A God of War franchise 2018-ban PlayStation 4-en kapott egy soft rebootot. Kratos a görög Pantheon összeborogatása után fiával és feleségével a skandináv mitológiába menekült, de ott sem talált megnyugvásra.
Az asszony halála után magára maradt fiával, Atreusszal, akivel kénytelen-kelletlen veszélyes utazásra indult, hogy teljesíthesse felesége végakaratát. Közben sikerült összeakasztania a bajszát több skandináv istennel és félistennel, hogy a kaland végén néhány nagyon veszélyes új ellenséggel és egy félig leleplezett titokkal zárja a sztorit. Mivel a játék hatalmas siker lett – tegyük hozzá gyorsan: teljesen megérdemelten –, ezért nem volt kérdés, érkezik-e a folytatás, mely november 9-én végre meg is jelenik a négyes és az ötös számú PlayStationökre.
Nem is érdemes tovább húzni az időt az értékítélettel:
a God of War Ragnarök a közvetlen elődhöz fogható mestermunka lett, igazi tízpontos szórakozás, amit a műfaj egyetlen rajongója sem hagyhat ki.
Essünk túl gyorsan az egyetlen negatívum megemlítésén is: akik igazi nextgen látványra számítottak, azoknak csalódniuk kell, a Ragnarök ugyanis olyan, mintha csak néhány hónap telt volna el a 2018-as epizód óta. Ehhez képest grafikáját, effektjeit tekintve gyakorlatilag egy némileg csinosítgatott kiegészítőnek tűnik, ami csak viszonylagos negatív kritika, hiszen már az előző résszel sem voltak bajok. Aki némileg látványosabb előrelépésre vágyik, mindenképpen a PS5-ös verziót szólítsa magához! A különbség itt sem szúrja ki az ember szemét, de azért a 4K-felbontást és a betonbiztos stabilitású képfrissítést simán észre lehet venni.
És ezzel be is fejezzük a panaszkodást, a játék ugyanis minden egyéb tekintetben a több, nagyobb, hangosabb elvet követi. Ez nem is csoda, hiszen míg az előzményben az volt a tét, hogy sikerül-e Kratosnak teljesítenie elhunyt kedvese utolsó kívánságát, ezúttal az egész világ sorsa forog kockán. Beütött ugyanis a Fimbulwinter, ami a legenda szerint a Ragnarök, azaz a kilenc birodalmat pusztulásba taszító végső háború előjátéka. A főhős és kamaszodó fia ismét útnak indulnak, csak azt nem tudják, hogy erőfeszítéseikkel végül megakadályozni, vagy épp ellenkezőleg, előmozdítani sikerül majd a pusztulás gépezetét. Mondjuk ha azt nézzük, az úton hány rosszarcúnak tapossa ki a belét kedvenc spártai izomkolosszusunk, ezt nem is annyira nehéz eldönteni.
A játék veleje, azaz a harc nem változott, de ami eleve kiválóan működött, azt kár is lett volna piszkálni. Kratosszal még mindig öröm az aprítás, ami nemcsak a bőkezűen jutalmazó harcrendszer és gyorsan tanulható irányítás miatt élvezetes, de audiovizuális síkon is úgy kényezteti a játékost, hogy egy-egy ütközet előtt az ember már előre dörzsöli a tenyerét. Amikor hajszálpontos időzítéssel sikerül kivédeni egy támadást, az felér egy tűzijátékkal, a leviatán fejszét visszahívni, majd azzal idegből homlokon csűrni az ellent most is óriási érzés, mindezt pedig erőteljes hanghatások, parádés effektek és PS5-ön a kontroller határozott visszajelzései teszik komplett egésszé.
A bunyó elképesztően áramvonalas és kompakt, virtuális mészárszék ennél nehezen lehetne nagyobb élmény.
A harcot ezúttal is jól kitalált fejlődésfa teszi változatossá, melyen külön ágat kapnak az egyes fegyverek, páncélok és más eszközök, valamint hőseink képességei. A változatosság így egészen a végjátékig kitart, bár azt azért meg kell jegyezni, hogy első blikkre a rendszer kicsit kaotikusnak tűnhet. Még jó, hogy a hazai játékosok számára kiváló magyarítás segíti a megértést, így igazából erre sem lehet egy árva panaszszavunk sem.
