A Ghosts ’n Goblins Resurrection visszadob oda, ahol évtizedekkel ezelőtt jártál: a dögnehéz, mégis abbahagyhatatlan platformjátékozás poklába. Vagy mennyországába. Attól függ.
Nem sok olyan játék létezik, mint a Ghosts ’n Goblins. Az 1985-ös Capcom-akciójátékot sokan a ’80-asévek Dark Soulsának hívják, pedig maximum annyi köze van a Souls-játékokhoz, hogy irdatlan nehéz. És igazából pont itt van a lényeg: a GnG olyan elképesztő nehézségi szinten tette tönkre mindenki idegrendszerét, hogy azt egy életre megemlegettük, de furcsamód mégis imádtuk, így nem is nagyon volt kérdés, hogy játszunk-e vele, ha valamire kijött egy esetleges folytatása vagy portja.
Egy felújítás azonban már más tészta, lehet belőle tragédia és mennybemenetel is, de szerencsére a Resurrection inkább az utóbbi, és jó belépési pont lehet azoknak is, akik nem tudják, mi a fene ez az egész. A játék ugyanis négy nehézségi szintet kínál, ami jól jöhet, ha nem akarsz beledögleni (szó szerint) egy végigjátszásba. Úgy ezerszer. Alapjában véve a GnG Resurrection ugyanis nem lett könnyebb, de most már te döntheted el, hogy szeretnéd-e, hogy az legyen.
Aki csak a végigjátszásra gyúrna, választhatja a legkönnyebb nehézségi szintet, aki viszont szereti a kihívásokat, és mazochista, az nyugodtan válassza a Legendet, és őszüljön meg tisztességgel másodpercek alatt. De hát nem is lehetne GnG-játék, ha ne lenne legendásan nehéz teljesíteni, úgyhogy ebből a szempontból máris helyben vagyunk.
Grafikailag nagyon jó munkát végeztek a Capcomnál, megmaradt a régi játékok minden egyes alapvető jellege, még a mozgások is stimmelnek, de minden rajzfilmes, folyamatos és szép, igazából nagyon is, ezáltal olyan hangulatossá válik a Resurrection, hogy nehéz nem beleszeretni azonnal. A grafikájánál talán már csak a zenéje imádni valóbb, a régi dallamok új feldolgozásai remekül működnek, jól szólnak, magyarul ebben a tekintetben nagyon egyben van a játék.
Jó kérdés, hogy egy ilyen felújítás egyáltalán kinek szólhat. A Ghosts ’n Goblins nem pont az a játék, ami 2021-ben új rajongókat szerezhet magának, egyszerűen annak ellenére is árad belőle, hogy ez nem egy mai cucc, hogy a megvalósítása nagyon is modern, a mozgás kellemesen nehézkes, a játékélmény viszont baromi jó. Nincs kizárva, hogy valaki, aki soha életében nem hallott erről a szériáról, kíváncsiságból belenéz és ott is marad, csak hát ez a játék nagyon is a régi rajongókra lő. Nincs is ezzel baj, hiszen egyszerűen képtelenség annyira modernné tenni a GnG-t, hogy második reneszánszát élje mostanában.
A Resurrection sem próbál meg változtatni a régi, jól bevált dolgokon, nem akar az ég világon megreformálni semmit, csak kiszolgálni azokat, akiknek valaha is jelentett valamit ez a legendás cím, akár C64-en, akár NES-en sikerült nyüstölnie. Arthurral még mindig vért lehet izzadni, hogy elérjünk a következő checkpointig, és még mindig indokolatlanul szívat ez a játék akkor is, ha úgy tűnik, hogy éppen nem fog. De, mindig azt teszi, ez is a dolga.
Ugyanúgy be kell tanulnunk, hogy hol mi történik, hogy merről jönnek az ellenfelek, mert másképp nem tudjuk teljesíteni a szintet. Esély sincs rá. Így is milliószor halunk meg, amíg sikerrel járunk. A káromkodásról sem a végigjátszás alatt fogsz leszokni. De aki megveszi a Switch-exkluzív Ghosts ’n Goblins Resurrectiont, az nem is arra vár, hogy kedvesen megsimogassák a buksiját, és végigvezessék egy könnyű meneten.
A kooperatív mód igazából csak hab a tortán, a szintek árnyék-változatai is remek adalékok, szóval azért van itt tartalom, ha tartalomra van szükség, de ha csak magát az alapjátékot nézzük, akkor is bőven kötelező vétel a Resurrection. Ha van Switch-ed, vess rá magad, csak előtte vedd fel a szívecskés alsógatyát, és kösd fel erősen. Szükség lesz rá.