A Turner-díjnál rangosabb elismerést nemigen lehet elképzelni jelenleg a brit kortárs képzőművészetben. Az idei négy döntős munkáiból kiállítás nyílt a londoni Tate Britain múzeumban.

Az idei döntősök: Anthea Hamilton, Josephine Pryde, Helen Marten és Michael Dean.

A Londonban élő és alkotó Anthea Hamiltont a Lichen! Libido! Chastity! című tárlatáért jelölték a díjra. A fetisizmus témájának szentelt tárlat központi darabja egy téglafalból kikandikáló pucér férfi hátsó. Nem tennénk ki a szobánkba, de azért mutatjuk:

A Macclesfieldből származó Helen Marten a kortárs vizuális kultúrából inspirálódva készíti kollázsszerű munkáit, amelyekből a Tate Britain látogatói is ízelítőt kaphatnak. Őt az Eucalyptus, Let Us In című szóló kiállításáért jelölték Turner-díjra:

Az alnwicki Josephine Pryde munkássága a művészet és a fotográfia találkozási pontjára fókuszál. A művész Lapses in Thinking by the Person I am című szóló kiállításával került a jelöltek közé:

A Newcastle-ben élő Michael Dean olyan „esztétikailag megvetett anyagokból”, például fémhulladékokból készített szobrai és installációi révén került a finalisták közé. Az a nyársban végződő szobor mintha valamiféle „péniszember” lenne, kinek fallosza az egyedüli fegyvere:

A tekintélyes, de ugyanakkor gyakran heves vitákat kiváltó művészeti elismerés idei győztesét december 6-án hirdetik ki Londonban, jövőre pedig Hullban tartják az ünnepséget. Az biztos, hogy ezekről az alkotásokról idén is sokat fognak beszélni.