Nem sok filmszéria mondhatja el magáról, hogy megérte a hatodik epizódját is. És azt sem, hogy egyre jobbá kezd válni.
Micsoda hihetetlen szerencse, hogy a Halálos iramban-franchise a címadásában nem a Die Hard-széria mentén halad, mert jaj lenne a világnak, hát hol tartanánk most? Leghalálosabb az iramod – Rettenet sebesség? Még drágább a halálos iramod? Nevében tehát ugyan nem, de stílusában már egyre inkább hasonlít valamiféle Ocean’s Eleven feat. Die Hard produkcióhoz, aminek megvalósulására tegyük szívünkre a kezünket, az első négy rész megtekintése után nem tettünk volna fel egy sósavba áztatott, másolt Kadlott Karcsi-kazettát sem. Aztán…
Justin Lin, aki a Tokiói hajsza óta bitorolja a filmek rendezésének jogát, és hű társa, Chris Morgan forgatókönyvíró az ötödik résznél egyszer csak rájöttek, hogy bizony nekik van eszük is, és tudják is használni, így az egyre csúfosabb mozikat megtöltötték némi értelemmel, és sokkal inkább látványos heist movie-kat kezdtek forgatni az értelmetlen sofőrfilmek helyett. A Halálos iramban – Ötödik sebesség ennek értelmében a sorozat legjobb darabja lett, holott autóversenyt már alig láthatsz benne.
A hatodik rész az ötödik keréknyomain halad tovább, csak éppen minden szempontból több. A gonosz gonoszabb, a jó jobb, az akció nagyobb, a látvány erősebb. Talán pontosan ezért (vagy a jobban kidolgozott akciók miatt) a játékidő is túlcsúszik a két órán, ami akár rossz hír is lehetne, de valahogy mégsem tűnik túl soknak a 130 perc, az idő is gyorsan hajt, nem csak a nagy mű szereplőinek körülbelül 90%-a.
A sztori ott veszi fel a fonalat, ahol az ötödik rész befejeződött, azaz Dom és Brian versenyeznek, miközben Mia éppen szül. Hát milyen apa az ilyen? A csöppség érkezésének örömére Brian meg is ígéri, hogy isten bizony többet nem iszik nem kerül necces helyzetekbe, de nem sokkal később már legalább annyira unja magát, mint egy Kormorán-rajongó a Balaton Soundon. Éppen kapóra jön, hogy előkerül Hobbs, aki azonnal visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Domnak: közli vele, hogy régi barátnője, Letty bizony életben van és egy aktuális főellenfél társaságában gonoszkodik. Ha Mexikóban lennének, jó eséllyel vehetnének részt ebből a helyzetből egy telenovella pilot-találkozón.
Dom összerántja a régi bandát, összeszednek néhány autót, amelyeket most meg is futtatnak istenesen, és lerombolnak mindent, amit csak lehet. És azt is, amit nem. A hatodik rész járműparkját igen nehéz lesz felülmúlni, gyors autók mellett már tankkal és bálnarepülővel is meg kell küzdeniük, hacsak legközelebb nem ufóval cikáznak majd, nem tudjuk, mi jöhet, ami meghaladja mindezt. Lin továbbra is formában tartja a társulatot, van sztori, vannak fordulatok, az akciójelenetek és a közelharcok is szépen kidolgozottak, sőt, minden egyes hihetetlen történésnek igyekszik elvenni az élét valamilyen poénnal. Így pedig nem tudunk haragudni rá, még akkor sem, ha két szereplő egy óvatlan pillanatban olyat mutat, ami még egy X-Men-filmnek is becsületére válna.
Bármennyire is rosszat ígér a Halálos iramban 6. sorozatszáma, meglehetősen kellemes akciófilm. Nem okos, de nem annyira buta, hogy sokszor nézd az órádat a bőséges játékidő alatt. Ha tetszett az ötödik, akkor mindenképpen érdemes rászánni a pénzt és az időt a folytatásra. A stáblista közben beköszönő hetedik rész főgonosza pedig egy olyan új epizódot ígér 2014-re, amit nem is értünk, hogy nem hoztak össze még eddig. Mert van még egy alak, akinek a kezéhez már-már hozzánőtt a kormány. Igen, ő az.