Balatongyörök felől Balatonederics felé haladva a 71-es főútnak a község előtti jobb oldalát sűrű dzsumbuj határolja, melynek mélyén egykori fényűző önmagának siralmas csontvázaként ott rejtőzködik a Fekete-kastély. Ha valamire ráfoghatjuk, hogy kísértetjárta hely, hát ez az.
Az átláthatatlan bozótosban a kastély felé haladva az épület olyan hirtelen bukkan fel előtted, mintha tejfelsűrű ködben hajtva utolérnél egy kivilágítatlan lovaskocsit. Falaiba kúszónövények kapaszkodnak, ablakaiból meredten bámul rád a sötétség, az omladozó főbejárat úgy tátog, akár egy kapu a túlvilágra. Ha nem tudod, mik történtek itt a múlt század első felében, akkor is érzed, hogy ezzel a kibelezett úrilakkal valami nincs rendben. Az egész helyet körbelengi valamiféle csendesen vibráló balsejtelem.
Ahogy minden kísértetfilm, a Fekete-kastély története is egy meseszerű letűnt korral kezdődik.
Nedeczky Jenő edericsi földbirtokos 1881-ben megházasodott, és elhatározta, hogy családja otthonául a Balaton partjához közelebb lévő alsó-kastély helyett az akkor még csak egy szintből álló felső-kastélyt választja. Szerelem, házasság, jómód, lázas tervezgetés, épülő-szépülő otthon, így kezdődnek a tündérmesék, ebbe a történetbe azonban nagyon hamar belerondított a balsors. Az esküvő után két évvel ugyanis Nedeczky felesége tüdőbetegségben elhunyt, a férfi pedig később sem nősült újra, így a kastély kibővítésének munkálatai is lelassultak.
Néhány évvel később a térségbe beszabaduló filoxéra majdnem tönkretette a bevételei egy igen komoly részét borászatból termelő családot, melynek akkoriban kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy befejezzék a nyolcvanas évek elején megálmodott második emeletet, illetve az épület déli és északi oldalára tervezett tornyokat. Ez egészen 1892-ig el is húzódott, amikor Nedeczky Jenőt országgyűlési képviselővé választották. Nagyjából ekkor nyerte el végső formáját a kastély, melynek falai között húsz évig adatott meg a béke.
Pontosan senki nem tudja, honnan kapta nevét az épület. Állítólag a tetőszerkezet sötét színe, vagy a feketére festett ablakkeretek miatt keresztelték el Fekete-kastélynak. Bármi is legyen az igazság, 1912-ben olyan tragédiák sora vette kezdetét, mely miatt ma egészen másként cseng ez a kísérteties név.
A pásztor és a szakácsnő
A kastély történetének sötét fejezetét 1912. július 2-án este nyitotta meg Nedeczky személyzetének egyik tagja. Az úrilakban dolgozó 57 éves szakácsnő és a birtok alkalmazásában álló 55 éves pásztor között viharos szerelmi viszony alakult ki az évek során, az évődést azonban mindig sikerült az uraság háta mögött intézni. Egészen addig a végzetes keddi napig.
Aznap különösen nagy volt a meleg, ezért a késő délutáni órákban a vacsora végeztével a szakácsnő elindult a faluba, hogy egyik barátnőjével együtt egy frissítő mellett cserélhessék ki az utóbb hallott legszaftosabb pletykákat. Az esetről később a Tapolcai Hírek számolt be, mely kihangsúlyozta, hogy a délután folyamán semmi olyasmi nem történt, ami felkorbácsolhatta volna a pásztor féltékenységét, az mégis tajtékozva fogadta a faluból visszatérő szerelmét.
A szakácsnő hiába fogadkozott, hogy nem csinált semmi rosszat, a férfi nem tágított. Végül az asszony megpróbált a fortyogó düh elől a kastély falai közé hátrálni, ahová a férfinak nem volt bejárása, de itt sem menekülhetett. Az őrjöngő pásztor berontott a díszes bejárati ajtón és kezében kinyitott bicskájával a menekülő után vetette magát. Az asszony hiába kiáltott segítségért, a férfi fellökte, rávetette magát, majd bicskája számolatlan szúrásával vörösre festette a nő vérével a folyosó padlóját.
A szerelem sötét verem...
A borzalmas gyilkosság árnyéka negyven évig lebegett a kastély falai között, mely alatt a tragédiák egymás sarkát taposva sokkolták a környékbelieket. Nedeczky Jenő számára felesége halála óta sikerületlen volt az élet. Utolsó éveiben gyógyíthatatlan ízületi betegségben szenvedett, mely állandó fájdalommal járt. Végül úgy döntött, nem hadakozik tovább. 1914. március 12-én, 74. születésnapjának előestéjén becsukta maga mögött dolgozószobája ajtaját, majd néhány órával később a kastély csendjét pisztolylövés hangja verte fel. A személyzet másnap reggel székében ülve találta meg a földesúr holttestét, a koponyáján golyó ütötte sebbel.
