Nekikezdtünk a Far Cry legfurább epizódjának, és egy darabig nem ettünk, nem ittunk, viszont tátott szájjal bámultuk a történéseket. Ősembernek lenni jó, még ha nem is a legizgalmasabb.

A Far Cry Primalt sokan séróból utasítják el, mert hát milyen Far Cry-játék az, amiben nem lehet „rendes” fegyverrel lőni, bunkózzon és íjazzon az, akinek két anyja van! Aki ilyen okoknál fogva nem hajlandó még csak egy kicsi időt sem szánni a Primalra, az hibát követ el. Ez a játék ugyanis 100% Far Cry, a hangulat a régi, maximum a kor változik. Mert hát mitől Far Cry egy Far Cry-játék? Szabadon bejárható, hatalmas terület? Pipa. Ellenfelek, akikkel meg kell küzdeni ilyen-olyan okokból? Pipa. A szabadon bejárható terület tele van állatokkal és növényekkel? Pipa. Craftolás? Pipa. A föld-víz-levegő aranyhármas meghódítása? Pipa. Akkor mi kellhet még?

A Far Cry Primal i.e. 10.000-be helyezi magát, ahol egy meglehetősen sekélyes sztori keretében két ősi törzs ugrik egymásnak, és most őszintén, ha valaki egy őskorban játszódó címtől igazán komoly történetet várt, az lehet, hogy magasművészetet vár egy friss Dupla Kávé-albumtól is. A Primal erőssége nem a sztorijában rejlik, hanem a világában, és annak megvalósításában. Az őskor ugyanis még sosem volt ennyire gyönyörű, egészen csodálatos megoldásokat álmodott meg a Ubisoft Montreal, amihez gyönyörűen asszisztál a Dunia Engine 2.

A játék mondjuk ki nyíltan, csodaszép. Egészen odáig merészkednék, hogy az éjjeli erdőnél szebb grafikai megoldást hasonló témakörben én még nem láttam. A fák között baljós holdfény szűrődik át, olyan az egész, mint valami álom. A nappali táj is meglepően részletgazdag, a virágba borult rétek, a vizek, az állatok, fák mind-mind brutálisan gyönyörűek, mintha az lett volna a cél, hogy csak úgy szimpla barangolás közben is ki tudjon kapcsolódni az ember a látványtól. A Primal céltalan sétálgatáshoz sem rossz, esküszöm, kikapcsol, csak ugyebár mindig ott van az a fránya félelem, hogy mi van, ha szembe jön velünk egy medve, mi meg nem vagyunk erre felkészülve, és a medve ugyebár nem játék.

A medve pedig jönni fog. De még sokan mások is, ahogy azt mondani szokták. Lakhelyünk körül csak úgy hemzsegnek az állatok, némelyiküket mi vadásszuk le, némelyikük levadász minket, de a tápláléklánc fokai errefelé meglehetősen képlékenyek, és ezt a fejlődési rendszer teszi. Skilleket vehetünk pontokért, amelyek egyik legfontosabbika a szelídítési képességünk fejlesztése lesz, igazi vadállatokat állíthatunk ugyanis magunk mellé, ha ügyesek vagyunk, és úgy indulhatunk útnak egy-egy küldetés teljesítésére. Ha eléggé pimpek vagyunk, akár medvével az oldalunkon is harcolhatunk, sőt, felpattanhatunk egy kardfogú tigris hátára is. Szóval igen, még a járműhasználat is visszaköszön kicsit, de csak kicsit.

Segítségünkre lesz még a küzdelemben állandó baglyunk, akit elküldhetünk terepet felderíteni, nehogy meglepetések érjenek minket egy-egy tervezett harcban, de a jószágot akár támadásra is rávehetjük skillpontokért. Visszaköszön az előző epizódokból a craftolási rendszer, különféle növényeket és egyéb nyersanyagokat, plusz állati bőrt kell gyűjtenünk, ha jobb fegyvereket akarunk magunknak fejleszteni, ráadásul saját területünket is upgrade-elhetjük az összegyűjtött elemekből, erősebb kunyhókat, ezáltal új funkciókat érhetünk el belőlük.

A baj csak az, hogy így a Far Cry Primal egy veszett nyersanyag-vadászattá válik, ami egészen addig kifejezetten idegesítő is tud lenni, amíg nem vesszük meg magunknak a térkép extra funkcióit, amellyel láthatjuk, pontosan hol milyen nyersanyagot vagy állatot találunk. Így sem sokkal jobb a helyzet, de legalább tudatosabban lehet gyűjtögetni. Persze nem mindig muszáj keresgélni, de nem árt, ha érvényesülni szeretnénk. Nagyon észnél kell lenni, és bújni a térképet, mert meg kell találnunk az összes tábortüzet is, amelynek meggyújtása után ott tudunk teremni egyik fast travel pontról a másikon anélkül, hogy megint vándorútra kellene mennünk lakhelyünkről, ami eléggé hosszú út tud lenni, mert vannak bizony távolságok a Primalben, ahogy az eddigi részekben is.

A játéknak sajnos akad még egy gyenge pontja, és ez a közelharc. Ez azért bajos, mert nem tudunk mindig nyilazni, szükség van pár jól irányzott csapásra, ha esetleg kilőttük volna az összes nyilunkat, és még nem tudtuk volna begyűjteni őket. A közelharc sajnos egyenesen gyenge. Nem látni, hol az ellenfél, csak vergődünk, aztán vagy eltaláljuk az ellent, vagy nem. Ha már egy olyan játékot álmodott meg a Ubisoft Montreal, amiben elég nagy szerepet kapnak olyan kézifegyverek, mint a bunkók, akkor illett volna egy kicsit kidolgozottabb módszert adni a rajongók kezébe, mert ez így nem annyira kóser.

Na de ne sírjunk, hiszen a Far Cry Primal egy fantasztikus játék. Eszméletlenül szép, remek a hangulata, és annak ellenére, hogy a sztorija egyszerű, mint egy faék, mindenképpen a legjobb FC-epizódok közé lehet sorolni. Kikapcsolódásnak is remek, akciójátéknak kicsit lassú, de tényleg semmihez sem fogható a hangulata. Tökéletesen átadja, mennyire voltak eleink kiszolgáltatottak a természetnek, és szuperül kiélhetjük vele vadászösztöneinket. És nem, nincs benne „rendes” fegyver, de nem hiányzik. A paleo-diétáról pedig csak annyit, hogy tényleg kevesebbet ettünk a teszt ideje alatt, de a szánkba sokszor berepülhetett volna a sült galamb, akkorára tátottuk.

A player szerint

  • Eszméletlen a hangulata
  • A közelharcot viszont picit elkottázták
  • Csodaszép, tartalmas, jó Far Cry-epizód
Player-méter
8
Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezőjének új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés