Hogy ki nevezte el a PES-t eFootball PES2020-nak, az rejtély, de nem nagyon kellene előléptetni. Hogy ettől az esportban még komolyabban veszik-e majd a játékot, az kérdéses, ráadásul soha semmi baj nem volt a játék nevével, annak tartalmával már sokkal inkább. Na nem mintha egyébként ne lett volna az utóbbi években jól összerakva a PES, csak a szokásos licenszproblémákat lehetett felróni neki, plusz maximum egy-két bugot, amit később úgyis kijavítottak. Most viszont még a szokásosnál is jobban áll a helyzet.

A Konami ugyanis fontos licenszeket szerzett, övék lett például a Juventus kizárólagosan is, megszerezték a Manchester Unitedet, a Bayern Münchent, de igazából most kifejezetten furcsa helyzet állt elő. Ugyanis már tulajdonképpen teljesen tökmindegy, hogy melyik csapat vagy liga az övék és melyik a FIFA-é. Mindenki megszokta ennyi év alatt, hogy hát igen, nincsenek benne név szerint a kedvenc csapatai a játékban, mindenféle hülye neveken lehet megtalálni őket, de ezt ugyebár egy patch-csel orvosolni lehet, másrészről viszont a fociélmény páratlan, talán még jobb is néha, mint a FIFA-é. És egyre jobban kezd a két játék elválni egymástól.

A FIFA ugyanis mindig is a sebességről szólt, míg a PES a megfontolt fociról, idén pedig újra lassítottak a játékmeneten, de ha azt hiszed, hogy egy mennyei megyei szintjére degradálódott a játékmenet, akkor nagyon tévedsz. Ennyire realisztikus talán még egyetlen focis játék sem volt. Ebben pedig nagy szerepe van Iniestának.

Az ő segítségével finomítottak ugyanis a mozgásokon, így a cselezések, a különböző mozdulatok, vagy egy egyszerű labdamegtolás is páratlanul élethű tud lenni, a Finesse Dribbling ráadásul elég könnyen kezelhető, így ha az ember egy picit ráfekszik, akkor nagyon ügyes, és néha elég látványos cseleket tud előhozni a PES-ből.

A játékmenet lassabb lett ugyan, de nem unalmas, sokkal erősebben tolódik el a szimuláció felé, de mivel ez már ennél a szériánál eddig is így volt, különösebben ezen nem lehet meglepődni. Jobban oda kell figyelnünk arra, hogyan építünk fel egy támadást, nem lehet ész nélkül játszani, mert akkor az ellenfeleink azonnal lecsapnak ránk, de ez nem azt jelenti, hogy az AI egyenletes minőségben focizna.

Vagyis tulajdonképpen de, azt jelenti, csak ellenünk focizik egyenletes minőségben a gép, mellettünk nem. A csapattársaink néha mintha nem is velünk dolgoznának, össze-vissza rohangálnak, de nem mindig, így nem lehet azt mondani, hogy rettenetesen buták lennének, csak itt-ott mintha letojnák magasról, hogy itt foci van. Tudnék példákat mondani erre az életben is, de nem fogok.

Eléggé meglepő, hogy a legutóbbi rész egyik legnagyobb hibája újra megjelent a játékban: a bírók sem bírnak magukkal néha, mintha kissé túlvezéreltek lennének, ezt nem ártana kijavítani, de ez még mindig jobb, mint legutóbb, amikor két perccel azután adtak sárgát, hogy elkövettem a szabálytalanságot.

A grafika egyszerűen csodálatos, a játékosok és a stadionok is teljesen élethűek, a közönség is jól néz ki, de az azért látszik, hogy csak a sztárjátékosok arcait alkották meg tökéletesen, a többiekre nem fordítottak annyi időt, viszont ez eddig is így volt a FIFA és a PES epizódjaiban is, mondjuk úgy, hogy egy év alatt nem lehet csodát művelni, és a teljes focitársadalmat lemodellezni élethűen.

A mozdulatok talán még sosem voltak ennyire élethűek. Akad még ugyan egy kis „robotosság” a mozgásokban, de már csak nagyon kevéssé, az új, finom mozdulatokat tökéletesen leanimálták, ebbe a részbe belekötni aztán tényleg nagyon nehéz lenne. Magyarul mint focijáték vagy még inkább fociszimulátor, a PES 2020 egyszerűen csodás.

De itt van a Become a Legend, ami még mindig rettentően semmilyen a FIFA filmszerű karriermódja mellett. Kiválaszthatunk egy játékost, akár egy legendát is, ha úgy jobban tetszik, és vele kell a csúcsra jutni, de továbbra is annyira izgalmas az egész, hogy az ember inkább már az elején abbahagyja, és fordul az online foci felé, ami nem nagy csoda, hiszen nem véletlenül lett eFootball a széria neve, még inkább afelé tolja a játékost, hogy mérkőzzön meg valakivel multiban.

A Master League viszont egészen eltolódott a filmes sztorimód felé, de csak kicsit, és sajnos nem izgalmasan. Az elég izgi, hogy kiválaszthatunk egy jól ismert edzőt, akinek a bőrébe bújhatunk, nyilván szinte mindenki Maradonát választja majd, akivel sajnos nem lehet meghalni minden meccsen, pedig ez a funkció aztán tényleg feldobná az egészet.

A PES továbbra is inkább a foci minőségével van elfoglalva, mint a körítés kidolgozásával. A menü teljesen fapados, az extra játékmódok pedig még akkor is unalmasak, ha egy kicsit fejlődnek. Viszont ha az ember focizni szeretne a haverokkal, vagy online, akkor nem nagyon talál jobbat. A PES 2020 fociélményben tökéleteset nyújt. Most érdemes adni neki egy esélyt, ha eddig még nem tetted volna meg.