Nedeczky öngyilkossága után tizennégy évig csend honolt a birtokon, ami végül 1928-ban új lakókat üdvözölhetett. Egy budapesti ügyvéd, bizonyos Dr. Vág Jenő és felesége költözött be a kastélyba. Vág ekkor még nem tudhatta, hogy ugyanaz a sors várja őt is, ami a rezidencia utolsó tulajdonosának jutott osztályrészéül.
A Fekete-kastélyban a szerelem gyors egymásutánban két embernek is elvette az életét. Egyik nap a praxisából hazatérő ügyvéd a hálószobában egy másik férfival találta nejét, amit nem tudott feldolgozni. Mivel nem volt erőszakos ember, haragját nem fordította az in flagranti talált pár ellen, inkább önmagával végzett nem sokkal a fájdalmas felfedezés után. Az özvegy nem lehetett különösebben érzelgős típus. Miután férje öngyilkos lett, hozzáment szeretőjéhez, aki nem sejtette, hogy a kastély új uraként rá is ugyanaz a balsors leselkedik, ami immár két tulajdononosnak is elhozta a végzetét.
A vígözvegy nem nyugodott. Néhány évvel később ismét egy másik férfival szűrte össze a levet, amin második férje sem tudta épen és egészségesen túltenni magát és ő is önként követte elődjét a halálba. Az új kapcsolat ezúttal a kétszeres özvegy számára bizonyult szerencsétlen döntésnek. A nőt ugyanis egy szélhámos hálózta be, aki a történészek szerint azonos lehetett a Horthy-rendszerben tizenháromszoros bigámiával körözött házasságszédelgővel, bizonyos Kaály-Nagy Adorjánnal, aki változatos mesékkel férkőzött gazdag özvegyek bizalmába, hogy néhány hónap alatt teljesen megkopassza őket. Ebben az esetben is sikerrel járt. A kisemmizett asszonynak a harmincas években végül el kellett adnia a kastélyt, majd visszaköltözött Budapestre és eltűnt a történelem forgatagában.
Sírás és kacagás
A harmincas évek végén új gazdája lett az egyre rosszabb hírű ingatlannak. Egy nyugalmazott miniszteri főtanácsos költözött ide, akit a faluban csak Maricsként emlegettek, és a mai napig találni olyan öreget Balatonedericsen, aki gyermekkorából még emlékszik a férfira és román feleségére. Mint kiderült, a férfi kettős ügynök volt. Látszólag a németeknek dolgozott hírszerzőként, de valójában az oroszoknak és a szövetségeseknek jelentett. Miután ez kiderült, a háború utolsó napjaiban visszavonuló németek haragja elől Marics a halálba menekült, ezzel ötre hízlalva a kastély elveszett lelkeinek számát.
A Fekete-kastélynak ezután már nem volt többé lehetősége arra, hogy elfogyassza újabb birtokosát, ugyanis az oroszok bevonulását követő években állami tulajdonba került, majd ötven évig a Vasas Szakszervezeti Szövetség gyereküdülőjeként funkcionált.
A kilencvenes években a privatizáció után az ingatlan ismét magánkézbe került, ám az új tulajdonosnak a tulajdoni lap kézhez vételét követően nemigen akaródzott akár egy napot is eltölteni a falai között. 2014-ben még 220 millió forintért árulták a kastélyt a telekkel együtt, de mivel addigra az épületre még legalább kétszer ennyit rá kellett volna költeni, hogy ismét lakhatóvá váljék, nem taposták egymást a vevők.
Az egykoron nemesi csevejtől, majd a szocializmusban gyermekkacajtól hangos kastély a rendszerváltás után elnémult, a természet pedig elkezdte felfalni. A romlást csak felgyorsította az ide látogató vandálok oktalan pusztítása, melynek nyomán ma már gyakorlatilag életveszélyes bemenni az omladozó falak közé.
Itt-ott még felsejlenek a szomorú múlt szebb évei. A bejárat előtt míves mozaik jelzi, hogy egykoron tehetős emberek élték itt mindennapjaikat, ám az erózió néhány évtized alatt ezeket is eltünteti.
Bár a masszív falazat még állja a sarat, a hiányos tetőn keresztül zavartalanul ömlik be az esővíz, ami lassan de biztosan visszafordíthatatlanná teszi az épület pusztulását.
Aki átküzdi magát a bozótoson és szembe találja magát Nedeczki Jenő egykori álomotthonával, vajmi keveset érezhet a szebb évek hangulatából. A Fekete-kastély ma már nem több egy málladozó rémlaknál, mely a fák lombjainak sötétjében csendben várja, hogy a múlt tragédiáinak terhes emlékeivel együtt végleg felfalja az enyészet.
(főkép: Getty Images)
