Anno óriási szerelembe estem a Dreamsszel, ami egy olyan játékkészítő platform volt, amivel tényleg szinte bármire képes lehetett az ember, ha megtanul vele bánni. Nem volt feltétlenül egyszerű, de ha a mestere lettél, gyakorlatilag tényleg bármit összehozhattál vele, és tényleg bármit is összehoztak vele. Mivel volt mellé egy remek közösségi felület, ahol mindenki szabadjára engedhette a művét, irdatlan sok játékot kaptál a pénzedért, ráadásul még össze is hozhattál magadnak egyet vagy sokat, ha volt időd és türelmed. Erre most itt a Nintendo hasonló próbálkozása, és egy kicsit értetlenül pislogtam, de aztán jött a nagy megvilágosodás.

A Game Builder Garage ugyanis nem a Dreams, de tény, hogy vele is lehet többféle játékot készíteni, ráadásul akárhol útközben, amikor csak akarsz.

Ez is nagy fegyvertény, de az meg még nagyobb, hogy a GBG annyira leegyszerűsíti a melót, hogy akár gyerekek számára is tökéletes, az én hétéves fiam úgy programozott le benne egy giroszkópos labdás játékot például, mint a huzat, pedig még csak angolul sem tud.

Ez a cucc azoknak való, akik nagyon a nulláról akarják kezdeni. Nyilván minden grafikus, nem kell benne kódsorokat pötyögni, még csak az kéne, az egyszeri Switch-tulaj azonnal félre is dobná. Teljesen vizuális a kezelőfelület, ráadásul nagyon is érthető tényleg minden korosztály számára. A kódokat itt Nodonoknak hívják, ezek kis ablakocskák, amelyekben utasítások szerepelnek. Egy-egy Nodonnal kezelhetjük az irányítást, a karaktereket vagy akár a tereptárgyakat is. A dolog részben tényleg elég egyszerű: nyitsz például egy kontroller Nodont, amin az analóg karok feladatait oszthatod ki, majd nyitsz egy irány Nodont, és a megfelelő karhoz a másik ablakban a megfelelő irányt húzod.

Így kell végigzongorázni mindazt, amit szeretnél, de nem lesz egyszerű a dolgod, ha igazán bele akarsz menni a játékkészítés apróságaiba is. A Game Builder Garage ugyanis tényleg elég sokat tud, de ez csak akkor derül ki, amikor a mélyére nézel. Ha nagyon kezdő vagy, és az is akarsz maradni, akkor is sikerélményt ad, és ez a legfontosabb pozitívuma. Mindenkinek jó.

De mit lehet vele csinálni? 2D-s és 3D-s platformereket, autóversenyeket, űrhajós-lövöldözős játékokat, logikai csodákat, szóval bőven van benne tennivaló, és nem nagyon lehet olyan műfajt találni, amit egy Nintendo-rajongó imád, és a GBG ne értene hozzá. Talán valami jó kis sportprogram-fejlesztő még elfért volna benne, de ne legyünk telhetetlenek.

Szóval igen, van egy cuki és egyszerűnek tűnő, de könnyen átláthatatlanná és bonyolulttá váló felületünk, amit a kis képernyőn nehéz követni kézikonzol módban, és vannak tök egyszerűnek tűnő, de könnyen komplexszé váló lehetőséghalmazunk, amit viszont eléggé könnyen átlát az idősebb korosztály.

Akkor mi az, ami nincs?

Két dolog: egy normális közösségi rendszer és sok vizuális opció. Kezdjük az utóbbival, ami átvezet az előbbihez. A Nintendo nyilvánvalóan nem akarta, hogy bárki könnyedén le tudjon programozni egy Mario vagy egy Zelda-játékot, így erősen megnyirbálta a karakterek, autók, UFO-k, bármik vizuális körítésének halmazát. Nincsen túl sok lehetőségünk, de pont azért, hogy ne kezdjünk már Super Mario Makert csinálni a Game Builder Garage-ből.

A másik pedig pont ebből következik: a Dreamsnek is voltak problémái abból, hogy mindenki elkezdett Sonicokat és Mariókat gyártani a rendszerében, majd a közösségi hubba pakolta őket, hogy bárki játszhasson velük. Ez jogilag úgymond rettenet rossz. A Nintendo pedig nem arról híres, hogy szereti a rajongói kezébe adni a legendás karaktereinek megalkotási lehetőségét. Így nincs igazi közösség, ami fájó lehet, de ettől még persze át tudod küldeni a barátaidnak a kreálmányaidat, akik – ha megvan nekik a játék – tudnak játszani azzal, amit megálmodtál.

Ettől egy egész picit csalódás a Game Builder Garage, de így is rettenet jó, és ha mondjuk van a családban egy gyerkőc, aki érdeklődik a játékprogramozás iránt, akkor ennél jobb címmel nem fog találkozni. Kedvet csinál, sikerélményt ad, és nem is annyira drága.