Ha fegyvert fognak a fejemhez, akkor sem tudom megmondani, hogy volt-e egyetlen olyan Gyerekjáték-film, amit úgy igazán élveztem volna. Chucky sokkal ikonikusabb figura lett, mint a filmek, amelyekben szerepel, úgyhogy nem is csoda, ha a még mindig aktív gyilkolóbabában látott lehetőséget a filmipar, és rittyentett neki egy olyan újratervezett filmet, ami teljesen rendben van. Nem tökéletes, néha elég kínos, de végig szórakoztató és ez a lényeg.

A 2019-es Child’s Play nem egy szimpla remake, teljesen átírja az eredeti film alapjait, azt viszont nem, hogy még mindig egy Chucky nevezetű kisnövésű műanyag agyrém gyilkol egy késsel, meg ami úgy szembe jön, csak ezúttal már némileg hihetőbb magyarázatot kap a baba arra, hogy miért is teszi ezt. Nincs itt gyerekjátékba szorult sorozatgyilkos, hanem a 2019-es trendeknek megfelelően egy mesterséges intelligencia, ami nem akar feltétlenül rossz lenni, csak ahogy az lenni szokott, közbejön ez és az.

Főként egy ázsiai munkás, akinek jól beszólnak, ezért sitty-sutty, még bemutat egy középső ujjat kirúgása előtt a Pajti-babákat gyártó soron, az egyik kishaverben kiiktatja az összes védelmi mechanizmust, aztán jól bedobozolja, és kamionra rakja. Ez a játék kerül a magányos Andy kezébe, aki kicsit idős már hozzá, de azért jól elvan vele, ha már a bolti eladó anyja hazacipelte a melóhelyről, ahová visszahozták, mert hibás. Hát ha hibának lehet nevezni azt, hogy Buddi néha késsel hámozza le az ember arcáról a bőrt, akkor valóban, lehet, hogy jobb lenne visszaküldeni.

De nem, ez most nem ennyire egyszerű. Pajti ugyanis önmagában egyáltalán nem gonosz. És ez az egészben a legszebb csavar. Az új Gyerekjátéknak van egy elég erős társadalomkritikai vetülete, ami az emberek nyakába varrja az egészet, az ő életvitelük, az ő hanyagságuk okozza a mesterséges intelligencia megőrülését, illetve tulajdonképpen az, hogy úgy érzik, nincs súlya a szavaknak.

Chucky, aki egyébként egy segítő babarobot, kikapcsolt védelemmel mindenre képes, árthat az embernek, csúnyán beszélhet, de magától semmi olyat nem tenne, ami bárkire nézve is mondjuk úgy, hogy vérfürdő-közeli élmény lehet. Az embernek kell megtanítania arra, hogy mire képes, az embernek kell neki olyat mutatnia, amit elvileg nem is láthatna. Ha nem lenne az ember, Chucky csak egy robothaver lenne, aki szeret játszani. De jön az ember, a tomboló tinikor, a szeretetéhség, a szeretetnélküliség, a megfelelési vágy, és nemsokára ott is lesz a kés a kis baba kezében.

Ez sokkal hihetőbb magyarázat, mint a baba testébe szorult sorozatgyilkos lelke, modernebb is, és jobban is áll a filmnek. Chuckyt is átfazonírozták egy kicsit, sajnos nem feltétlenül előnyére, de viszonylag gyorsan hozzá lehet szokni a hosszú hajához. Ahhoz viszont nehéz, hogy elvileg ebben a babában nem kellene, hogy egy ennyire komplex mesterséges intelligencia legyen, de hagyjuk, a Kaslan cég mindenre képes, behálózza világot a termékeivel, mindent gyárt, mindent is, úgyhogy nehogy már gondot okozzon nekik egy teljesen emberi viselkedésre és tanulásra képes robot.

Ha úgy nézed, teljesen érthető, amit Chucky művel, a film megpróbál magyarázatot adni a tetteire, annak embertelen brutalitására, és jobb felkészülni rá, hogy ez a film bizony nem véletlenül 18+-os, fröcsög a paradicsomlé rendesen, és egy pillanatra sem finomkodik, amikor meg lehet mutatni egy csonkolást, akkor meg is mutatja szépen, akkurátusan.

Közben pedig bármennyire is modern a köntös, az emberrel száguld a nosztalgiavonat, a sztorivezetés, a régi sablon horrorkarakterek mind-mind olyanná teszik az új Gyerekjátékot, mint egy visszakanyarodást a 20-30 évvel ezelőtti slasher horrorok felé, ahol még foglalkoztak a karakterekkel, hogy ne csak potenciális véres húscafatokként rohangáljanak előttünk. Itt az aggódó, de balfasz anyuka, a hallókészüléket viselő gyerek és nagypofájú haverjai (és vele együtt egy szuper Stranger Things-vonal), a laza, de szerethető nyomozó és nagydumás anyja, a bunkó pótfater, plusz egy cica, akit Mickey Rooney-nak hívnak. Minden egyes karakter működik, minden egyes fazon ki van találva, ez pedig nagyon ritka manapság egy nyíltan nem a világot megváltani kívánó horrorban.

A Gyerekjátékban ettől függetlenül azért akad hülyeség is bőven, mert hát minek vált kékről pirosra szerencsétlen baba szeme, amikor gonoszkodik, de ez legyen a legkisebb baj ezzel az egész véres és brutális, mindössze másfél órás menettel, amit biztosan folytatnak majd, ha a kassza is úgy akarja. Simán jöhet felőlünk egy folytatás, ezt pedig érdemes lenne újranézni eredeti nyelven, hiszen Chucky hangja Mark Hamill, aki valószínűleg zseniálisan oldotta meg a feladatát, ahogy mindig. És ha már Hamill, nézd csak meg, minek akarja elnevezni Andy Pajtit? Hát csoda, hogy ezek után szerencsétlen baba hallani sem akar a névről?