Az Egy igazán dühös ember semmi extrát nem tud, de az a semmi extra rendesen oda van téve. Ettől lesz belőle kellemes meglepetés.
Anno Guy Ritchie adta a világnak Jason Stathamet A ravasz, az agy…-ban, ahol egyből keblünkre öleltük őt, de igazán aztán a Blöff-fel közölte a nagyvilág szívével, hogy márpedig neki örökre bérelt helye lesz benne. Stathamre gyönyörű jövő várt, de aztán úgy döntött, ő inkább akciósztár lesz, és futószalagon jöttek az olyan mozijai, mint A szállító-filmek, vagy a Crankek, amikben még mindig ő volt a szerethető csávó, aki mindenkit puszta kézzel intéz el, de ha nagyon kell, vezet, lő, vagy vezet és lő.
Régebben még figyelt arra, hogy akcióizéi között néha elvállaljon egy-egy érdekesebb filmet, mostanában azonban már nincsenek ilyen igényei. Legutoljára a 2015-ös A kémben játszotta el a saját paródiáját, annyira jól, hogy kifejezetten örülünk, hogy vissza is hozzák őt A kém 2-ben valamikor a jövőben, de addig nem lenne baj, ha olyan lenne minden filmje, mint Guy Ritchie-hez való visszatérése.
Pedig a Wrath of Man nem egy kifejezetten jó film, amit tud, azt viszont üzembiztosan végzi. Ritchie és Statham legutóbb a 2005-ös Revolverben melóztak együtt, de úgy látszik, még most is nagyon jól állnak egymásnak. Statham mondjuk nem nagyon izzad bele a szerepbe, Ritchie viszont egészen magabiztosan tesz le az asztalra úgy egy teljesen feszes akció-thrillert, hogy nem tűnik fel, mennyire nem ugyanaz már a helyzet, mint a Blöff idején volt.
A sztori egy balul elsült rablásról szól, legalábbis látszólag, és ez az Egy igazán dühös ember nagy trükkje.
A történet ugyanis többször kap gellert, szépen lassan bontja ki magát, és míg a film elején még úgy tűnik, egy teljesen átlagos Statham-blődlit kapsz a pénzedért, rájössz, hogy ez bizony jóval több, mint aminek elsőre látszott, de azért annyival nem, hogy meg is lepődj.
A Wrath of Man ugyanis egy közepesen sötét, véresre sütött thriller, ez pedig nem annyira derült ki az előzeteseiből. Mintha Ritchie direkt el akarta volna hitetni mindenkivel, hogy leforgatott egy C-kategóriás Statham-akciókakkanatot, és tulajdonképpen leforgatott azt is, csak nem rossz minőségben, közben pedig a történetet is sikerül viszonylag érdekesen tartania, de még így is belekerült a sztoriba pár olyan vonal, aminek konkrétan semmi értelme sincs.
A történet tulajdonképpen ékegyszerűségű: egy férfi, bizonyos Hill, akit csak úgy neveznek, H, elkezd melózni egy őrző-védő vállalatnál, ahol a pénzszállító autók folyamatosan milliókat hurcolnak A pontból B-be. A meló veszélyes, hiszen ennyi pénzre sokan rá akarják tenni a mancsukat, két embert meg is öltek egy rablás során, de sebaj, H ugyanis kemény, mint a szikla, el is terjed a híre, mennyire, nem is tetszik ez a kollégáinak, és távolról is látszik, hogy H-nek és a többieknek is van valami titka.
Rövid úton kiderül, hogy ki is valójában ez a faszi, és hogy milyen motivációi vannak egy jó kis csonttörésre, mindezt idősíkokkal játszva, a titkokat lépésenként fedi fel a film, és bár egyik sem irdatlanul meglepő, azért a titokzatosság szépen húzza előre a filmet.
Statham is minimálisan többet kap ahhoz, hogy játszani és ne csak lőni tudjon, de azt azért hiba lenne várni, hogy nem a szokásos Terminátort alakítja majd, élő szövet ő fémvázon, néha azonban beugrik nála egy drámai vonal, amikor az élő szövet minimálisan érzelmeket is megjeleníthet. Fékezett habzásúan.
Ritchie még sosem csinált egy az egyben akcióthrillert, de nem áll neki rosszul a műfaj. Nem tudja és nem is akarja megújítani a zsánert, viszont láthatóan érti, hogy mitől működik. A sztori szerkezete, az elmesélés módja, a képek és a remek akciójelenetek, amikből nincs sok, de a film utolsó fél órájára azért tartogat egy gigantikusat, mind-mind működnek.
Kár, hogy nem sikerült pár történetszálat kivágni belőle, mert így kicsit feleslegesen hosszú, és az olyan karakterek, mint a kolléganő, Niamh Algar vonala semmit sem tesznek hozzá az egészhez, viszont nem fáj nézni, és ha nem arra számítasz, hogy az elejétől a végéig tufán ropognak majd a fegyverek, akkor egyáltalán nem fogod utálni az Egy igazán dühös embert.
Guy Ritchie és Jason Statham nemsokára megint egy közös akcióthrillerben bizonyíthatnak, ha ilyen lesz, akkor különösebben nem fogunk panaszkodni. Most sem tesszük. Nem vártunk sokat, nem kaptunk sokat, de többet, mint egy átlag Statham-parádétól. Aztán ha van kedved, nézd meg az eredetijét, mert ez itt bizony egy remake, egy francia film, a 2004-es A pénzszállító újrázása. Abban Jean Dujardin játszik, nem jársz vele rosszul.