A sikerből a Fox bátorságot merített, és nemcsak a Deadpool folytatásának adott zöld lámpát, de egy olyan felnőtteknek szóló Marvel-projektnek is, mint a Hugh Jackman által megformált Farkas – most már Rozsomák – komorabb hangvételű önálló filmje, a 2017-es Logan – Farkas. Mint utólag kiderült, ez már a Fox Marvel-univerzumának a végét jelezte, ugyanis a stúdiót 2019 márciusára felvásárolta a Disney, ami ezzel a Marvel által korábban kiárusított szuperhősök megfilmesítési jogait is megszerezte. Ilyen karakterek voltak például Penge, Elektra, a Fantasztikus Négyes vagy az X-men nevű formációk tagjai – és persze maga Deadpool –, akik mind kaptak önálló filmeket a Foxtól annak idején több-kevesebb sikerrel. A felvásárlással egy sokak számára szép emlékű korszak zárult le, és sokáig nem lehetett tudni, hogy a Disney mit kezd az istállójába terelgetett hősökkel.

Amikor először hallottuk, hogy Ryan Reynolds Kevin Feige-vel, a Marvel Studios fejével tárgyal, még nem voltunk túl bizakodóak, hiszen a stúdió addig csak családbarát feldolgozásoknak szavazott bizalmat. Azt hittük, egy olyan féktelen, erőszakos és szabadszájú karakter, mint Deadpool, biztosan nem folytathatja filmes karrierjét abban a szellemben, ahogyan a Foxnál kezdte, de aztán egyre jobb hírek jöttek a filmterv háza tájáról. Kiderült, hogy Feige szabad kezet adott Reynoldsnak, majd igazi bombaként robbant a hír, hogy a kinyírhatatlan szuper(anti)hős harmadik eljövetelében maga Hugh Jackman is szerepet kap Rozsomákként, és ezzel az alkotás az MCU legjobban várt darabjává lépett elő. Arról a filmes univerzumról beszélünk, ami a Bosszúállók: Végjáték után elkezdett látványosan unalomba fulladni.

A siker tehát most úgy kell a Marvel Studiosnak, mint egy falat kenyér, vagy egy korty hűvös víz néhány napnyi sivatagi botorkálás után. Feige is érezte, hogy reformra van szükség, ezért idén nem is küldenek másik filmet a mozikba. Egyedül a Deadpool & Rozsomák vállait nyomja a teher, hogy tartsa a lelket a rajongókban, és meggyőzze a közönséget arról, hogy van még szufla a szuperhősködésben. Nem kis feladat, de szerencsére Ryan Reynolds, Hugh Jackman és a rendező, Shawn Levy nem is kéziszerszámokkal, hanem brutális munkagépekkel vonultak fel, hogy teljesítsék. Nem húzzuk tovább, inkább leírjuk feketén-fehéren:

a harmadik Deadpool-mozi irdatlanul király lett!

Mivel a legkisebb spoiler is felérne egy szentségtöréssel, ezért a sztoriról csak annyit árulunk el, ami a film előzeteseiből is kiderül: Deadpoolt elrabolja a Loki című sorozatból ismert Idővariációs Hivatal, ami ugyebár a multiverzumos bohóckodás kordában tartásáért felelős. Továbbra is azt gondoljuk, hogy a multiverzum koncepciója közvetlenül felelős a Marvel filmes univerzumának mélyrepüléséért, de valamiért a Deadpool & Rozsomák megtekintése közben nem volt kedvünk emiatt panaszkodni. Az itt felvázolt sztori ugyanis már-már zseniálisan meta, a főhősök egyes variánsai pedig szintén sok olyan pillanatot szolgáltatnak, melyeket látva ujjongani lett volna kedvünk.

A cameókról bűn lenne szólni, ezért csak annyit, hogy ezek a legtöbb esetben nemcsak dísznek vannak ott, hanem fontos szerepük van, természetesen amellett, hogy egy-egy felbukkanó régi ismerős láttán garantáltan el fogják dobni az agyukat a képregényfilmeket behatóbban ismerő nézők.

