A Sziget kerek évfordulójának örömére a fesztivál alapítóját faggattuk a kezdetekről, a múlt, a jelen és a jövő Szigetéről, és arról is, hogy kell-e egyáltalán a Hajógyárira Red Hot Chili Peppers és Coldplay.

A 20. Sziget kapcsán mennyire kerültél nosztalgikus hangulatba?

Nincs idő nosztalgikus hangulatba kerülni, bár az az igazság, hogy vannak olyan helyzetek, amikor mégis sikerül. Például amikor megcsináltuk a Miénk a Sziget oldalát, és beleolvasgattam a történetekbe, azért el-el fogott a nosztalgia-érzés. Én azonban abban hiszek, hogy a Sziget esetében inkább a jelenben és a jövőben kell gondolkodni.

Mennyire tekinthető már rutinnak a Sziget fesztivál leszervezése évente?

Sokminden tekinthető benne rutinnak, de sok új elem kerül bele minden évben. Idén is számos ponton vannak változások, akár helyszínekben, akár a fesztivál elrendezésében. Ebben az évben a költségvetéssel is meg kellett küzdenünk, le kellett faragnunk egy jelentős összeget a kiadási oldalon, mindezt úgy, hogy ez lehetőleg ne menjen a rendezvény minőségének rovására.

Ha esetleg egyszer rátok szakadna a bank, akkor hogyan képzelnéd el az ideális Szigetet?

Egy csomó olyan dolog van, amit még meg lehetne jobban csinálni, ha lenne rá bármennyi pénz, könnyű lenne még jobb programokat, szolgáltatásokat nyújtani. Most azonban állandó dilemma, hogy meddig nyújtózkodhatunk, hogy mi az, amit még ki tud fizetni és miért hajlandó ennyit költeni a közönség. Sajnos a magyar bérviszonyokhoz képest a Sziget árai sok ember lehetőségeinek határait már meghaladják.

Sokan mondják is, hogy a Sziget szinte már csak a külföldieknek szól…

Az árak tekintetében ez az állítás nem feltétlenül áll meg. Az igaz, hogy a külföldieknek ez egy kifejezetten olcsó fesztivál, pont azért, mert mi a magyar bérviszonyokhoz próbáljuk igazítani az árakat, de persze az is tény, hogy ez már sokak számára így is megfizethetetlen Magyarországon. Ugyanakkor a Balaton Sound jegyárai például drágábbak, mégsem mondja senki, hogy a külföldieknek szól.

A külföldieknél csak az ár a lényeg és nem a fesztivál minősége?

Nem, messze nem csak az ár, ráadásul nekik még ide is kell utazni, és ezt figyelembe véve már nekik sem annyira olcsó mulatság a Sziget. Ha valaki a saját hazájában megy el egy hasonló rendezvényre, akkor másfél-kétszeresét fizeti ki az itteni jegyáraknak, de nem kell utaznia, a vendéglátás árai ugyan tényleg nevetségesek az európai árakhoz képest, de ez csak egy érv a Sziget mellett. Szerencsére sok érv szól a Sziget mellett és ezek összessége számít, nem csak az olcsóság.

Akkor miért szeretik a Szigetet ennyien?

A Szigetnek van néhány egyedi sajátossága, ami szerethetőbbé teszi, mint például a kulturális sokszínűsége, a minőségi szolgáltatásai, vagy az ár-érték aránya. Ahhoz képest, amennyibe kerül a jegy, kifejezetten sok és jó minőségű szolgáltatást, programot kap érte a közönség. A vendéglátás sokszínűségét is ki szokták emelni, de tetszik nekik a helyszín is, az, hogy egy szigeten vagyunk, imádják, hogy Budapest közel van, és napközben ki lehet menni várost nézni.

Neked van egyébként kedvenc külföldi fesztiválod?

