Egy filmtrilógia utolsó része szóljon a szerelemről és az elengedésről? Egyértelmű ziccer, amit a DreamWorks animációs részlegének munkatársai ki is használtak rendesen. Kritika.
A befejezés, vagyis a maximálisan megható utolsó néhány perc előtt persze van egy korrekt cselekmény is. Nem ezért lehet nagyon szeretni ezt a harmadik részt, de kellőképpen izgalmas és jól felépített: az első részben megismert ifjú viking, Hablaty lenyűgöző sárkány-paradicsomot csinált Hibbant-szigetből, csak hát az a helyzet, hogy sok a színes szárnyas, s kevés hely – valamint valamiféle lelkiismeret-furdalás is motoszkál a srácban, hogy csak nem oké ez így, hogy ezek a lenyűgöző lények nem szabadon, hanem az emberekkel élnek.
De ezzel egy ideig nincs ideje foglalkozni, hisz Mogor, a rettegett sárkányvadász kinézte magának Fogatlant, Hablaty legjobb barátját – az eredetiben F. Murray Abraham hangján megszólaló szemétláda kifejezetten éjfúriákra specializálta magát, s sajnos elég jól csinálja, amit csinál. Mert hát van neki egy fényfúriája, s a vakítóan fehér lánykának egyetlen fajtársa sem tudott addig ellenállni. Nem lehet kérdés, hogy Fogatlannak se megy majd…
A rendező, Dean DeBlois meg sem próbálja elhitetni velünk, hogy képes átlépni a sárkányos franchise árnyékát – azt adja a sztoriban, amit a nézők elvárhatnak: rengeteg szép és sokszor vicces sárkányt, nagyszerűen megcsinált akciójelenetet, némi feszültséget. Az Így neveld a sárkányodat 3-ban kevesebb a komor dráma, mint a második részben, de ez azért sem zavaró, mert az a film dolga, hogy valami értelmes, megindokolható lezárást találjon Hablaty és Fogatlan történetének. S legyen tanulság is, amit kicsik és nagyok haza tudnak vinni magukkal, s ne érezzék azt, hogy a sárkányok kilopták a suskát a pénztárcájukból.
Mindennek bizony megfelel a film, s DeBlois-ék eléggé el nem ítélhető módon a zárlattal foglalkoztak a legtöbbet: ügyesen, részletgazdagon, csodálatos ívben vezetik fel a fiú és a sárkány búcsúját, s arra is képesek, hogy ne arra gondoljunk többet, hogy ez azért történik, mert be kell fejezni a sorozatot, hanem azért, mert egyszerűen ennek kell történnie, így kell nevelni a sárkányokat, így kell velük együtt élni, így kell őket szeretni – és így kell őket elengedni. Mindenkit így kell elengedni, akit szeretünk, s nem mellettünk van dolga az életben. Ezt már felismerni is megható élmény. Elfogadni és e szerint cselekedni pedig egyenesen katartikus.
Az Így neveld a sárkányodat 3. szélesvásznon kínálja ezt a katarzist, s egy hollywoodi animációs produkciótól, pláne egy harmadik epizódtól sokkal többet ennél nem is várhatnánk.