Legnagyobb meglepetésünkre az akció a koreográfia szintjén nem mutatott sok újat, de csalódnunk sem kellett miatta. Látványos, persze, de ahelyett, hogy rásütnénk valami hangzatos szuperlatívuszt, inkább csak annyit mondunk rá, hogy rendben van. Nem így az alkotás humora, ami egészen egyszerűen frenetikus. Reynolds nem fogja vissza magát, úgy szórja a poénokat és a magyar nyelven talán még az eredeti hangnál is jobban élvezhető, cifrábbnál cifrább bazmegeket, hogy csak kapkodjuk a fejünket.

Deadpool annyira nem tiszteli a film szereplőit a közönségtől elválasztó negyedik falat, hogy gyakorlatilag ennek a mozinak ő a főszereplője és a nézője is egyben.

Folyamatosan kommentálja az eseményeket, ráadásul ezt egy olyan fanboy lendületével teszi, aki vitriolt ivott reggelire. A mesterien célzott beszólogatásból kap a Fox, a Disney, a Marvel leszállóágba került filmes univerzuma, de a hős a színésztársadalmat és az Álomgyárat működtető fejeseket sem kíméli. Mindezt teszi úgy, hogy a nagy oltáscunami ellenére ez a film egy igazi főhajtás a Fox filmjei előtt. Így az alkotóknak sikerül megvalósítaniuk a paradoxont: a néző úgy röhögi kócosra magát, hogy közben a vicc tárgyának méltósága sem sérül. Igazi bravúr, ami már önmagában megéri a mozijegyet.

Bár a főhős fullba nyomja a humort, a Thor: Szerelem és mennydörgés végtelenül fárasztó debilsége itt nem mászik az arcunkba, aminek egyszerű oka van: Deadpool csak a vicc forrása, Thor karaktere viszont maga volt a vicc Taika Waititi borzalmasan sikerült filmjében. Nagy különbség, ami óriási tanulságul szolgálhat Feige számára, aki emiatt is a forgatókönyv megírásában is aktív szerepet vállaló Ryan Reynoldsnak lehet hálás.

Ki merjük jelenteni, hogy a lelkesedésünk elsöprő, de azért azt is muszáj megjegyezni, hogy Reynoldsék annyira igyekeznek kiszolgálni a rajongókat, hogy itt-ott azért nyilvánvalóan öncélú elemeket is bedobnak a főzetbe. Több akciónak például az égvilágon semmi hatása nincs a történetre, csak azért vannak ott, hogy libabőrt húzzanak a legnagyobb fanok tarkójára, vagy hogy újabb apropót teremtsenek a viccelődésre, és bár ezt a feladatukat maradéktalanul teljesítik, a szakértő néző azért könnyedén átlát a szitán.

Ezenfelül a film annyira látványosan nem veszi komolyan magát, hogy nehezen lehetne belelátni a Marvel valóban gyengélkedő filmes univerzumának rebootját. Gyakorlatilag semmi olyasmi nem történik benne, aminek hatása lehetne a stúdió által igazgatott kontextusra, így nem is gondoljuk azt, hogy ez ad majd lökést a jövőre újra induló filmáradatnak. Borítékolható, hogy komoly pénzügyi siker lesz, de nem hisszük, hogy a megtekintése után bárkiben újra fellobbanna a láng. Az alkotás az MCU tekintetében nem több egy szusszanásnyi friss levegőnél, amire már kétségtelenül hatalmas szüksége volt Feige-éknek, de nem fog megoldani számukra semmilyen problémát.

A Deadpool & Rozsomák olyan, mint egy fergeteges stand-up special, ahol két előadó tökéletes összhangban, nonstop köpködi a poénokat. Néhol öncélú, itt-ott fárasztóan vulgáris, de egy dologban képtelen hibázni: a rajongókat és a könnyed szórakozásra vágyókat egyetlen másodpercre sem hagyja cserben. Egyes pillanataiban zseniálisan meta, végig kacagtatóan önreflektív és önironikus, a karaktereit pedig még akkor is imádja, amikor hülyét csinál belőlük. Számunkra nem kétséges, hogy ez bizony a legjobb Deadpool-mozi, és az MCU legszórakoztatóbb darabja a Bosszúállók: Végjáték óta.