Konkrét kedvenc nincs. Nem mondhatnám, hogy nagyon sok fesztiválon jártam már. Én személy szerint azokat a fesztiválokat szeretem, amik valamitől különlegesek. Nem feltétlenül a legnagyobbak, vagy a legjelentősebbek, hanem valamilyen elemükben elütnek a többitől. Például Angliában a Secret Garden. Egyébként még a legkevésbé szimpatikus vagy izgalmas rendezvényeknek is vannak olyan elemei, amelyekről azt gondolom, hogy érdemes tanulni belőle.

Hányszor kapjátok meg azt, hogy a külföldi fesztiválok jobbak?

Sajnos rendszeresen, de ebben általában benne van a szomszéd füve zöldebb effektus. A legtöbben akik ezt mondják, általában nem jártak még külföldi fesztiválokon. Persze van sok jó külföldi rendezvény, sőt sokan vannak, akik sztár felhozatalban erősebbek, de aki volt már külföldi fesztiválon, az azt is tudja, hogy milyen az ottani szolgáltatások színvonala. Általában akkor tanulják meg megbecsülni a magyar fiatalok a hazai fesztiválokat, amikor már el tudnak jutni egy-egy külföldire is.

Hogyan álltok most a területtel? Meddig tudtok itt maradni?

Ezt a rendezvényt ide találtuk ki, a helyszín fontos adottság ahhoz, hogy a Sziget sikeressé tudott válni. Voltak rémhírek, hogy majd eladják a területet, de aztán kiderült, hogy csak a volt hajógyári részről van szó, és a park részt ez nem veszélyezteti. Volt, amikor a bérleti díj kérdésköre kavarta fel a kedélyeket, volt, amikor a környékbeli kerületekkel voltak vitáink jellemzően a hangerő kérdése körül. Ezek viszont az évek során elültek. Most nem érzem azt, hogy bármilyen veszély is fenyegetné a helyszínt. De hogy a rendezvénnyel kapcsolatban ki mit talál ki, azt nehéz előre látni. Tavaly például ki gondolta volna előre, hogy valaki a Sziget területére akar tüntetést szervezni? Van sok olyan kiszámíthatatlan tényező, ami miatt nem mondhatom, hogy minden rendben lesz, de az érzéseim azt mondják, a területtel nem lesznek gondok.

És mi újság a külföldi tervekkel? A horvát Sziget hogy áll?

Nehéz kérdés, mert évek óta napirenden van nálunk, hogy jó lenne bővíteni a portfoliónkat, és a horvát tengerpart abszolúte alkalmas lenne egy ilyen rendezvényhez. Egyrészt sok turista van, másrészt a horvát fesztiválok nívója eléggé elmarad az elvárhatótól. Horvátország ráadásul egy olyan hely, ahová az emberek szívesen mennek el bulizni, közel is van, sok a magyar, de félreértés ne essék, nem a magyar piacra építenénk a fesztivált, csak maximum egy pici szeletére.

Lehet belőle nagy siker?

Szerintem csak akkor lehet sikeres, ha ott megtalálsz olyan partnereket, akik kellőképpen átlátják a rendszert, ez viszont nem egyszerű feladat. Most úgy tűnik, hogy tavaly végre megtaláltuk a megfelelő partnert, akivel együtt tudnánk működni, de az üzleti évünk nem úgy sikerült, ahogy azt eredetileg terveztük, és nem maradt annyi tartalékunk, amivel neki mernénk vágni egy ilyen fesztiválnak. Minden új rendezvény kockázat és egyben befektetés is, ha nincsenek tartalékok, akkor nem kockáztathatod a meglévő eseményeket egy új fesztivál kedvéért. Idén nem vállaltuk ezt a kockázatot. Remélem, hogy idén jobban zárunk, és jövőre már lesz értelme arról beszélni, hogy mi újság a horvát fesztivállal.

Ha már a kockázatot emlegetted, 20 évvel ezelőtt mekkora kockázatot jelentett nektek az, hogy belevágtatok egy fesztivál szervezésébe?

