Ördögűző: A kezdet

Ha egy DVD borítón egy klasszikus film címe mellett „A kezdet”, vagy a „Felemelkedés” szavakat látod, akkor többnyire jobban jársz, ha egy határozott mozdulattal eldobod magadtól a kiadványt, ezek a prequelek ugyanis többnyire olcsó, fantáziátlan darabok, melyek minimális profit reményében becstelenítik meg az eredeti alkotást. A fiatal Merrin atya afrikai pokoljárását bemutató mozgókép is ilyen, megtekintése után joggal követelhetjük, hogy egy gonosz által megszállt személy hányja le zöld csicseriborsó főzelékkel azt, aki kitalálta az egészet.

X-Men: Az elsők

Kedvenc mutánsaink esetében viszont kiválóan sikerült az időutazás (ellenben a másik X-Men prequellel, A farkassal), mivel nagy hangsúlyt fektettek arra az alkotók, hogy a karakterek eredetének bemutatása mellett a figurák jellemét is jól kidolgozzák. Így a középpontban Xavier és Magneto kapcsolata áll, de főleg a Michael Fassbender alakította Magneto átpártolása a sötét oldalra. Ezen kívül fény derül arra is, miért került tolószékbe Professor X, mit csináltak Magnetóval a nácik, és hogy az alakváltó kis kékség miért nem maradt a jófiúk oldalán.

Csillagok háborúja I-III. rész

Le a kalappal George Lucas előtt, mert valóban mindent megtesz azért, hogy sárba tiporja a Jedi-mitológiát, valahogy mégis nap mint nap beleütközünk a Star Wars ihlette poénokba, képekbe, reklámfilmekbe, ami azt jelzi, hogy ha egy újkori kultúrtörténeti mítosz önálló életre kel, még a kiötlője sem tudja azt megállítani. Egy ortodox rajongó persze azonnal keresztet formál mutatóujjaiból, ha az „első trilógia” címet hallja, és Jar-Jar fejét akarja látni karórára tűzve, de azért ne legyünk igazságtalanok: az új prequel trilógiának is van néhány erős pillanata. Néhány.

Hannibal ébredése / Vörös sárkány

Hollywoodban gyakran elfelejtik, hogy egy filmes gonosz akkor a legfélelmetesebb, amikor a háttértörténete, indítéka nem ismert, így az eredetfilmekben szeretik megmagyarázni, hogy igazából azért teszi el láb alól a jónépet emberünk, mert kiskorában nem énekeltek neki altatódalokat a szülei. A mindig éhes Hannibal Lecter esetében arról van szó, hogy néhány szovjet katona megette a kishúgát, de van ebben a fárasztó darabban más is, például szamurájkodás. Ellenben A vörös sárkány egy remek thriller, felér Michael Mann Az embervadászához, aki még A bárányok hallgatnak előtt rendezett ütős filmet a történet alapjául szolgáló Thomas Harris regényből.

A majmok bolygója: Lázadás

Ennek a szegény majmos franchise-nak is van elég baja, a kiváló 1968-as klasszikust ugyanis 4 folytatás követte, melyek közül néhány éppenséggel eredetfilm, majd jött a rosszemlékű Tim Burton remake, ezért minden rosszra felkészültünk, amikor beültünk a 2011-es Lázadásra. A megalapozott félelem hamar szertefoszlott, mivel remek kis filmről van szó, amiben ugyan a Szabadság-szobor ledöntésére még nem kerül sor (mivel a nyugati parton vagyunk), de az nagyon szépen lejön, hogy nem a banánadag lecsökkentése miatt lettek pipák a csimpánzok.

Keresztapa 2

Az 1974-es Coppola alapvetés hacsaknem minden idők legjobb folytatása, aki mást mond, azzal nagyon gyorsan függeszd fel a társalgást és a Facebook ismerőseid közül is távolítsd el izibe! A gengsztereposz második felvonása azért is érdekes darab, mert egyszerre sequel és prequel, a flashback jelenetek ugyanis a Don felemelkedését tárják elénk (Robert De Niro pazar alakítása), míg a jelen idejű pillanatok Michael megizmosodását mutatják be. Visszautasíthatatlan ajánlat, minden egyes alkalommal.

Végső állomás 5.

Ha egy film címe mellett az 5-ös, vagy efölötti szám szerepel, akkor elég ritkán hangzik el a következő mondat: „ez volt messze a legjobb rész, még az elsőt is simán lepipálta.” A Végső állomás esetében még kacifántosabb a helyzet, mert eleve már a nyitófilm alapötlete is olyan bamba volt, hogy sosem fogadtunk volna arra, hogy az ötödik felvonást is megérjük. De mindig volt annyi passzív szadista néző, aki szívesen beült a válogatott halálnemeket felvonultató mozgóképekre, ezért a 3D mániát kihasználva ötödször is végignézhettük, ahogy az unatkozó halál amerikai tinikre vadászik. Azért azt is fűzzük hozzá, hogy a hídkatasztrófa-jelenet egész jól sikerült, és a fináléra szépen összefűzték a szálalakat az első rész elejével.

Psycho 4: Ahogyan kezdődött

Állítólag amikor mozikba került a Psycho 1960-ban, akkor Svédországban „Az ember, aki a saját anyja volt” címen kezdték el forgalmazni azt, ami nagyjából akkora spoiler, mintha a Más világ „Ez nem kísértetház, mi vagyunk a szellemek”, vagy Az ördög ügyvédje „Az ügyvéd álma” címen futna. Mindezt azért tartottuk fontosnak elmondani, mert a negyedik Psycho részben pontosan az derül ki, miért is vált saját anyjává szegény Norman Bates, aki a film jelenidejében él és virul, felesége is van, pedig az előző epizódokban elsikkasztott egy hadsereg szerencsétlen párát.

A dolog

Kutyából nem lesz szalonna, tartja a mondás, de az Antarktiszon bármi megeshet, bár itt sem szalonna, hanem alakváltó földönkívüli szörnyeteg lesz a blökiből. Carpenter horror klasszikusának nyitányában ugyanis nagyerőkkel szeretnének kinyírni egy ebet, de csak később derül ki, hogy mi volt ennek a gaztettnek az igazi indítéka. A tavalyi A dolog prequel pont ott végződik, ahol elődje kezdődött, de az a furcsa, hogy maga a film nagyon sok helyen egy az egyben nyúlja az 1982-es alkotás jeleneteit, tehát stílusosan valami furcsa remake-prequel hibriddel van dolgunk.

A jó, a rossz és a csúf

Már a legjobb harmadik részek összeállításunkban is helyet kapott Sergio Leone mesterműve, ami a Dollár-trilógiát zárja, de kronológiai sorrendben ez az első film, még ha nem is akarták tudatosan a nézőkre erőltetni az alkotók, hogy fontos tudni a kronológiai sorrendet. A cinikus névtelen hős ugyanis kortalan, de olyan apróságokból lehet tudni, hogy ezzel a történettel indul a Clint Eastwood alakította karakter históriája, hogy például itt szerzi meg a védjegyévé váló ponchót.

Prometheus

Jó ideig kétes származású hírek keringtek a neten arról, hogy most Alien folytatással vagy előzménnyel lesz dolgunk, de aztán kiderült, hogy az utóbbi, azóta pedig annyit hallottunk Ridley Scott új mozijáról, hogy lassan a képekből, történetmorzsákból és előzetesekből össze is tudnánk hegeszteni a teljes filmet. Mi mégis arra szavazunk, hogy nagyvásznon nézzük meg az év egyik legjobban várt blockbusterét, és bár attól nem tartunk, hogy a mozi újraírja a sci-fi-horrorok történetét, ahogy A nyolcadik utas: a halál tette, de szinte biztos kiváló látványvilágú, izgalmas darabhoz lesz szerencsénk.