A családi vacsorán, a buszon, az utcán sétálva, a buliban sörözve. Mindig, mindenki a telefonjába zárt világban merül el, önként és örömmel. Pedig néha lehet, megérné felnézni.
A legjobban a központilag, bőr alá ültetett chipekről, nyomkövetős személyikről szóló rémhíreket bírom. Mindenki rettegve adja tovább az üzenőfalán felbukkanó sztorit, hogy bizony, életünk nemsokára tökéletes kontroll alá kerül.
Miután megnézted a Way Out című rövid animációt, rájössz, hogy az álhírekben is van némi igazság. Végképp, és visszafordíthatatlanul körülfont minket a technológia, ami túl vonzó ahhoz, hogy kimaradjunk belőle. Lehet menekülni, lehet szünetet tartani, de a legtöbben maradunk, és önként váltunk jegyet, naponta a XXI. század kezdetleges Mátrixába.