Egyszerre volt nagyon nagy, és sok szempontból kisebb kockázat is. Egyrészt azért, mert nem nagyon volt mit kockáztatnunk, másrészt az ismeretlenbe ugrottunk fejest. Úgy indultunk neki, hogy a szüleimtől kaptunk 500.000 forintot, hogy a terhes feleségemmel vegyünk egy önkormányzati lakást magunknak. Müller Péter Sziámi barátom viszont felajánlotta, hogy költözzünk inkább a pesti lakásukba, mert akkoriban egy kis faluban laktak a feleségével. A pénzből meg inkább megalapítottuk a Sziget Kft.-t. Aztán a félmillió el is úszott egyből az első évben. De ettől függetlenül nem tűnt nagy kockázatnak, mert volt hol laknunk, és csak magunkért voltunk felelősek, nem dolgozott nálunk 50 ember, akik ebből élnek, akikért ugyanúgy felelősséggel tartozunk. Az akkori világban egyáltalán nem tűnt irreális gondolatnak, hogy valaki a semmiből megpróbál valami nagyot alkotni, de akkoriban persze mi sem gondoltunk még nemzetközi sikerekre. Ma már sokkal nehezebb lenne elölről kezdeni, elsősorban a külső körülmények miatt. Nekünk sem volt nagyon könnyű, hiszen akkor én még 23 éves sem voltam, és ugyan a Péternek volt valamiféle kapcsolatrendszere, de a szakmai tapasztalatunk nulla volt. Nem is láttunk előtte fesztiválokat! Nem voltak minták előttünk. Mindent magunktól kellett kitalálni. Ehhez képest áprilisban ébredtünk rá, hogy szeretnénk egy ilyen rendezvényt, és augusztusra már meg is valósult. Ez nagyon kevés idő. Ennyi idő alatt manapság az engedélyeket nem adnák ki.

De belevágnál újra?

Ma eszembe sem jutna egy áprilisban kitalált rendezvényt még abban az évben megvalósítani, pedig ma már megvan hozzá a szaktudásunk és a kapcsolatrendszerünk. Akkor egy amatőr, lelkes csapat indult neki, amiben volt virágkertész, szociális munkás, matektanár, műfordító, egyetemista, csak éppen profi rendezvényszervező nem. Én voltam a leginkább szakmabeli, mert akkor már szerveztem bulikat a Sziámi zenekarnak, és előtte is sok területen dolgoztam már, de a fesztiválokhoz semmi közöm sem volt.

Ha akkor elbuktátok azt a félmillió forintot, akkor miért vágtatok bele újra?

Akkor az még föl sem merült, hogy mi ebből fogunk megélni. Az első két évben egyedül a titkárnőnk kapott pénzt a munkájáért, a többiek nem is fizetésért dolgoztak. Ez egy baráti társaság volt, mindenki élt valamiből, és azt gondoltuk, hogy ez egy „mellékállás”, gyakorlatilag hobbiból csináltuk, mert egy jó kezdeményezésnek tartottuk a Szigetet. Amikor elbuktuk a lakás árát, egy pillanatig nem jutott eszünkbe, hogy nem jó úton járunk. Mi azt láttuk, hogy a fesztivál a látogatók szempontjából marha sikeres volt, csak éppen üzletileg nem. De mivel akkoriban nem üzletember fejjel gondolkodtunk és hajtott minket a lelkesedés, ezért újra belevágtunk, de már ötszörösére emelve a kiadásokat. A második év végéig nem is jelentkezett a finanszírozás jelentős problémaként, akkor viszont árvízként jött a hideg zuhany.

Mi történt akkor?

A második évben akkora lett a veszteség, hogy nem csak a lakás árát vitte el, hanem sokkal többet, majd húszmillió forintot. Egyszer csak ott álltunk, jöttek a különböző beszállítók, mondták, hogy itt a számla, mi meg mondtuk, hogy nem tudjuk kifizetni. Akkor ott egyértelművé vált, hogy az egészet újra kell gondolni. Ha nem találunk ki valami üzletileg is tervezhető megoldást, az azt jelenti, hogy csődbe megyünk. Megállapodtunk a hitelezőkkel, hogy ha megengedik, hogy tovább vigyük a Szigetet, akkor megpróbáljuk megtermelni a tartozásokat. Onnantól el kellett kezdeni professzionálisan, cégként működni.

