A 19. századi brit festőművészről, J. M. W. Turnerről elnevezett díjat 1984 óta adják oda az 50 évnél fiatalabb kortárs vizuális művészeknek Nagy-Britanniában. Az elismerés mellé csekély 25 ezer font (10,8 millió forint) is jár.
A Turner-díjnál rangosabb elismerést nemigen lehet elképzelni jelenleg a brit kortárs képzőművészetben. Az idei négy döntős munkáiból kiállítás nyílt a londoni Tate Britain múzeumban.
Az idei döntősök: Anthea Hamilton, Josephine Pryde, Helen Marten és Michael Dean.
A Londonban élő és alkotó Anthea Hamiltont a Lichen! Libido! Chastity! című tárlatáért jelölték a díjra. A fetisizmus témájának szentelt tárlat központi darabja egy téglafalból kikandikáló pucér férfi hátsó. Nem tennénk ki a szobánkba, de azért mutatjuk:
A Macclesfieldből származó Helen Marten a kortárs vizuális kultúrából inspirálódva készíti kollázsszerű munkáit, amelyekből a Tate Britain látogatói is ízelítőt kaphatnak. Őt az Eucalyptus, Let Us In című szóló kiállításáért jelölték Turner-díjra:
Az alnwicki Josephine Pryde munkássága a művészet és a fotográfia találkozási pontjára fókuszál. A művész Lapses in Thinking by the Person I am című szóló kiállításával került a jelöltek közé:
A Newcastle-ben élő Michael Dean olyan „esztétikailag megvetett anyagokból”, például fémhulladékokból készített szobrai és installációi révén került a finalisták közé. Az a nyársban végződő szobor mintha valamiféle „péniszember” lenne, kinek fallosza az egyedüli fegyvere:
A tekintélyes, de ugyanakkor gyakran heves vitákat kiváltó művészeti elismerés idei győztesét december 6-án hirdetik ki Londonban, jövőre pedig Hullban tartják az ünnepséget. Az biztos, hogy ezekről az alkotásokról idén is sokat fognak beszélni.