Damon Albarn generációs brit popikon ahelyett, hogy állandó puffogással és önfényezéssel töltötte volna a Blur megszűnése utáni éveket, ahogy a napról napra egyre kevésbé releváns Gallagher tesók teszik, minden kreativitását zeneszerzésbe ölte, így lovagolt ki diadalmasan a britpop háborúból. Ez persze már antik történelem (update: Noel több koncerten fellép a Gorillazzal, szóval győzedelmeskedett a szeretet), pláne ha az idei Humanz című Gorillaz lemezt hallgatjuk, ami ismét eklektikus, aktuális, halad a korral, miközben önazonos és jobb pillanataiban kimondottan szórakoztató.

Pont olyan, mint maga a nyughatatlan alkotó, aki az utóbbi években kiadott szólólemezt (Everyday Robots), szállított új Blur lemezt a harcostársakkal (The Magic Whip), turnéztak is egy nagyot (emlékezetes Sziget megállóval), néha benézett a Rocket Juice & The Moon supergroupba, musicalen dolgozott (wonder.land)… a lista messze nem teljes. Ja, és szokásosan okos marketingmegoldásokkal elkezdte adagolni, hogy bizony új Gorillaz album is lesz, sorrendben az ötödik. Lett is, a legendás telefonkönyv is előkerült, így ismét egy kisebb hadsereg közreműködővel vették fel a Humanzt, ráadásul a társalapító, Jamie Hewlett grafikus, a fikciós zenekar karaktereinek atyja is nagyobb szerepet kapott a virtuális körítésben, ami a koncert látványán is érezhető volt.

Azonban appok ide, közösségi média és rendhagyó albumpromó oda, ekkora digitális zajban igazán nagyot az élő fellépés szól, nem csoda, hogy minden korábbinál nagyobb turnéra indult a zenekar. Így értünk el az első budapesti koncertig. Egy ilyen fellépés előtt azért felmerül néhány nyugtalanító kérdés: vajon működik mindez a fícsöringelők hiányában? Nem lesz az egész egy szerződésszagú hakni? Lehet majd sört kapni? Nem fognak hiányozni a legendás The Clash tagok a zenekarból, akik jelenlétükkel emelték a Plastic Beach koncertek fényét?

Paul Simonon és Mick Jones hiánya nagy fájdalmunk, de a többi szkepszis hamar szertefoszlott a másfél órás buli alatt, ugyanis volt sör, a zenekar hozzáállása pedig picit sem volt olyan, mintha egy arab olajsejk szülinapi buliján kéne páváskodni. A közönséggel sem volt különösebb probléma, bár elég vegyes volt a publikum: nyilván jött rengeteg partner, akinek ha azt mondod, Blur, azt válaszolja: egészségedre! Voltak olyan nyertesek, akik ugyanazon a napon játszottak még a „Nyerj mezőtúri wellness hétvégét!” játékon is, és persze bejutott egy csomó szerencsés rajongó a Gorillaz keménymagból, bármit is jelentsen ez Magyarországon.

A 90 perces koncert picit nehezen indult be, Albarn úgy jött fel a színpadra, mintha most ébresztették volna, miután pont bealudt a Szulejmán aktuális részébe. Aztán belejött a mester, egyre gyakrabban villantotta a trademark mosolyt, szétlocsolt vagy 20 üveg vizet az elsősoros rajongók között. Szóval afféle ceremóniamester volt, aki néha ugyan kereste a helyét az üresjáratokban, de szerencsére a frontvonalban játszó zenészek addig is elvonták a figyelmet.

A setlist 90%-ban a Humanz dalaiból állt össze. Ennek értelmében a hangulat is úgy ingadozott, ahogy a lemez dalainak színvonala, de szerencsére a kevésbé mozgalmas szerzemények is erősen szólaltak meg az egyébként korrekt akusztikájú, de lélektelenül steril Bazárban. A közreműködők sávjai playbackről szóltak, hiányukat a kivetítőn próbálták videókkal tompítani. Néha előremerészkedett valamelyik vokalista – ezt talán többször bejátszhatták volna, sokkal jobban élt a színpad ezekben a percekben. A Momentz koncertverziója kimondottan csűrdöngölősre sikerült, ahogy az Ascension vagy az est talán legjobb pillanata, a We Got The Power. Utóbbiban a színpadra fáradt  Jehnny Beth, a Savages vadóc énekesnője, aki jól áll a színpadnak, pláne, hogy nem a túlöltözés nagy rajongója: most is elfelejtett a melltartó és a zakó közé más ruhadarabot felvenni. Ejnye, Jehnny, maradhattál volna még!

A közreműködőparkból még  Jamie Principle and Zebra Katz tette tiszteletét (utóbbi egy bizarr transzvesztitának öltözve), Grace Jones vagy De La Soul valahogy most épp nem értek rá, de ne legyünk telhetetlenek. A kötelező Clint Eastwoodban pedig a közönségből húztak be egy srácot, aki olyan profin nyomta le a rapbetétet, mintha előre tudta volna, hogy a színpadon köt ki. Nem akarunk „damoni” összeesküvés-elméleteket gyártani, de nagy eséllyel „tudjukki” állhat a dolog mögött.

Összességében egy korrekt klubkoncerten vehettek részt a szerencsés Gorillaz rajongók. A zenekarnak jó főpróba ez a négy exkluzív promó a nagy turné előtt, a közönségnek pedig jó főpróba a novemberi Aréna koncert előtt. Szóval, ha arról kérdeztek minket, érdemes-e jegyet venni a téli bulira… hát, van egy rossz hírünk a pénztárcátoknak!

Fotók: Tóth István