Egy kicsit kiakadtam a Batwoman című sorozat előzetesén. Igazából már egy ideje zavar, hogy a nyugati popkultúra az újhullámos feminizmussal karöltve valami gyökeresen elcseszett módon akarja kivívni a nemek közötti egyenlőséget: férfiakat akarnak csinálni a nőkből.

Most például jön a Batwoman főhősnője, Ruby Rose, és úgy lesz belőle erős női karakter, hogy a képernyőn femimacsóként szétcsajozza az agyát, negyven kilós létére százkilós izomagyakat hajigál szerteszét és a maszkulinitás egyik legikonikusabb popkultúrális jelképére, vagyis Batman ruhájára azt mondja,

„majd akkor lesz tökéletes, ha egy nő veszi fel”.

Így:

Akkor most leírom, még ha darabokra is szednek miatta: egy igazi nő nem úgy erős, ahogy egy férfi. A férfi ereje a fizikai valóságban gyökerezik, a nőé ezzel szemben spirituális.

Ezt felejtik el manapság a nyugati szórakoztatóipar jelesei, amikor a #metoo miatt vérszemet kapott feministák unszolására női karaktereket degradálnak férfivá.

Ott bicsaklik meg a dolog, hogy abban az értelemben, ahogy jelenleg Hollywood a nemek közötti egyenlőségre tekint, a nemek közötti egyenlőség egészen egyszerűen nem létezik. Az ok prózaibb már nem is lehetne: a férfiak nem nők, és vice versa. Tudom, ez kiváltképp ellenszenvesnek tűnhet egy olyan korban, amikor gyakorlatilag bárkiből lehet bármi, és ezt illik is tiszteletben tartani, na de végső soron akkor is biológiai tényekről beszélünk. (Teszem hozzá gyorsan: a kirekesztés szándéka nélkül.)

Lépjünk túl egy kicsit azon az evidencián, hogy a fiúknak kukijuk van, a lányoknak meg nunijuk! Van ugyanis valami, ami legalább ennyire fontos: a férfiaknak és a nőknek másként épül fel az agyuk, az eltérően struktúrált agyszerkezet pedig azt eredményezi, hogy a két nem képviselői teljesen másként gondolkodnak. Ez is szimpla biológia.

Egy rakás más különbség mellett a férfiak például hajlamosabbak az agresszióra, törekszenek a dominanciára, hiszen így rakott össze minket az evolúció, és ezt néhány évtized feminizmusa akkor sem fogja megváltoztatni, ha mostantól az akciófilmekben kizárólag női testépítőknek adnak főszerepet.

Nemi szerepek, 80-as évek, (szemléltető ábra)

A kulturális környezet persze sokat alakíthat a gondolkodáson és a – manapság már szinte szitokszóként kezelt – nemi szerepeken, ezért is van az, hogy szerencsére ma már egy fejlett társadalom a nemek közötti totális jogegyenlőségre törekszik.

A „teremtés koronája” (ami viszont már teljesen indokoltan hangzik szarul) olyan sokáig tartotta a fejét a seggében, hogy a nőknek szó szerint fel kellett lázadniuk ahhoz, hogy szavazati jogot, azonos munkáért azonos fizetést, a tárgyalóasztalnál szót kapjanak, ne nézzék őket szexuális tárgyaknak és a többi. A forradalom sajnos csak részben sikeres, a világ egyes részein ugyanis kulturális és vallási okokból még mindig néphagyomány a nemi erőszak, és az engedetlen lány vízbe fojtása is belefér az atyai fegyelmezési jog körébe.

A helyzet tehát nem túl rózsás, Hollywood mégis úgy tesz, mintha az lenne a legnagyobb baj, hogy még mindig létezik a popkultúrában a férfiasság fogalma.

Azok a karakterű színészek, akiket eddig volt szokás felkérni (értsd: erős fizikumú, sármos megjelenésű, határozott fellépésű férfiak), valószínűleg túl toxikusak lehettek Batman szerepében, ezért le kellett cserélni őket Robert Pattinsora, aki egyébként tényleg jó színész, de a mindenkit szájba rúgó és megdugó Ruby Rose mellett nem igazán egyértelmű, hogy, már bocsánat, melyiküknek keményebb a töke.

Szóval egyrészről elkezdték lebontani a férfias férfi eszményét, másfelől pedig bevezetik a köztudatba a férfias nőét, ami az én szerény meglátásom szerint megint csak arra lesz jó, hogy csúnyán összezavarjon néhány generációt.

Annak idején persze az sem volt teljesen egészséges, hogy kizárólag vaddisznóvá gyúrt faszik lehettek akcióhősök. Schwarzi és Stallone miatt tutira azt gondolták néhány millióan, hogy férfiként érzelmekről beszélni csicska dolog, de azt is érdemes lenne mérlegelni, milyen rombolást végezhetnek a férfivé egyszerűsített női karakterek a fiatal lányok fejében.

Az Álomgyár a zaklatási vádak körüli pánik idején is csak a ló két oldala között tudott esni-kelni, és úgy tűnik, a kompenzációban sem ismerik a mértéket. Csak remélni merem, hogy lassan elkopik a hőscsinálásból ez a feminista kényszeresség, és végül odaát is rájönnek, hogy a női hősöknek nem kell lenyomniuk a James Bondokat ahhoz, hogy erősek legyenek.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában