Persze lehet, hogy maga a nagy és megismételhetetlen Gerard döntött úgy, hogy normális színészi munkát igénylő filmek helyett inkább olyanokban vállal szerepet, ahol akciózni kell, de nem tudják kifizetni Hugh Jackmant. Butler tulajdonképpen B-filmes színész lett, de legalább akkor, amikor láttad a nevét egy plakáton, tudtad, mire számíthatsz: egy totálisan agyleszívós, közepes filmre. De azt azért mindig is tudtuk, hogy Gerard Butler jóval többre lenne képes egy elnökmentő akciónál vagy a sokadik világmegmentő csodánál.

Erre most itt van Az eltűntek, ez az igaz történeten alapuló film, és egy olyan színészt mutat, akinek az ügynökét a legszívesebben kilométerekre lőnénk ki egy parittyával. Mert Gerard Butler jó. Mert végre olyan szerepet kapott, amivel lehet valamit kezdeni, aminek van súlya. És bár látszik, hogy nincs ehhez azért teljesen hozzászokva, végre úgy teljesít, ahogy eddig még talán soha.

A The Vanishing valóban megtörtént esetet dolgoz fel, 1900-ban ugyanis egy skót világítótorony mindhárom őre eltűnt, az esetet pedig azóta sem oldotta meg, és ebből már lehet sejteni, hogy mennyi valóságalapja van ennek az egésznek. Nagyjából semmi. A nevek stimmelnek, és az eltűnés is, de az események eléggé erősen a képzelet szüleményei, akár így is történhettek, de akár úgy is, hogy kiszambázott a vízből egy rózsaszín Godzilla, elénekelt két Korda György-számot, és elfogyasztotta a férfiakat az otthon készített barbecue-szószával. Tényleg történhetett akárhogy.

A film szerint úgy történt, hogy a három férfi a világítótoronyhoz érkezett, majd nemsokára találtak egy halott férfit egy rejtélyes fadobozzal. A doboz aztán valami olyat tartalmazott, amitől megfordult velük a világ, sajnos a rossz irányba, és igazából csak innentől kezdenek igazán rosszra fordulni a dolgok. De annyira rosszra, hogy onnan már tudod, hogy nem lesz visszaút.

Ha azt hiszed, innentől egy nagyon csavaros, nagyon feszült thriller indul el, akkor ne most kezdj el lottózni, mert egyáltalán nem, bár mondjuk feszültségből nincs hiány, csak éppen a nagy csavarokból nem hoztak talicskányit, bár tulajdonképpen egyet sem ehhez a mozihoz. Ez bizony egy szögegyenes dráma, amelyben három férfi próbálja túlélni a saját tetteik súlyát, és amely legalább annyira fest pozitív képet az emberi természetről, mint amennyire egy skandináv dráma tenné.

Az eltűntek már-már zavarba ejtően egyszerű film, de mégis működik, méghozzá azért, mert valamilyen furcsa módon tökéletes színházi élményt nyújt. Olyan, mint egy színdarab, amit a helyszín miatt nem lehetett színpadon előadni, ezért megcsinálták filmen, úgy legalább többen látják. És ezzel semmi baj nincs. Az összes színész, még a mellékszereplők is remekek, a hangulat végig fojtogató, és mivel tudod, hogy ezek az emberek tényleg eltűntek, érzed, hogy a tragédia elkerülhetetlen, és egyre csak közeledik.

Nagyon, de nagyon lassan közeledik, közben Gerard Butler, Peter Mullan és Connor Swindells tökéletesen teszik a dolgukat, rá lehet csodálkozni Butler skót akcentusára (bár ehhez ki kell fogni egy feliratos vetítést), és lehet fagyoskodni a főszereplőkkel a szigeten, aztán elgondolkodni, hogy az emberi természet mennyire kegyetlen is tud lenni. Nehéz film, nem nézeti magát könnyen, de pont azért, hogy ne felejtsd el gyorsan. Az eltűntek után tényleg csak egy kérdés marad: Gerard Butler miért nem vállal több ilyen filmet? Lehet, hogy jobban fizetnek az ész nélküli akcióvágták, de néha nem lenne baj ilyen komolyabb mozikban is látni.