Az autóversenyzést is el lehet bohóckodni, ahogy például a Forza Horizon teszi. Miért is ne? Az eredmény úgy is lehet lehengerlően szórakoztató. A Gran Turismo alkotói azonban nem ismernek pardont. Ha valahogy, hát így biztosan érdemes szerelmesnek lenni a motorsportba!

Ez az érzés rögtön hatalmába keríti az embert, amint elkezdődik a Gran Turismo 7 intrója, ami a motorizáció történelmének állít emléket az első benzint zabáló, pöfögő négykerekű megjelenésétől egészen napjainkig. Itt nincsenek üvöltő riffek, sem lakossági techno. A szeletelést az alkotók meghagyják azoknak, akik az F1-ben is inkább a karambolokat várják. Feltételezik, hogy a GT játékosai őszinte lelkesedéssel viseltetnek az autók iránt, ennek megfelelően már a felvezetés is kifinomult, tisztelettudó és magasztos, és ez a hozzáállás az alkotás minden egyes porcikáján érződik.

A japán Polyphony Digital idén ünnepli a Gran Turismo-franchise 25 éves jubileumát, amire a hetedik számozott epizóddal emlékeztetik a rajongókat. A sorozat eddig sem a fast food kategóriát erősítette, az egyes epizódoknak nagyjából annyi köze volt a gyors élményekre kihegyezett árkád autóversenyekhez, mintha Stanley Kubrickot akarnánk összehasonlítani Michael Bay-jel, és ez alól a hetedik rész sem kivétel. Aki most találkozik először a szériával az könnyen úgy érezheti, mintha a ricsajból bezavarnák egy komolyzenei koncertre. A GT7 első blikkre szinte távolságtartó áhítattal nyúl az autóverseny fogalmához, de mindez csak addig tart, amíg fel nem villan a zöld lámpa.

A körítés lehet művészi, de maga az autóverseny pont annyira kulturált, amennyire az őrjöngő motorblokk, a benzingőz szúrós szaga vagy az égő gumi füstje is az. Az alkotók jó szokásukhoz híven a versenyélmény egyetlen aspektusát sem vették megúszósra. A kezdők ugyan totálisan lebutíthatják a kezelést, kvázi árkádosítva az élményt, egészen addig, hogy még a fékezést is rábízzák a játékra, de ha ránk hallgatsz, az összes automatikus segítséget kikapcsolod, hogy megtapasztald, milyen az, amikor egy 800 lóerős gépszörnyet kell az aszfalton tartani.

Egy árkád-fan számára egészen megdöbbentő lehet a szimuláció olyan szintje, amit a Polyphony Digital varázslói mutatnak. Igazi bravúr, hogy akár kontrollerrel játszva is egyértelműen lehet érezni a különbséget az egyes autótípusok viselkedésében. Teljesen máshogy kell kezelni egy első-, egy hátsó- és egy összkerekes gépet, sőt, a felfüggesztés, a súly vagy akár a légellenállás is egyedi tulajdonságokkal ruházza fel az egyes darabokat. Mindehhez hozzájön, hogy a DualSense kontroller egyedi képességeit is gyönyörűen használja a program. Minden egyes aszfalthibát, a futómű legapróbb visszajelzéseit ott érezheted a kezedben, sőt, a menetdinamikára a sebesség növekedésével egyre nagyobb hatást kifejtő menetszél is hozza a haptikus visszacsatolást.

Az alkotás audiovizuális vetületére PlayStation 5-ön nem lehet panasz, hiszen az újgenerációs konzolon reccenés és bugok nélkül működik a sugárkövetés, a 4K és a stabil képfrissítés. Nincs mese, ez már a nextgen veleje. Akik a kákán is a csomót keresik, azok persze megjegyezhetik, hogy helyenként már-már steril a látvány – lássuk be, a főmenüként funkcionáló tájképen ez a kritika tényleg jogos –, de az összkép mindennel együtt igen impresszív, a lényeg, vagyis az autóverseny technikai megvalósítása pedig túlzás nélkül hiba nélküli. Emiatt a program e-sport szekciója is bivalyerős, hosszú évekig lesz biztos platformja azoknak, akik ellenőrzött körülmények között is hódolnának a kompetitív élvezeteknek.

Ezzel pedig elérkeztünk ahhoz, ami miatt a Gran Turismo mindig világítótoronyként emelkedett ki az autószimulátorok tengeréből: ez a játék nemcsak versenyszimulátor, de egyfajta autórajongói wikipédia, matricás album és virtuális garázs is egyben. A karriermód lényege a játékban elérhető több mint 400 autó összegyűjtése, melyeket a versenyeken kívül is elővehet, tuningolhat, a szemével simogathat a játékos, érdekességeket olvashat róla, statisztikákat böngészhet, vagy elviheti az elképesztően látványos fotó-módba, melyben különleges helyszíneken – köztük a Szabadság hídon is – alaposan körbe lehet fényképezni a verdákat.

A Gran Turismo 7 minden egyes poligonjáról ordít, hogy ezt a címet – ahogy a franchise minden ezt megelőző részét is – megveszekedett fanok készítették megveszekedett fanoknak. A körítés, a felszín és a mély is nagyon rendben van, az egész alkotást körüllengi egyfajta könnyed, kulturált hangulat, ami a kezdetektől a széria sajátja.

Ennél most egészen egyszerűen nincs konzolon szebb, élvezetesebb, tartalmasabb autószimulátor. Különösen azok lesznek lenyűgözve, akik nemcsak versenyezni, autókat tuningolni és festegetni akarnak, de szeretik, ha egy alkotás a szórakoztatáson felül tudást, sőt, érzelmeket is közvetít. A Polyphony Digital műve mindezt vérprofin, mégis könnyedén teljesíti.

Gran Turismo 7 (PS5)

  • Grafikáját, hangjait, zenéit tekintve konzolon ennél jelenleg nincs feljebb
  • Kontrollerrel is élvezetes a vezetés
  • Elképesztő tartalom, kulturált, magával ragadó hangulat
  • Hihetetlen odafigyelés a részletekre
Player-méter
10
És ezt olvastad már?
17 éves magyar srác tervezte a LEGO legújabb szettjét