Ahhoz képest, hogy semmi tapasztalatotok sem volt, pár évvel később már bőven dübörgött a Prodigy a Hajógyárin. Ez nagyon kevés idő…

Más volt a helyzet ’96-ban, akkor kezdett felpörögni a fesztiválbiznisz az egész világon. Nekünk szerencsénk volt, jókor voltunk jó helyen. Akkor még sokan érdeklődtek is a mi - nemrég még vasfüggönnyel elzárt - világunk iránt. Kíváncsiak voltak, hogy mi a helyzet Közép-Kelet-Európában, de ez az érdeklődés sajnos az ezredfordulóra megszűnt, és most már nincs olyan, hogy valaki olcsóbban jönne el hozzánk fellépni. A ’90-es években még volt ennek valami romantikája, hogy eljöttek megnézni, milyen is a „vadkelet”.

Volt egyébként kedvenc Sziget-éved?

Szerintem baj lenne, ha nem az aktuális év lenne a kedvencem, nekünk mindig az a célunk, hogy még jobb Szigetet csináljunk. Nagyon szubjektív egyébként, hogy kinek mi a legjobb év. Elég, ha csak abból indulok ki, hogy hozzám hány visszajelzés érkezik. Az emberek egy része azzal keres meg, hogy „miért nem hoztuk el már megint ezt meg azt”, a másik része pedig azzal, hogy „miért ismételgetjük a fellépőket”, nem lehet mindenkinek megfelelni. Állandó a vita a fórumokon arról, hogy van aki szerint: „ez a leggyengébb év a fellépők szempontjából” míg mások szerint  „végre milyen jó programot hoztunk össze”.

Akkor is ez lenne, ha mondjuk akkora neveket hoznátok, mint a U2, vagy a Metallica?

Akkor meg az menne, hogy miért ezeket a kommersz sztárokat hozzuk, és nem a tehetséges feltörekvőket. Sosem elég jó a line-up az emberek egy részének. Mi a lehetőségekhez képest megpróbáljuk a legjobbat kihozni a programból. Nyilván én is minden évben el tudnék képzelni drágább és jobb felhozatalt, de a program nem csak a vágyainkon múlik.

Azt mennyire érzitek, hogy a hely fizikailag kicsivé vált?

Picit érezzük, de nem nagyon. Az nem feltétlenül baj, ha egy helynek vannak korlátai, és elfogy a jegy esetleg. Arra kell figyelni, hogy nem szabad több embert beengedni, mint amennyi kultúráltan elfér, mert az mindig rossz, ha egy kicsit több ember van, mint amennyi kellene. Nehéz kérdés, hogy hol kell meghúzni ezt a határt. A sokféle programnak sok helyszín kell, ezek sok helyet elfoglalnak és néha túl zsúfoltnak tűnhetnek, hiszen egy-egy helyszínre sokkal kevesebben férnek be, mint az egész rendezvényre. Azzal nem tudunk és nem is akarunk versenyezni, amit sok más fesztiválon csinálnak, ahol egy-két nagyszínpadon egymás után a legnagyobb sztárok koncerteznek sorban, de jellemzően nincs semmi más. Ez egy másik iskola, mi nem ebben hiszünk.

Van még verseny egyáltalán?

Nemzetközileg abszolút.

De mondjuk Magyarországon?

Itthon azért más, mert a Szigetnek nincsenek versenytársai. De a hazai viszonyok között a VOLT-nak vagy a Balaton Soundnak is nagyon szép a látogatottsága, csak az egy másik lépték. A Szigettel azért nem lehet versenyezni, mert a magyar piac méreteinél irreálisan nagyobbra tudott nőni. Ez abból fakad, hogy nagyon sok külföldi jön ide, csak ebből finanszírozható egy ekkora rendezvény. Csak a magyar piac méretei nem indokolnák a fesztivál nagyságát és sikerességét. Viszont azáltal, hogy itt vagyunk Magyarországon, foglalkoznunk kell azzal is, hogy mik a magyar piac sajátosságai.

