A Free Solo az a film, ami leírva nem tűnik érdekesnek, de mire a végére érsz, te is úgy érzed, hogy biztosítás nélkül másztál fel a világ egyik legnehezebben megközelíthető csúcsára.
Az átlagember szemével nézve Alex Honnold nem normális. Mániákusan vonzódik a hegyekhez, de a biztosítókötelekhez nem. A hegymászás úgynevezett free solo ágát műveli, azaz mindenféle biztosítás nélkül, egymaga mászik meg olyan monstrumokat, amelyeket mások még kötelekkel is csak alig mernének. Látszik rajta, hogy zseni, maximalista, tökéletesen érti a dolgát. Teljesen nyilvánvalóan van egy sztorija, ami miatt az lett, aki, és teljesen nyilvánvalóan vannak álmai, de abban is csak hegyek szerepelnek, többnyire csak egy, az El Cap.
Az El Cap, vagy teljes nevén El Capitan, ami a Yosemite Nemzeti Parkban emelkedik a magasba 2308 méteres csúcsával, és még kötelekkel sem különösebben egyszerű a megmászása. Alex egyszerűen szerelmes ebbe a hegybe, sokat jelent neki, és még senki sem mászta meg mindenféle biztosítás nélkül. Na de majd ő. Végül is mi vesztenivalója lenne? Ahogy a filmben mondja: olyan teljesítményt kell nyújtani hozzá, mint egy olimpiai arany megszerzéséhez, csak itt annyi a probléma, hogy ha nem sikerül kicsiholni magából ezt a teljesítményt, meghal. Ő ezt úgy hívja másnéven: móka.
Alex élete viszont lassacskán elkezd bonyolódni, a Free Solo pedig pont akkor kezdődik, amikor ez megtörténik. A már híres, és egyébként egészen jól kereső hegymászó egyáltalán nem akar úgy élni, mint az átlagemberek, az autójában él, mert neki az teljesen jó, nem költi el a pénzét, mert minek, és nem tart fenn állandó barátnőt, mert nem is lenne képes rá. Aztán minden kifordul önmagából.
Az egyik dedikálásán megjelenik egy gyönyörű lány, Sanni, aki rövid úton a barátnője lesz, igen, olyan állandó fajta, de nincs könnyű dolga a kissé diszfunkcionális Alexszel. A srác úgy dönt, most már épp ideje annak, hogy megmássza az El Capet, közben az élete elkezd „normálissá” válni, ami számára egyet jelent azzal, hogy le kell dobnia magáról azt a páncélt, ami egyébként segít neki a túlélésben. Közben Sanninak meg kell elégednie azzal, hogy Alex néha túlságosan is sallangmentesen kommunikál, néha kifejezetten bunkó, de sosem a rossz szándék vezérli. Ő egyszerűen ennyire sallangmentes életet él.
Tehát akkor összegezzük: van egy eléggé fura srác, aki néha kifejezetten seggfejként viselkedik, de izgulnunk kellene érte. Alakul egy szerelmi szál a filmben, ami maximum közepesen érdekes. Tudjuk, hogy mi lesz a film kimenetele. De akkor mi a francért érdekes és nagyon jó mégis ez az egész?
Azért, mert Alex karaktere sokkal bonyolultabb annál, mint ami első blikkre látszik. A Free Solo szépen bontja ki azt, hogy miért lett belőle kissé őrült, hogy milyen családi események formálták őt ilyenné, közben látod, hogy mennyire képtelen a normális életre, de mégis igyekszik megpróbálni a lehetetlent a barátnője kedvéért, aki egy tündér, bár néha pont azt teszi, amire a srácnak a legkevésbé van szüksége: túlságosan aggódik.
Mert persze állandóan ott van a levegőben a halál, mert egy ilyen mutatványt túlélni igazi művészet, és igen, ez egy művészről szóló film, akinek a művészete sajnos bármikor egy végzetes zuhanással járhat. Nála nincs lehetősége a hibának, nem kezdheti újra, ha valami balul sül el, maximum akkor, ha időben kapcsol, és segítséget kér.
Ahogy lassacskán megismerjük Alexet, úgy válik egyre szimpatikusabbá, a végére pedig már komolyan lehet izgulni a testi épségéért, és azért, hogy a magát teljes joggal hülyére aggódó Sanni még láthassa a barátját, lehetőleg két lábon állva és ne egy hegy alján pürésítve. A Free Solo az ő sztorijukat és az Alexet segítő stáb történetét meséli el nagyon ügyes módon, és mivel ez egy NatGeo-film, természetesen olyan képekkel, hogy az ember hajszála az égnek áll. Szinte érezni a mélységet, a hatalmas tereket, bele lehet szédülni a látványba, amiben az a kár, hogy itthon csak tévében, kisképernyőn nézhető, és nem moziban, ahol valószínűleg újabb dimenziók nyílhatnak ki, de ezt már valószínűleg sosem fogjuk megtudni.
A Free Solo nem véletlenül nyert Oscart. Ez egy olyan sztori, ami leírva egyáltalán nem tűnik fantasztikusnak, de mire az ember filmben a végére ér, már lélekben ő is megmászta az El Capet, és kisírta a szemét azért, mert nem akar elveszteni valamit vagy valakit. Az egyetlen hibája talán annyi, hogy egy kicsit későn kezdi el szerethetővé varázsolni Alexet, de a legvégére eléri, amit akar. De hogy hegyet mászni nem akarsz majd utána kötelek nélkül, az teljesen biztos.