Kamaszkoromban faltam a II. világháborús regényeket. Nem egy történet szólt a keleti front pokláról, a rémes sárról, és a hadoszlopokat elnyelő földcsuszamlásokról. Akkor úgy éreztem, a megfakult emlékek költői túlzással keveredtek, de ez a videó rám cáfol. Földanya képes hirtelen étvággyal bekebelezni bármit, ebben az esetben szinte lúdbőröztetően komótos tempóban. Most csak fákat, villanypóznákat gyűrt maga alá valahol Oroszországban, de nincs kétség, egy házzal is ugyanilyen lusta erővel bánt volna el.