk DeMiccót kérte fel a forgatókönyv elkészítésére még 2005-ben (akkor stop-motion animációs filmként gondoltak a The Croods-ra). Később azonban a Lilo & Stitch írója, Chris Sanders jelentősen átírta a szkriptet, így a végterméken Cleese jelenlétét nem nagyon lehet érezni, talán csak az erősen morbid humorú nagyi kinyírása-szál viseli a kezei nyomát, a hangsúly pedig inkább az akcióra, a folyamatos pörgésre terelődött.
Jelen esetben ez azonban nem zavaró, az egy pillanatra sem leülő tempó illetve a néhol túlságosan is gyermeteg börleszkjelenetek még mindig elviselhető mértékben kerülnek elénk, Croodék pedig abszolúte elhatárolódnak a musical-betétektől, amit felnőtt férfi számára csakis jó hír lehet. A 3D pazar, érdemes kicsengetni érte a a plusz pénzt, és gyanítjuk, hogy a Westendben nyílt 4DX-terem Croods-vetítése kvázi csúcsra járatott bemutatóként szolgálhat a technológia számára.
A film teljesíti azt, amit bevállalt: ámulatba ejti a gyerekeket, kikapcsolja a felnőtteket, megnevettet és hazaküld. Talán a kőkorszaki szakik és a Jégkorszak első része óta nem volt ennyire szórakoztató az őskor. Új klasszikus ugyan nem született, de százpercnyi tömény szórakoztatást kapsz, és ez már önmagában véve is örvendetes tény.
6/10
