Titanic

Leírni is elképesztő, hogy majdnem kétmilliárd dollárt hozott a konyhára James Cameron romantikus katasztrófafilmje, ráadásul 11 Oscart nyert, és örökre beírta Leonardo DiCapriót a legnépszerűbb színészek könyvébe. Azóta ő már sokkal jobb színész, de úgy látszik, ahhoz, hogy ezt az utat végigjárja, el kellett merülnie a jeges vízben húsz évvel ezelőtt.

Lesz ez még így se (As Good As It Gets)

Nincs az a pillanat, hogy ne tudnánk végignézni századszorra is Jack Nicholson totálisan diszfunkcionális karakterének és közvetlen környezetének ámokfutását, amiért Nicholson és Helen Hunt teljesen megérdemelten kapott Oscart. Ez egy tökéletes film.

Men in Black - Sötét zsaruk (Men in Black)

Elsőre nem tűnt túl jó ötletnek Tommy Lee Jones és Will Smith párosát néhány idegenre szabadítani, de kiderült, hogy a Men in Black stílusos, vicces és jól pozícionált darab volt, aminek minden folytatását szerettük. Még Will Smith főcímdalát is.

Az ötödik elem (The Fifth Element)

Luc Besson sci-fi-remekműve egy igazi gyöngyszem, amiben Bruce Willis, Milla Jovovich, és Chris Tucker is brillírozik, utóbbinak sosem fogjuk elfelejteni Geszti Péter hangján a „Corben, itt állnak körben”-sort.

Alul semmi (The Full Monty)

Minden idők egyik legviccesebb és legszívhezszólóbb története a totálisan hihetetlen chippendale-csapat menetelése volt a teljes kilátástalanságból a teljes meztelenségig. Azóta már színházban is hódít, de az eredetit szeretjük a legjobban.

Dante pokla (Dante's Peak)

Nem volt minden idők legjobb katasztrófafilmje, de valamiért mégis szerettük Pierce Brosnan és Linda Hamilton vulkánkitöréses mókáját. Valld be őszintén, még ma is megnézed, ha valahol megy a tévében.

Fedőneve: Donnie Brasco (Donnie Brasco)

Amikor Johnny Depp még baromi jó filmekben szerepelt, Al Pacinóval közösen mindent megtett azért, hogy a Donnie Brascót felírják a legjobb maffiafilmek listájára. Mike Newell mozija abszolút maradandó darab, de ezt nem annyira sztorijának, inkább két főszereplőjének köszönheti.

Intim részek (Private Parts)

Hatalmas ötlet volt a legnépszerűbb amerikai rádiós istenség, Howard Stern sztoriját az eredeti szereplőkkel eljátszani, a rádióműsor szereplői megküzdöttek Röfiböfivel, a „dabeljúeeeembící” kimondásával, és gigantikus kolbászokkal is. Csiszár Jenő szinkronjával zseniális darab lett ez az életrajzi film.

Nyerő páros (Double Team)

Ma már teljesen hihetetlen lenne egy ilyen mozit összehozni, de akkor teljesen jó ötletnek tűnt Jean-Claude Van Damme-ot és Dennis Rodmant összeereszteni egy akciófilmhez, és persze nem volt jó, mégis megnézted, mert meg kellett nézned Van Damme miatt.

Az Angyal (The Saint)

Még hogy csak manapság kezdett volna népszerű lenni a sorozatok mozikba küldése! Val Kilmer már húsz évvel ezelőtt belebújt a nagy vásznon Simon Templar bőrébe, és bár igazán sok vizet nem zavart, akkor szívesen néztük ezt a mozit, ami azért bőven felejthetőbb volt, mint a sorozat, amiből készült.

Képtelen képregény (Chasing Amy)

Kevin Smith a Shop Stop és a kicsit bénább Shop Show után megalkotta élete egyik főművét, amelyben Ben Affleck beleszeret egy leszbi lányba, majd jönnek a bonyodalmak.

Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke (Austin Powers: International Man of Mystery)

Yeah, baby! Austin Powers is húsz évvel ezelőtt lépett elő a fagyasztásból, Mike Myers egyik legnépszerűbb karaktere ekkor szedett fel minden nőt és húzott fel magára minden színes ruhát először. Myers azóta sem csinált semmi igazán értékelhetőt.

Con Air - A fegyencjárat (Con Air)

A fegyencjárat ’97-ben szállt fel, akkor még Nicolas Cage bőven szeretnivaló színész volt, az akciósztár szerepben tündöklő Cage, John Cusack és John Malkovich közös mozija a ’90-es évek egyik emblematikus akcióorgiája.

Ál/arc (Face/Off)

De csak az egyik, hiszen John Woo Ál/arca John Travolta és Nicolas Cage szíves közreműködésével keményen odacsapott az agysejteknek, kissé butuska sztorija ellenére is imádtuk az arccserés bosszúfilmet, és a mai napig mondogatjuk, hogy „barackot, imádom a hussos barackot”.

Kapcsolat (Contact)

Jodie Foster felveszi a kapcsolatot az idegenekkel, aztán a végén a tömény giccs univerzumában találja magát, de még ezt is megbocsátottuk a pont húszéves Contactnak.