Nem skizofrén ez a helyzet egy kicsit?

Nehéz dió, mert a magyar és a nemzetközi közízlés nem mondhatnám, hogy nagyon átfedésben van. Valamennyire igen, de azokat a zenekarokat, amelyeket a világ minden pontján egyformán szeretnek, az árképzésük miatt nehéz elhozni. Olyanokról beszélek, mint a Red Hot Chili Peppers, a Metallica vagy a Coldplay. Ha az lenne a cél, hogy egy ilyen felhozatalt tudjunk felmutatni, akkor az időpontot is meg kellene változtatni, és kétszer ekkora belépőt kellene szedni, amit az a gyanúm, hogy a magyar közönség nem tudna, a külföldi pedig nem akarna megfizetni, mert ezek olyan előadók, akiket otthon is megnézhet.

A saját gasztró-vonaladat már láthatóan elkezdted beintegrálni a Szigetbe. A Costes megjelenése után mit tervezel még?

Ez egy sok éves folyamat, amiben az, hogy a Costes is megjelent, jelentéktelen momentum. A Costes alapvetően azért tűnt fel a Szigeten, hogy a fellépő sztárok színvonalas étkeztetését biztosítsa. Ezt nem is kell, hogy lássa a közönség. Az elsősorban reklámcélú próbálkozás, hogy a VIP szektorban is megjelenünk. De ha végignézzük a Sziget vendéglátását, akkor az évek alatt tényleg látványos fejlődés ment végbe. Ennek több fontos mozzanata volt: az egyik a nemzetek konyháinak megjelenése, a másik, hogy igyekeztünk a borkínálatban és az ételkínálatban is azokat preferálni, akik minőségi vendéglátást nyújtanak. Nagyon sok jelentkező van egyébként. Azzal tudjuk őket ösztönözni, hogy megmondjuk nekik, inkább azokat választjuk, akik mind kiállásban, mind a szolgáltatás minőségében jobbat kínálnak. Viszont az alap vendéglátásra nem lehet olyanokat hívni, mint a Costes, nálunk nagyon szép, nagyon jó ételek készülnek, de nagyon lassan, mivel egyedileg, frissen készülnek el a fogások. Ez egy tömegrendezvény, ahol tömegvendéglátásra kell berendezkedni, de abból a lehető legjobbra.

Gondolom pont azért álmodtátok meg a Gourmet Fesztivált, hogy egy kicsit a másik oldal is kapjon valamit.

Igen, a Gourmet Fesztivál a minőségi vendéglátásról, a minőség iránt elkötelezett fogyasztóknak szól. Az egy teljesen más világ.

De megjelent egy teljesen új irány is: nemrég beszálltál a WAMP-ba. Mit láttál benne?

A WAMP egy már hat éve létező kezdeményezés, amivel én mindig is szimpatizáltam. Az elmúlt években a Szigeten is megjelentek egy kis ízelítővel a hazai dizájn termékekből. Magyarországon az úgynevezett „kreatív ipar” jelentőségét sokan másként értékelik, miközben a kis országok lehetőségei meglehetősen korlátozottak, hacsak nincs valami speciális ásványi kincsük, vagy valami különleges természeti adottságuk. Szerintem a turizmuson kívül, szinte a kreativitásunk az egyetlen, amiben nem indulunk hátránnyal a nemzetközi versenyben. Ezért ezen a piacon érdemesnek látom terjeszkedni. A WAMP-ban még bőven van perspektíva és szerintem előbb-utóbb a kereslet is bővülni fog. Egyrészt üzletileg is látok benne fantáziát, másrészt mindig is olyan dolgokkal szerettem foglalkozni, amiben látok valami személyes kihívást is. A WAMP-ban látok.

Fotók: Tóth István

Olvass több interjút is a Playeren, vagy böngéssz a kult & szórakozás rovat anyagai között!

És ezt olvastad már?
A Microsoft felvásárolta az Activision Blizzardot