Az, hogy az aprítás fenomenális, szinte már nem is kérdés egy God of War esetében, a Ragnarök azonban nem csak ilyen téren hozza a kötelezőt. Ahogy az előd esetében, most is hatásos, jól megírt történetet kapunk, mely ezúttal sokkal több karaktert mozgat, mint az előzmény, szerencsére úgy, hogy mindegyiküket sikerült rendesen megírni. Ezt tényleg nem kapod meg máshol:
sztorivezérelt hentelde, ami a játékmechanika minden egyes komponensében a közel tökéletest nyújtja.
A játék világa óriási és változatos, hiszen ezúttal a kilenc birodalom minden síkját meglátogathatjuk. Igaz, ezek közül nem mindegyik pakol elénk gigantikus térképet, de a bejárható terület még így is akkora, hogy az egészen szokatlan egy nem nyílt világú akciójátéktól. Nyugalom, az sem fog megőrülni, aki nem szeret elveszni a részletekben. Rengeteg mellékküldetéssel lehet útközben találkozni, de ezek észrevétlenül simulnak bele a fősodorba, így még a gyűjtögetés ellen beoltott játékosokat is elkerüli a frusztráció. Minden teljesen magától értetődő, megúszós, időhúzásra hangolt küldetésekkel elvétve sem lehet találkozni, a fejlesztéseket adó vagy épp a sztorit gazdagító gyűjtögetnivalók pedig olyan természetességgel hevernek itt-ott, hogy az ember már csak kíváncsiságból is feléjük veszi az irányt.
A Ragnarök játékideje már csak a fentiek okán is jócskán odaver a 2018-as epizódnak, hogy a cselekmény grandiózusságáról már ne is beszéljünk. Itt bizony a világ sorsa a tét, ennek megfelelően Kratoséknak sem az alsó tagozatban kell megverekedniük a maradék tejbegrízért. A nehézség így helyenként egészen komoly kihívásokat támaszt a játékosok felé, már normál nehézségi fokozaton is, ami főleg a végjáték környékén okozhat egyeseknek instant kontrollertörést. Ilyenkor érdemes egy kis szünetet tartani, kiropogtatni az ujjakat és kisimítani a zsiborgó idegeket, mert egyébként minden kihívás abszolválható a képességek és a különböző elemi támadások variálásával, ehhez csak türelemre és az arzenál okos használatára van szükség. A tömött sorokban érkező főellenségekre – akikkel most is óriási élmény összeakasztani a bajuszt – ez ugyanúgy érvényes.
Amiről még nem esett szó, az egy God of War esetében már-már természetes: a látvány, a zene és a szinkronhangok, vagyis az általános tálalás ezúttal is a legmagasabb színvonalat képviselik. Ez tényleg egy míves, művészi igényességgel kidolgozott kaland, ami ráadásul sokkal többről szól, mint elmenni A-ból B-be és közben agyonvágni mindenkit, aki a játékos útjába áll. Egy élvezetes, meglepő fordulatokkal és olykor megható pillanatokkal kicsipkézett történet, melyben a játékmenet szintjén tökéletes harmóniában váltogatják egymást a bombasztikus összecsapások, a logikai feladványok, a felfedezés és a lassabb, szinte elmélázó részek.
A Sony nem tud hibázni. A God of War Ragnarök is tipikus tripla A-s PlayStation-exkluzív, igazi system seller, amire már csak azért is sárga irigységgel nézhetnek a konzollal nem rendelkező játékosok, mert ezt az élményt az ember egészen egyszerűen nem kapja meg máshol. Egy frenetikus akciójáték pompás külsőségekbe csavarva, ami ráadásul még egy remek sztorit is el tud mesélni. Novemberben talán már nem nagy merészség kijelenteni, hogy ezzel a Santa Monica Studio alkotása magabiztos nevező az év játékának címére.