Az elnök különgépe (Air Force One)

Az Air Force One-on az elnök életére törnek, de ha az elnök Harrison Ford, akkor jobb, ha elbújsz anyukád szoknyája alá. Nyilván az elnök maga menti meg a helyzetet hősiesen. Nyilván.

Összeesküvés-elmélet (Conspiracy Theory)

Jó kis popcornmozi volt ez Mel Gibsonnal és Julia Robertsszel Richard Donnertől, ami ha nem is jut már manapság eszünkbe, azért még megnézzük, ha valahol leadják.

Cop Land

Nem nagyon voltunk akkoriban felkészülve a Cop Landre. Ez a noirba oltott zsarusztori a remek Sylvester Stallonéval a főszerepben és olyan nagyságokkal, mint Harvey Keitel, Robert De Niro és Ray Liotta bőven jobb sorsra érdemes mozi, amit illik újra nézni, ha régen láttad volna.

Halálhajó (Event Horizon)

Az Event Horizon még mindig az egyik legrémisztőbb űrfilm, amit nehéz volt kitörölni az emlékezetünkből, és miért is tettük volna, hacsak nem a poklot bemutató, meglehetősen véres képsor miatt.

Játsz/ma (The Game)

David Fincher mozija bőven ügyesen vert át minket, és vett rá mindenkit arra, hogy azonnal újra akarja nézni Sean Penn és Michael Douglas kalandjait. Befizettél volna utána valakit egy ilyen menetre? Biztosan.

Szigorúan bizalmas (L.A. Confidential)

Curtis Hanson hatalmas mozija Kevin Spacey és Russell Crowe főszereplésével két Oscart is nyert, az egyiket Kim Basinger, akinek elég sokat kellett várnia erre a szobrocskára, de úgy látszik, megérte. Tény, hogy ’97-ben ez volt az egyik legjobb film.

Hét év Tibetben (Seven Years in Tibet)

Amikor Brad Pitt még szőke volt, és többnyire női rajongók jártak a filmjeire, Jean-Jacques Annaud mozijában már nem csak a csajok kedvence lehetett, a Dalai Lámával barátkozó osztrák hegymászó életrajzi filmje szinte mindenkit megérintett.

Boogie Nights

’97 egyik legkellemesebb meglepetése volt a pornós Boogie Nights Mark Wahlberggel, ami Paul Thomas Anderson rendezőt is azonnal a figyelem középpontjába terelte, és persze Wahlberg farkát is, ami közszemlére került az utolsó snittekben. De mint kiderült, műbrokit látott a közönség. Meg egy nagyon jó filmet.

Tudom, mit tettél tavaly nyáron (I Know What You Did Last Summer)

A tinihorrorok aranykorában jött ez a mozi, ami igazából nem volt annyira nagy szám, mégis volt annyira kellemes, hogy megszeressük, és persze ehhez azért kellett az is, hogy olyan gyönyörűségek rettegjenek benne, mint Sarah Michelle Gellar és Jennifer Love Hewitt.

Az ördög ügyvédje (The Devil's Advocate)

Keanu Reeves egyik legnagyobb klasszikusa is most lesz húsz éves. Al Pacino maga a sátán, és ezt baromira élvezi, mi meg azt, hogy úgy merültünk egyre jobban az őrületbe Charlize Theronnal, hogy az maradandó filmélménnyé váljon.

Gattaca

Andrew Niccol első filmjével egyből magasra helyezte a lécet, a tökéletes társadalomban a hozzá méltó helyét megkaparintani kívánó Ethan Hawke, Uma Thurman és Jude Law hármasa egy csodálatos sci-fiben forrt össze.

Csillagközi invázió (Starship Troopers)

Milyen jó is volt Paul Verhoeven sci-fije, mert nem lehetett komolyan venni, de mégis annyira badass volt, hogy arra szavak sincsenek. Jön a remake-je, de minek…

A Sakál (The Jackal)

Nem volt különösebben jó film a Richard Gere és Bruce Willis kettősével fémjelzett remake, ami nem hozta az eredeti A Sakál napja színvonalát, de valamiért az idő megszépítette az emlékeket.

Alien 4: Feltámad a Halál (Alien: Resurrection)

Hogy mennyire volt jó ötlet Jean-Pierre Jeunet-nek adni a negyedik Alien-film rendezésének jogát, azt a mai napig vitatja mindenki, de az Amélie csodálatos élete és a Delicatessen rendezője megtette, amit lehetett. Joss Whedon forgatókönyve olyan volt, amilyen.

Good Will Hunting

Matt Damon és Ben Affleck Oscart nyertek ezért a drámáért, ők írták ugyanis a Good Will Huntingot, de színészként mégis csak Robin Williams nyert érte szobrot, teljesen megérdemelten. Gus Van Sant filmje is ott volt a ’97-es legjobb mozik dobogóján.

Jackie Brown

Tarantino Ponyvaregény utáni nagyjátékfilmes visszatérése (ha a Négy szoba rá eső részét nem számítjuk), sokak számára csalódás volt, de az Elmore Leonard könyvéből készült Jackie Brown ízig-vérig Tarantino-mozi volt, amiért nagyon lehetett rajongani. Rajongtunk is.