Ha láttad a Hobbs és Shaw előzeteseit, akkor kétféleképp reagálhattál: az egyik, hogy elszörnyedtél a fizikai képtelenség-cunamin, vagy pont hogy eldobtad a gyeplőt, hadd menjenek a lovak, ahová akarnak, mert érezted, hogy ez a mozi bizony nem lesz több egy agyleszívós, bunyós-autós buddy movie-nál, és ha így volt, akkor megéreztél valamit. Statham és Johnson jó páros, lehet még ebből a 2010-es évek Tango és Cash-e.

A Halálos iramban-széria olyan irdatlanul termeli a pénzt, hogy már követni is nehéz, mennyi van a kasszában, mint ahogy azt is, hogy ki kinek szólt be a stábból a nyolcadik rész után, és hogy még miért nem tudják elkezdeni forgatni a 9. részt. Mindegy is. A lényeg a család, mindig is az volt. A családtagok most duettben nyomják nagyjából pont ugyanazt, amit eddig, csak egyvalami más a megszokotthoz képest: a Hobbs & Shaw egyáltalán nem akarja magát komolyan venni, és ez nagyon jól áll neki.

Dwayne Johnson és Jason Statham mindig is viccesek voltak, ha ezt remek irányba tudják terelni, akkor akár még egy új klasszikus páros is válhat belőlük. De a Hobbs & Shaw csak részben tereli őket a helyes irányba, mert bár nagyon jók együtt, mintha a beszólásaikat nem gondolták volna át teljesen. Kissé fárasztó ugyanis több mint két órán át azt nézni, hogy gyakorlatilag ugyanúgy cseszegetik egymást, a kreativitás mindenféle igénye nélkül. Jó beszólások nélkül nincs ilyen film, és bár akad azért pár olyan, amin röhög az ember, már akkor sem tudna idézni belőle semmit, amikor kijött a moziból, csak azt tudja, hogy ez a két csávó tényleg megérdemelt egy közös akciófilmet. Vagy szuperhősfilmet.

Igen, szuperhősfilmet, mivel a történet az egészet egyfajta szuperhős-vonalra tereli, halandó emberek harcolnak egy szuperzsoldossal, aki inkább már gép mint ember. Ő Brixton (Idris Elba), akit egy szuperhigh-tech szupercég, aki természetesen szupergonosz, ellátott mindenféle szupercuccal, gyakorlatilag golyóálló, és minden lépést előre ki tud számítani a szuperszemével. Csak két ember tudja megállítani, Hobbs és Shaw, akik gyűlölik egymást, de össze kell fogniuk, Shaw-nak ráadásul családi (na tessék már megint) az ügy, mivel amikor az MI6-es hugicája, Hattie (Vanessa Kirby) nem tudja megvédeni a szupervírust, amit épp szállítanak, mert Brixton eljön, és lecsap rá, beadja magának, és csak 72 órája van, hogy valahogy kinyerje a szervezetéből. Igen, ez rettentően hülyén hangzik, de valahogy a moziban teljesen okés, mert úgy érzed, hogy maga a film is röhög rajta.

Idris Elba simán elmenne egy Marvel-gonosznak is, kemény, legyőzhetetlen, már-már természetfeletti erővel bír, de egy olyan csávóval kell küzdenie, aki meg tudja tartani a repülő helikpotert egy láncon, hogy ne szálljon túl messzire. És akkor mi van? Dwayne Johnson már a Halálos iramban 7-ben is úgy vette le a karjáról a gipszet, hogy befeszített, és ezzel leomlott az izmairól, most mit kell azon meglepődni, hogy gyakorlatilag bármire képes?

Az a helyzet, hogy jó nézni ezt a két fazont együtt. Elhiszed, hogy tényleg képesek utálni egymást, mint ahogy azt is, hogy bármikor pofán verné az egyik a másikat. Szerencsére a forgatókönyv ad nekik néhány tényleg vicces jelenetet is, de a lényeg itt inkább mégis a remegő kamerák előtt zajló bunyók (ami IMAX-vásznon nem annyira jó poén), és a szokásos csúcsautókkal száguldozás, és végre kivették belőle azt, ami a Halálos iramban-filmekben mindig is hiteltelen volt: az érzelgősséget.

A helyét viszont feltöltötték a duzzadó izmokkal. Itt mindenki mindent izomból old meg, a nyomozást, a csajozást, azt is, ami lehetetlennek tűnik. Csak izom kell, és kész. Ha van izom, akkor te vagy az élet császára (lásd: főszereplők), ha nincs, akkor csak egy idegesítő kis pöcs vagy (lásd: mellékszereplők). Ez mondjuk nem túl jó üzenet, de egy olyan filmtől, ami képes akár telibe is röhögni magát, nem lehet ezt komolyan venni. Nem is szabad, inkább úgy kell ezt felfogni, mintha saját maga paródiája lenne, és ebben segíteni is fog egy olyan meglepetésszínész, aki gyakorlatilag alig tűnik fel a vásznon, de minden megjelenése sírós röhögést okoz.

Simán lehetne nagyon szeretni ezt az agyatlan szuperhős-buddy movie-t, de sajnos van vele egy elég zavaró probléma. Amikor azt hinnéd, vége, egyszer csak még úgy döntenek, hogy egy extra kitérővel teljesen szükségtelenül 45 perccel meghosszabbítják a menetet, hogy legyen benne egy még hihetetlenebb akciójelenet, hogy még erősebben bekerüljön a képbe a család, mert ez mégiscsak egy Halálos iramban-film, család nélkül nincs buli, a végén meg le kell vonni a nagy következtetést, hogy az ellenséget csak úgy lehet legyőzni, ha összedolgozunk. Na bumm. Ezt mondja mindenki a film elejétől kezdve. És persze hogy kell összedolgozni? Izommal. De mindegy, bármennyire is buta (főleg a végén) a Hobbs & Shaw, marha nagy siker lesz, és a belengetett folytatását is simán megnéznénk. És egy Hobbs és Locke mozit is. Hogy kicsoda Locke? Nézd meg a filmet, és megtudod.