A horrorfilm-forgatókönyvek íróinak élete arany. Nincs is szükségük komolyabb agytevékenységre, bőven elég, ha a régen megismert összes rémisztgetős klisét előkapkodják, majd besűrítik egy könyvecskébe, és az sem nagy baj, ha tulajdonképpen a sorok tartalma csak nagyon lazán kapcsolódik egymáshoz, vagy rosszabb esetben ha az egész filmben nem történik semmi.

A Démoni doboz-ban van történés, szó se róla, de annak ellenére, hogy a film igaz történet alapján készült, nem tud megrémíteni igazán, pont azért, mert minden egyes mozzanatát láttuk már valahol. Az ijesztgetőseket az összes megszállós horrorban, a többit meg a Universal Channelen.

Emily (természetesen egy fekete hajú kislány, nélküle nem buli a buli) az út melletti garázsvásáron szert tesz egy furcsa dobozra, amit igen nehéz kinyitni. Hamar kiderül, hogy nem is kellett volna, mert nem egy ottfelejtett lottónyeremény, hanem egy abszolút grátisz démon lakozik benne, és illegális lakásfoglalóként jól bele is telepszik a kislányba.

Em szülei, az elvált Clyde és Stephanie aggódva kezdik figyelni, hogy lányuk kettő helyett eszik, ráadásul nem a dietetikusa által javallott étrend szerint, hanem úgy bármit, kétpofára, csak sok legyen és jó. Norbi konstans mód sírna a lelkéért. A kislány persze hamarosan meglepően mély hangon kezd el egy ismeretlen nyelven csacsogni, sőt, néha ordítani is, közben nem átall majdnem folyamatosan csúnyán nézni. Hol is láttunk már ilyet? Ja, tényleg. Mindenhol!

A szokásos ijesztgetés mellé kapunk a pénzünkért némi családi drámát is, ami arra hivatott, hogy teljesen dicséretes módon megkísérelje hozzánk közelebb hozni a karaktereket, a Dina vagyok és a Csak egy szerelmesfilm rendezőjének, Ole Bornedalnak azonban nem sikerül a művelet, a kellemesen nyomasztó, délutáni norvég tévéfilmnek beillő kezdés után elindul a megszállás, és mellé jön a jól bevált "nem látom az arcát, vajon mi lehet", illetve a "kislány ordít" című közkedvelt népi játék. Nem túl izgi. Azért viszont hatalmas pacsi a készítőknek, hogy sikerült berántani Matisyahut az ördögűző pap szerepére.

A Démoni doboz viszont a mostani felhozatalból legalább a nézhető kategórián belül marad, aminek már örülni kell, és ha igazán megijedni nem is fogunk, azért egy horrorfilmnek elmegy, ha nagyon hiányzik már valami ijesztgetés. De hogy egy borzalmasan rossz viccel éljünk, lehet, hogy jobban jársz, ha a mozi helyett inkább iszol egy-két korsó Démont a Dobozban.

További filmekért olvasd a Movie Playert!